Nem meglepő, hogy Orbán a Bildnek adott interjújában valami borzasztó nyakatekert baromsággal érvelve kijelentette, hogy nem háborús bűnös Putyin, mivel különben nem lehetne vele tárgyalni. (Erről a bölcsességről a NATO sem tudott, ők például anno előbb széjjelbombáztak ezt-azt a népirtó Milosevics hátországában majd csak utána ültek le vele a tárgyalni.)
Két dolog van. Az egyik, amit már többször jeleztem, hogy jóval nagyobb keretekben, ám gyakorlatilag ugyanazt csinálja, amit a Jobbikba beépített Kovács Béla bácsi csinált a lebukásáig. Ez utóbbiról már bebizonyosodott, hogy a GRU-nak kémkedett.
Ha netán Orbán mégsem lenne valamilyen formában fogott, beütött orosz ügynök (ami engem személy szerint őszintén meglepne, sokaknak jövök a bukott fogadás okán egy sörrel), és magától, önszorgalomból játssza át az országot az orosz élettérbe, akkor is a jelen helyzetben a magyar miniszterelnöknek kiemelkedően fontos, hogy a súlyos presztízsveszteséget hozó belső lázadás (?) után Putyint és hatalmát rendíthetetlennek mutassa be.
Az orbáni hatalom alapja ugyanis az Erős Ember mítosza. Ez a lényegében az Oroszországban a kétezres években kialakított, kipróbált agyterror, amelyben az állami méretű kommunikációs gépezet kis csavarai, kormányújságírók, megmondók, influenszerek a világot zavarosnak, áttekinthetetlennek, bizarrnak, ellentmondásosnak ábrázolják. Az általuk kialakított virtuális valóságban az egyetlen biztos, rendíthetetlen pont a vezér. Aki mindig határozott, derűs, kemény. Putyin is kém volt, dzsúdózik, félmeztelenül lovagol, horgászik, jeges vízben úszkál és két hanyag szóval rendet tesz a világban. Az orosz állam évtizedek óta irtózatos pénzeket fordít arra, hogy a pici, jelentéktelen megjelenésű bürokratából – Putyin – egy űbermacsó alfahímet faragjon. Nem új dolog ez: így lett a májfoltos, barna fogú, tyúkmellű, alig 170 centis Sztálin kétméteres daliás hős, a majdhogynem törpe Putyinból így lett orosz tajga James Bond-ja.
Az orbáni szisztéma ennek az orosz szappanoperának a licenszére épül. A köztévétől a Megafonig tenyésző fideszes médiavilág penészgombái is azzal foglalatoskodnak, hogy elültessék, hogy a világban mindenki hülye, buta, perverz, gonosz, alantas. Kivétel a vezér, aki mindig komoly, eligazít, elrendez. És persze baromira férfias.
A köpcös, mára irgalmatlanul elhízott, húsz métert szívroham nélkül lefutni nem tudó vezér csikósostorral durrogtat, meg válaszadás helyett a tokája mögül kiröhögi a balfasz újságírót meg ellenzékit. Putyin az Erős Ember-mítosz afféle fő-fő totemállata, Pontifexe.
Ergo az Orbánban tévedhetetlen rafkós vezért látó mezei fideszes is naná, hogy automatikusan írszetter-szerű szerelmes szemekkel nézi Putyin termetes növését is.
Ez évtizedeken át így üzemelt Oroszországban és idehaza is. Csakhogy az utóbbi másfél évben Putyinról már kiderült, hogy politikai értelemben szimplán egy pancser, egy elképesztően ostoba, gyenge hatásfokú rezsim botoxos oromdísze. Előbb ordenáré hazudozás után megpróbál 180 ezer (!) katonával lerohanni egy 40 milliós országot, stratégiailag már elbukta a háborút, dicsőséges serege visszavonulóban, végül eljut odáig, hogy saját zsoldosvezére fellázad vele szemben és katonáival semmi perc alatt elfoglal legalább két, stratégiailag fontos orosz várost, lelő egy halom méregdrága orosz harcijárművet, megölve orosz katonákat.
Majd ezután nem hogy nem állítják azonnal a falhoz, nem végzik ki a Vörös Tér kellős közepén, ahogy például Vlaszovval tették, hanem büntetlenséget kap és röhögve távozik Belorussziába. (Kérdés, hogy ott utána mire szottyan kedve Prigozsinnak. Nyilván nem fog ücsörögni és várni, hogy esetleg poloniumos teát adjon a szamovárja. Meg nyilván a másik „erős ember”, a Putyin-báb Lukasenkó is rettentően örül annak, hogy karnyújtásnyira tőle táborozik 8-9000 állig felfegyverzett harcos egy láthatóan zéró lojalitású Prigozsinnal az élen.)
Nem kétséges, hogy diktátort még nem alázott úgy porba a történelem, ahogy ez eddig Putyinnal történt, és borítékolható, hogy ennek nincs vége, például közben az ukránok sem tétlenkednek, lassan morzsolják fel az orosz arcvonalat, éppen azon ügyködnek, hogy a tízezrek halála árán (nagyrészt) bevett Bakhmutot visszafoglalják.
Putyin látványos mélyrepülése ugyanolyan, mint Csernobil volt a Szovjetuniónak. Sokakban felvetődik a kérdést, hogy talán az „Erős Ember” mítosza talán egy átverés volt? Nem kétséges, hogy végül a cárhívő muzsikok között is lesz olyan aki felteszi a nagy kérdést: tulajdonképpen mi volt az a zseniális váteszi meglátás, ami miatt immáron több mint százezer orosz fiatalnak kellett meghalnia?
Idehaza a fideszesek zöme talán az orosz muzsiknál is butább, ám még közöttük is lehet olyan, aki Putyin történelmi léptékű bénázását látva esetleg majd friss szemmel nézi a magyar Erős Ember Orbán utóbbi pár évét.
Például hogy Orbán saját átgondolatlansága miatt hogyan sorolódott ki tökfeleslegesen az EPP-ből, hogyan keveredett – megint csak: tökfeleslegesen – súlyos konfliktusba az USA-val, Lengyelországgal, hogyan lép át a NATO immáron a feje felett, hogyan érte el – ismét csak: feleslegesen –, hogy az EU leállította a Magyarországnak szánt pénzeket. Szerencsére az orbáni dilinyóba senki sem halt bele, ám az EU pénzek befagyasztása iszonyatos, felfoghatatlan vérveszteség az országnak.
Az egyetlen, amit Orbán fel tud mutatni mint történelmi léptékű eredményt, az a néphülyítés. A magyar nép alulképzett, elöregedő, deklasszált és mentálisan kiszolgáltatott részét megcélzó agresszív, primitíven demagóg kommunikációs rezsim fenntartása, üzemeltetése.
Ebben a helyzetben Orbánnak mantráznia kell, hogy Putyin erős, Putyin erős, mivel ha Putyinról van szó, akkor ilyenkor saját magáról beszél. De azért kár megfelejtkezni arról a nemzetbiztonsági problémahalmazról is, ami miatt egy évtizede ő és kormányzata egy kritikus hangot sem mer pisszenni, ha az Orosz Föderációról van szó. Jellemző mód még akkor sem, amikor az oroszok a magyar kulturális központ irodáját gyújtatták fel Ungváron, ami tényleg a legalja disznóság volt.
