GO FULL RETARD Egyelőre úgy fest, hogy ha Kamalára tettem volna fogadást, akkor bebukom a pénzt. Kamalát valamivel esélyesebbnek láttam, nem jött be. A jelek szerint nem tudta ledolgozni a Biden-érában felszedett hátrányát. Ha valami csoda folytán győzne, a szenátust már elvitte a GOP és kérdés, hogy a képviselőházzal mi lesz?
Ami biztos: 2016-al szemben Amerika most nem zsákbamacskát vett Trumppal. Az amerikai nép nagyon is vevő volt a jobbos radikalizmusra, az uncsi statemanship helyett ismét a showmanship-re szavazott, az establishment politizálás helyett pedig az ajtóberugdosós (vagy legalábbis úgy csináló) forradalmárkodásra, rocksztárokra, Muskra, Kennedyre és persze Trumpra. A fiatal szavazatok nagy száma is arra utal, hogy a demokraták unalmasak számukra, míg Trump minden hülyesége és megosztó személyisége mellett is egy markáns, megjegyezhető celeb.
Kicsit ilyen Boris Johnsoni pillanat van most, mint 2019-ben, amikor UK népe elsöprő nekibuzdulással szavazott bizalmat az ottani celebnek, hogy menjen végig a választott (zsák) utcában és hogy az levezényelje a hőn áhított Brexitet. (Lőn, Brexit got done. Azóta a szigetország szenved mint a kutya, a Toryk pedig történetük legsúlyosabb vereségét könyvelték el.)
Az amcsi demokratáknak meg adva a lecke, hogy felismerjék, hogy a track valahol akkor siklott ki, amikor nem mertek beállni radikálbal Bernie Sanders mögé és a szürkébb establishment-jelölteket támogattak, még úgy is, hogy 2020-ban ugye Biden nyert, igaz, akkor egy coviddal súlyosbított pocsék Trump négy év után és paraszthajszállal.
Hogy mi következik az USA-ban számomra kissé mellékes – amit kértek, megkapják, tisztelet a döntésüknek. Mint kifejtettem, Trump nem tud Gilead-ot csinálni az USA-ból, de ha a tisztelt szavazók ezt akarják, akkor ezt kapják.
Sokkal inkább érdekel, hogy idehaza mi lesz. Az „idehaza” kibővítve sajnos Ukrajnát jelenti, ahogy a Fidesz sztoriját is legalább annyira Moszkvában írják, mint Budapesten. Kérdés, hogy a GOP-ban végül merre billen a mérce, folytatják-e Ukrajna támogatását, vagy győz az izolacionizmus eszméje? A dolog egyáltalán nem olyan lefutott, mint ahogy azt az orbáni propaganda láttatja.
Idehaza Orbán nyilván nagy jósként fogja ünnepeltetni magát, amiért 2016 után végre újra bejött egy külpolitikai tétje (húsz bebukott zseton után), kérdés, hogy a Trump- győzelmet át tudja-e váltani itthon szavazatokra. A végre ismét jól tippelő Orbán a Fidesz kemény magjának támogatást ad, erősíti a vezér váteszi mítoszát. Kérdés, hogy a kevésbé elkötelezetteknek ez ad-e valami támaszt, vagy inkább azt látják, hogy az egy dolog, hogy a vezér majd kipukkan az elégedettségtől és a jóléttől, meg csillagokba emelkedett a politikusi egója, viszont EU-lóvé továbbra sincs, a forint zuhan mint a kő és erősen kérdés, hogy most ugyan miféle „békeköltségvetés” készül? Ráadásul a Fidesz egyelőre ellenségdeficitben szenved, Gyurcsány pártja összehuppant, Soros eltűnt a radarról, az EU „liberális elit” meg eddig is ellenség volt, Magyar Péter meg eddig immunis volt az ellenségkép-gyártásra.
A másik nagy kérdés, hogy külpolitikailag ténylegesen profitál-e Trumpból Orbán, és nem jár-e úgy vele, mint mondjuk Ficóval? (Bár jegyzem meg, valahogy eddig nem tiltakozott kormányunk a határon túli magyarok jogainak a megnyirbálása ellen.) Magyar szempontból a másik kérdés, hogy az EU hogyan reagál Trump visszatérésére? Orbán nyilván az EU-n belüli szélsőjobboldali forradalom (sokadik) eljövetelének a lehetőségét látja, azonban Trump nyomulása éppenséggel az EU kohézió erősödését is hozhatja.
Nos, lehet popcornt, chipset bontani (mást úgy sem lehet tenni), idehaza jöhet a békeköltségvetés, a 24 órán (48 órán) belüli instant béke Ukrajnában, odaát az USA-ban a védőoltások esetleges eltörlése, abortusztilalom és a többi kereszténykonzervatív baromság, amiből Amerika népe 2016 és 2020 között csak ízelítőt kapott. Most nagykanállal eheti, jó étvágyat hozzá, ha megunta, majd kiköpi ismét.
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. november 6-án.
