Nem tudom, hogy mi az a ukrán propaganda. Én csak magyar propagandát ismerek. És ami azt illeti, részemről Zelenszkij, Vitalij Klicsko százszor magyarabb mint Orbán Viktor, Kocsis Máté, vagy bármelyik ilyen moszkovita rubelhuszár.
Az ukrán nép szabadságharcában felismerem az 56-os utca iszonyat túlerővel küzdő pesti gyerekeinek az elszántságát. Az ukránok nyelvükhöz, kultúrájukhoz, függetlenségükhöz, szabadságukhoz való ragaszkodásban felismerem a magyar nép ragaszkodását saját kultúrájához, függetlenségéhez, szabadságához.
Az ukránok hősök, Európa, a szabadság hősei. Alakjukban felismerem a magyar végek egykori, Európát védő hőseit. Ahogy egykor a végvárak vitézeinek az évszázados harca, az ukránok harca sem egyszerűen honvédő háború, hanem civilizációs háború az ázsiai barbarizmussal, a keleti önkényuralommal szemben.
Szóval nincs szükségem semmilyen propagandára ahhoz, hogy kimondjam, hogy Ukrajna népének küzdelme mennyire inspiráló, erőt adó, mennyire végtelenül tisztelem az ukránok harcát, mennyire inkább érzem magamhoz közelebb valónak az ukrán népet és mennyire idegennek a Moszkvának hajbókoló magyarul beszélő hazaárulókat, akik szememben nagyjából annyira részei a magyar nemzetnek, ahogy testnek is része a rák.
A „Slava Ukraine” ma nemcsak egy nép köszönése, hanem a szabadság hívószavai, az erő és a bátorság szinonimái. Ahogy a visszaköszönés – Gerojam Slava – pedg a legvégsőbb igazságot hordozza, miszerint csak azok az igazán szabadok, akik nem félnek, akik mernek hősök lenni. Ukrajna több mint ország: Ukrajna ma egy eszme, a szabadság iránti leküzdhetetlen vágy és a félelmet nem ismerő ellenállás eszméje. E tekintetben sokkal több közös van az ukránok és a magyarok között, mint ami elválasztja őket.
SLAVA UKRAINE!
A szerző Facebook-bejegyzése 2025. május 18-án.