1.) Szlovákia nincs sokkban, a szlovák társadalom zöme sima, köztörvényes bűncselekménynek látja a történteket.
2.) Kétnapos szlovák utamon egyetlen kisírt szemet, meggyújtott gyertyát sem láttam. Fico kórháza előtt a kutya sem volt (leszámítva úgy tíz-tizenöt rendőrt, a sajtót meg a kezelésre érkezőket), a kórház előtt vagy a merénylet helyszínén egy szál virágot sem láttam. Nagyon úgy fest, hogy a derék embert valójában senki sem sajnálta.
3.) Tort ül az álszentség. Mindenki a sajnálatát meg részvétét fejezi ki Ficónak, a valóságban azonban egyetlen egy emberrel nem beszéltem, aki tényleg sajnálta volna Ficót. Inkább megkönnyebbülést láttam a szemekben. A helyzet az, hogy a populista, néphergelő, gyűlöletkufár politika áldozatainak a 99,999%-a általában ártatlan kisemberek, rosszkor rossz helyen lévő szerencsétlenek. A többség inkább érezhetően megkönnyebbülten vette tudomásul, hogy a gyűlöletkampánynak kivételesen nem egy szerencsétlen ártatlan, hanem az egyik főkolompos politikus esett áldozatául, aki addig emlegetett háborút, ügynöközte, meg patkányozta le a politikai ellenfeleit, míg valakinél elgurult a gyógyszer és komolyan vette ezeket a szavakat.
4.) Az ügy is kidomborítja a „vérszomjas nyugdíjas” jelenséget. Fico gyakran véresszájú hívei javarészt 60 pluszos nénik bácsik. A merénylő 71 éves volt. Tulajdonképpen a politizálás zöme mára az idősek extrémsportja lett. A szlovák helyzet hasonló mint Magyarország: Szlovákia szerte a fiatalok elhúztak külföldre dolgozni, otthon a kisöregek maradtak, akiknek a zöme, tétlen, frusztrált és természetes táptalajává, éltető közegévé váltak mindenféle populista rohadéknak. Akik készségesen kiszolgálják a frusztrált tömeg gyűlöletét, egyre militánsabb, fullasztóbb légkört teremtve maguk körül.
5.) Ami az emberekben inkább gyomorgörcsöt okoz, hogy a kormányerők politikai radikálisai a merénylet ürügyén most milyen hatalomkiterjesztésre próbálják felhasználni az ügyet. De a legtöbben úgy vannak vele, hogy valószínűleg semmilyenre, értve ez alatt, hogy az akarat és a szándék megvan bennük, de az erő nincs.
6.) A populizmus egyetlen igazi problémája, hogy a vérengző nyugdíjasok hadserege csak szavazatmaximalizálásra alkalmas, minden másra természetes okokból képtelen. Azaz a nagy bayerzsoltosodás meg polgárháborús hangulatszítás végén kiderül, hogy a nénik-bácsik serege csak szavazni meg fújolni tud, viszont a barikádra már baromira nem tudnak felkapaszkodni és a reflexeik sem az igaziak, pl. simán szitává lövik az orruk előtt a népvezért. Más szóval a populizmus csak addig életképes, amíg fenyegetőznek a háborúval. Azonban ha túlfeszítik a húrt és hamar kiderül, hogy a felhergelt nyugdíjasok meg a pocakos propagandisták harcértéke nem az igazi.
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. május 17-én.