HAJRÁ FERÖER, ÉLJEN MAGYARORSZÁG, RUSZKIK HAZA!
Ha ez így volt, akkor nagyot nőttek a szememben a Fradi szurkolói, amiért megtapsolták és ünnepelték a hősiesen, lélekkel harcoló feröeri focistákat. Akik pont olyanok
voltak, mint a magyarok lehettek egykoron, mielőtt még mindenféle orosz
ügynökök bambára itatták volna itt a népet vodkanaranccsal.
Mintha valami gát átszakadt volna. Mintha sokan megértették volna, hogy a tehetségnek nincs nemzetisége. Fordítva, szerencsés esetben a nemzetnek van
tehetsége. Csakhogy a miénk nem szerencsés eset. Nálunk csak nemzet van,
úgy-ahogy, ám a tehetséget garantáltan elfojtja a népen truccoló műnemzeti-
álkeresztény tolvaj elit tehetetlenségi nyomatéka.
Most a fradisták mintha felfogták volna: a foci az leginkább a fociról szól: játékról, kitartásról, szorgalomról. Nem értelmetlen, hülye identitáspolitikáról, faszomnagy stadionokra, unatkozó idegenlégiósokra elbaszott milliárdokról, korrupcióról és teliszotyizott VIP szekciókról. És minden más hülyeség, bőrszín, zászló, nemi irányultság.
A szakmai alaphelyzet az, hogy ha egy norvég állampolgárságú meleg néger szorgalmasabb, van lelke, akarata, akkor jobban fog focizni, mint a közpénzből szarrá fizetett Turul Józsika a pusztavacs FC-től, akkor is, ha Turul Józsika HHH azaz hófehér, hetero és hetente jár templomba.
A Fradi identitáspolitikára való használata amúgy eddig is eléggé vicces volt. Mondjuk kíváncsi lennék, hogy a szivárványos padokat átfestegető Green Aryans
szokott-e felmenni a netre és megnézni a Fradi játékoskeretét? Az árja urak és
hölgyek vajon mit szólnak ahhoz, amit látnak? Ami maga a megvalósult orbáni
rémálom a multikulturális társadalomról. A harminckét játékosból írd és mond hét darab
magyar van, ugyanakkor tizenöt olyan harmadik világból jövő focista, akik, ha nem
lennének focisták, akkor az origo vagy a köztévé velük riogatná a néniket és a
bácsikat. Akik között nyilván nem egy és kettő van, aki szívesen megtapsolta
volna a Fradit, és a magyar öntudatot, hogy ha mondjuk Mohamed Ali Ben
Romdahne vagy, Mohamed Abu Fani, esetleg Ibrahim Cisse gólt rúgott volna,
mivel az nemzeti dicsőség, a magyar felsőbbrendűség ékes bizonyítéka. Viszont
ha az utcán látja őket, akkor köp utánuk, vagy ha náluk van az edzőtáskájuk is,
hát rájuk hívja a rendőrt, hogy migránsok. (Esetleg a zöld árja urak és hölgyek
őket is átfestik?) Meg a miniszterelnök úr is megmondta, hogy az ilyenek
beköltözése egyet jelent a nemzethalállal.
Skizoid? Ó nem is…
Amúgy a Kí Klaksvík esetében viszont a harminckétfős keretből két darab idegenlégiós van. (Illetve néhányan a “szomszédos” Norvégiából is jöttek.) Talán mivel ott a
nemzetnek tényleg van lelke, és a viking öntudatot és nemzeti dicsőséget mondjuk nem Mozambikból próbálják importálni. Meg mondjuk ott nem redvás politikusok a sportklubok elnökei. Merthogy nagyon klassz, hogy Kubatov elvtárs “szégyenérzetet” meg “következményeket” emleget. Aha. Mondjuk például szándékszik esetleg lemondani? Átadni a klubvezetést szakmai szereplőnek? Nyilván fel sem merült.
A felelősség idehaza csak lefelé értendő. Kikúrnak valami sokadik orosz edzőt.
Meg internálják a jegyszedőt. Az viszont fel sem merül, hogy ezt rothasztó, fullasztó helyzetet ki állította elő. Ki volt a klubvezető?
Nálunk a nemzet lelke beteg, mélyen velejéig rágta magát a piros-fehér-zöld trikolórba csomagolt korrupció férge, a Moszkvából importált fertőző rothadás és a parazita fideszes orosz helytartók önkéntes (?) gyarmatosítása.
A nevezetes puskási jelmondat, miszerint kis pénz kis foci, az nyilván továbbra is igaz. Sajnos viszont idehaza úgy is igaz, hogy nagy pénz, még kisebb.
Szóval éljen Feröer, piros pont a Fradisoknak, Ruszkik haza, és vihetik magukkal
az itteni kollaboránsaikat.
Címkép: Feröeri focisták a Fradi szurkolók előtt
Forrás: Újnépszabadság
