Így másfél évtized hazugsághajkurászás után nyugodtan mondhatom: a manipuláció kiszűrésének a nagy titka, hogy oda kell figyelni az illető szövegére. Mindenekelőtt logikus kérdéseket kell feltenni az adott szöveg kapcsán (ahogy ezt a bíróságon is teszik) és odafigyelni az ellentmondásokra. Ebből a szempontból igen tanulságos Kónya úr két esszéje. (Az elsőt nem linkeltem ide, de a szövegben megtalálható a link.)
Például:
- Kónya úr szerint ő egy sima pedagógus, háttérkapcsolatok nélkül Ugyanakkor azt is állítja, hogy ő „koncepciós per áldozata”. Mármost egy „koncepciós perhez” minimum öt-nyolc ember – nyomozó, ügyész, BV bíró, első és másodfokú bíró – összehangolt munkájára van szükség. Mármost ki és miért lenne ilyen rettentő befolyásos, hogy egy halom magas presztízsű embert rábeszél arra, hogy súlyos, években mérhető törvénytelenséget kövessen el azért, hogy egy sokadik senkit elítéltessen ártatlanul? Koncepciós perek természetesen voltak a történelemben. Olyan koncepciós per, ahol az érintett ne tudta volna, hogy ki és miért akarja őt kicsinálni, olyan nem volt.
- Ha mégis megtörtént Kónya úrral a csúfság és koncepciós per áldozatául esett, miért nem fordult az Emberi Jogok Strasbourgi bíróságához? Ha Magyarországon koncepciós eljárásban igaztalan ítélet születik, akkor irány biankó perrel Strasbourg. Kónya úr írása szerint a „védelem tanúit elutasította a bíróság” nos, ez sima pernyertesség lenne odakint. És mellesleg vaskos, tízmilliós kártérítés a Magyar Állammal szemben.
- Ha Kónya úr a róla író sajtóorgánumokat fenyegeti, akkor miért nem perelte be az áldozatokat védő Gál ügyvédet, aki szerinte nem mondott róla igazat?
- Kónya úr állítja, hogy semmiféle felsőbb kapcsolata, ,háttérmegállapodása nincs. Akkor mivel magyarázza, hogy személyesen Balog Zoltán ex-miniszter, püspök járt közbe az érdekében? Miért nem csodálkozik el ezen? Miért nem teszi fel a kérdést, hogy jé, hát honnan értesült Balog Zoltán püspök a 400 kegyelmi kérvény közül pont az én ügyemről?
- A volt pedagógus korábban közölte az őt megszólaltatni próbáló médiával, hogy nem nyilatkozik, illetve „megfelelő időben nyilatkozik”. Majd előtte illetve utána két hosszú írásos esszével jelentkezett. Ha korábban arról beszélt, hogy nem nyilatkozik, akkor most miért érezte szükségét, hogy sajtókampányt indítson?
- A kegyelem megadása óta eltelt közel egy év. Azóta megszűnt az eltiltása a pedagógusi szakmától. Ha olyan nagyon biztos az ártatlanságában jelentkezett itt állásért a közoktatásban?
- Ha olyan rettenetesen rajong Novák Katalinért és Varga Juditért, akkor miért hallgatott majd egy hétig az ő lemondásuk után? Miért most kezd el beszélni, amikor már egy cseppet sem segíthet a két politikuson?
- Miért mossa egybe Novák Katalint Varga Judittal? Varga Judit nem ajánlotta őt kegyelemre. Kónya úr esetében minimum elgondolkoznék, hogy akkor Varga Judit nem volt-e a koncepciós eljárás része? Egyáltalán: miért rajong ennyire Varga Juditért, ha közben arról beszél, hogy Varga IM minisztersége alatt koncepciós eljárásban ítélték el?
- Ha olyan nagyon tisztázni akarja magát akkor miért nem teszi közzé az ítéletet magát? Ha már annyira koncepciós per volt? Mellé tehetné a kommentárját. Miért állítja, hogy a „teljes hátteret” bemutatja az írása, amikor ez nyilvánvalóan nem igaz. A valóságban ilyen sejtetéseket, leellenőrizhetetlen állításokat ollóz össze.
- Végül: ha olyan rettenetesen csalódott az anyaországban akkor miért van az, hogy még most, egy évvel a kegyelem után is Bicskéről ír? Ha ennyire elege lett Magyarországból, akkor vajon miért akart visszakerülni a közoktatásba miért akart volna itt újra munkát vállalni?
Mindent összefoglalva bár Kónya Endrével soha nem találkoztam, ez a lenti szöveg bűzlik a manipulációtól. És még egy apróság: magáról beszél végig. Nem említi a gyerekeket, zéró egész nulla empátia érződik belőle az áldozatok iránt. Konkrétan az egyik, elvileg gondjára bízott gyerek később megölte magát. Nyoma nincs a szövegben bármilyen megrendülésnek, hogy te úristen, hát Vásárhelyi úr az orrom előtt művelt ilyeneket a gyerekkel. Ellenben saját magát „tisztességben megőszült pedagógusnak” aposztrofálja. Úgy, hogy közben komoly tragédiák zajlottak le a közelében, ami után finoman szóval is disszonáns egy ilyen önminősítés. Önvád, önvizsgálat zéró. Az írót érezhetően a saját sorsa foglalkoztatja, azon kívül semmi más.
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. február 15-én.
