Tóth Gabi azt nyilatkozta az aHangnak, hogy nem foglalkozik a politikával
Ismerős duma a 60-70-80-as évekből. Tóth Gabi persze, hogy nem foglalkozik a politikával. A rezsim pont ezt akarja. Hogy ne politizáljon. Majd vele foglalkozik a politika. Ő meg szépen hagyja. Az állampártnak pontosan ez kell.
A pop-rock ugyanis természeténél fogva társadalomkritikus műfaj. Az ilyen Tóth Gabi-szerű nyomorultakat meg pont arra használják az ilyen rezsimek, hogy velük simogassák el a műfaj karcosságait. Gabika fogadja csak el szépen a megbízásokat, az ajándékokat, még kicsit lázonghat is, ha akar. Mint a hetvenes évek borzas kis beat-lázadói, akiknek Erdős Péter néha atyai szeretettel beletúrt az üstökükbe. (Csak Erdős amúgy egészen jó popmenedzser volt, ők meg tudtak zenélni, de ez most mellékes.)
Sajnos a modern állampárt szomorú sajátja, hogy ma már csak a kiöregedettek meg a fél (Tóth esetében: negyed) tehetségek szorulnak rá, hogy ilyen rendszerkomform popzenésznek adják el magukat. Mint az émelyítően modoros fűzfapoéta Ákos, a kis lázadó punkos kitérővel vendéglátósból újra vendéglátóssá lett Tankcsapda, a demenciás Nagy Feró, a látványosan klinikai elmebeteg Pataky vagy a minden szempontból színpadképtelen Zalatnay, és még lehetne sorolni, az olyan sehová sem besorolható, mínuszos tartományba átnyúló, totális zenei zérókat, mint Mága, Fásy vagy Havasi.
Szóval az ilyeneknek egyáltalán nem kell politizálni, a rendszernek az pont elég, ha nem politizálnak, tartják szépen az arányokat, tíz koncert a vadóc Tóth Gabival, Tankcsapdával, de azért időnként a VIP-ben egy közös fotó mondjuk véletlenül éppen ott téblábóló Kósa Lajossal, vagy valamelyik ilyen helyi potentáttal.
Címkép: Tóth Gabi Szentendrén
Forrás: Újnépszabadság
