Zajlik a maszkirovka. Trump felajánl fűt-fát Putyinnak, kábé mintha az orosz seregek már Washington falai alatt lennének. Az oroszok pedig látszólag nyitogatják a vodkásüvegeket. Trump hízeleg Putyinnak, odamondogat Zelenszkijnek és vica versa, az oroszok meg nagyokat isznak. Mondjuk ők kábé minden esetben isznak.
A valóságban most nemhogy a nyúl viszi a puskát, de puska a nyulat.
Először is Trump imázsépítésének szerves része volt, hogy ő a béke embere, a dealmaker, és három perc alatt békét köt Ukrajnában, ha nem sikerül békét kötni az súlyos presztízsveszteség lehet neki. Ezért lehet, hogy szinte el sem kezdődtek a tárgyalások, ám kétségbeesetten szinte mindent megadnának Putyinnak.
Trump ugyanis hülye helyzetbe lavírozta magát az ígérgetéseivel és most ráutalódott az oroszokra, mivel Oroszországnak sokkal-sokkal több érdeke van fenntartani a konfliktust, mint békét kötni.
Sőt, valójában az USA-nak is. Egyáltalán nem kizárt, hogy most egy színjátékot látunk: Trump és az oroszok eltárgyalgatnak, ami arra jó lehet, hogy Trump a híveinek elő tudja adni, hogy ő aztán mindent megpróbált, Putyin meg jól szeme közé nézett az amerikai ördögnek és megszégyenítette.
Közben jegyezzük meg, hogy az USA-ban a fegyvergyárak zöme republikánus választókerületben van, az oroszoknak meg (lásd lentebb, pontokban szedve) nem igazán látszik az érdeke a megegyezésre.
Szóval, hogy mi az ördög lesz azt természetesen nem tudom.
Azt viszont igen, hogy nemcsak Trumpnak ám Putyinnak az a legelőnyösebb, ha a tárgyalgatások után az ukrán-orosz háború fennmarad, csak alacsony intenzitással. Teszem hozzá, a történelem nem csupa-csupa Nash-egyensúlyok gyűjteménye. De mondjuk úgy, hogy ez a verzió a legvalószerűbb. Mivel az USA sem igazán, Oroszország viszont tényleg nem érdekelt abban, hogy Ukrajnában kitörjön a béke.
Miért? Ezért:
1.) Oroszország a konfliktust politikailag már 2022. március-áprilisra elveszítette, amikor láthatóan a rossz hírszerzés miatt Putyin katasztrofális döntést hozott a támadásról. 2022 áprilisára nyilvánvalóvá lett, hogy az orosz hírszerzés sejtetéseivel szemben az ukránok egyáltalán nem fogadták virággal az oroszokat, azok pedig pár nap alatt nem tudták rákényszeríteni az akaratukat Ukrajnára. A vállalkozás politikai értelemben összeomlott. Nyugat-Ukrajnával meg sem próbálkoztak, az északi régióból kivonultak. Innentől a lassú, felőrléses háborúban érdekeltek. Tisztában vannak azzal, hogy teljes Ukrajna területnem tudják meghódoltatni, az a elképzelés, hogy a Kijevi ruszt az újorosz birodalom részévé tegyék az hosszú ideig nem kivitelezhető.
2.) Ahogy az orosz gazdaságot alábecsülték Nyugaton, úgy az ukránt is alábecsülhetik. Egy megcsonkított, ám békés Ukrajna sokkal-sokkal gyorsabban kimászhat a slamasztikából. Eleve nem kell foglalkozni a fossá lőtt, immáron lenullázott területek újjáépítésével, ami iszonyat teher lenne Ukrajnának. Azzal, hogy az oroszok elfoglalták Krímet, majd Luhanszkot, Donyeck nagy részét gyakorlatilag leválasztották Ukrajna politikai térképéről a leginkább oroszpárti régiókat. Nem elfelejtendő: korábban a Kreml-barát Janukovicsot és társait rendre Donyeckből választották meg. A maradék oblasztok ellenben kőkemény nyugatbarátok, európéer, ukrán többségűek, ergo Ukrajna politikailag stabilabb lenne, az ukrán oblasztokon Oroszország politikai fogása már megszűnt, ukránok óriási tömegei utálják az oroszokat mint a szart. Az EU abban lesz érdekelt, hogy Oroszországgal szembe ahol csak tudja erősítse majd Ukrajnát. Ráadásul arra sincs semmi garancia, hogy ha a hetvennyolc éves Trumpot elviszi az ördög, egy új amerikai elnök esetleg nem folytatja Ukrajna NATO-közeledését. Mindezek elhárítására Putyinnak egyetlen eszköze marad: a háború alacsony hőfokon történő folytatása, Ukrajna folyamatos bizonytalanságban tartása.
3.) Trump már a választások alatt nevetségessé és megbízhatatlanná tette magát az oroszok szemében a hülyeségeivel. De ha eddig nem nézték hülyének, akkor Keith Kellogg tábornok elmebeteg, lényegében Ukrajnát amerikai ritkafém-gyarmattá lefokozó javaslata kapcsán a maradék bizalom-szerűség is elpárolgott. Amikor Trump egyik nap a békéről beszél, majd utána Ukrajna amerikai gyarmatosítását vezeti elő, tekintet nélkül arra, hogy ugyan miért is lenne vonzó Putyinnak, hogy a nagy háború végén egy amerikai gyarmat legyen Ukrajna… Valószínűleg az oroszok szemében a dealmakert játszó amerikai elnök alkalmasint egy nagyon jó propagandaeszköz. A Kreml vele tudja bemutatni az orosz népnek a nyugat degenerált idiotizmusát és gatyaletolt gyengeségét. Nehéz elképzelni, hogy Putyin kihagyja ezt a lehetőséget. Egy darabig alkudozik az USA-val, majd látványosan kivonul, Trump megszégyenül ők pedig folytatják a felőrlő háborút Ukrajnában.
2+) Az egyetlen kérdőjeles tényező a képletben az orosz gazdaság helyzete, 2025 második felére már kemény recessziós környezetet jósolnak az okosok, ami elvileg arra késztetheti Putyint, hogy egy időre időt kérjen. Ugyanakkor megjegyzendő ,lehet, hogy ez is csak nyugati fejjel tényező. Ugyanez a nyugati intelligencia jósolta meg, hogy az orosz gazdaság összeomlik 2022 februárja után. Simán lehet, hogy akár egy keményebb recesszió sem borzolja meg Putyin üstökét. Egyelőre úgy fest, hogy orosz millióknak a magas infláció is eladható azzal, hogy istenkém, háború van. Békében nem biztos, hogy menne. Az is nehezen képzelhető el, hogy Putyinnak olyan vonzó lenne a G7-be való visszatérés. Egyfelől aki eddig nem üzletelt az oroszokkal azok ezután sem fognak már bízni Putyinban, másfelől az oroszok számára az újbóli amerikai piacnyitás speciel a Jelcin-éra rothadását idézi. Pont ennek a képzetnek akart Putyin véget vetni amikor elvágta a kapcsolatot a nyugattól, illetve örömmel államosította a hátrahagyott nyugati cégeket.
4.) A fentiekből következik, hogy amíg háború van, addig Putyinnak nem igazán kell népe felé elszámolnia a gazdasági nehézségekkel. Ergo a háború fenntartása a Kreml-nek stabilizáló tényező lehet.
5.) A Nyugattal vívott szakrális harcnak beállított „különleges művelet” az orosz rendszer egyik komoly legitimációs tényezője lett. Aki harcol hazafi, jó keresztény, jó családapa. Aki nem harcol az ennek az ellentéte: sátánista, náci, beteg. Az orosz történelmi psziché is a totális győzelemre, Kurszkra, Berlinre van hangolva. Nekik egy ilyen megállapodás legfeljebb Molotov-Ribbentrop paktum lenne. Vagy éppen most, amikor az orosz hadsereg folyamatosan halad előre, akkor éppen hazaárulás.
6.) Az eddig beharangozott trumpi engedmények így is fényévekre vannak az orosz stratégiai követelésektől. Ezek: Ukrajna „nácitlanítása”, demilitarizálása, a négy oblaszt teljes megszerzése (amit immáron törvénybe iktatott az orosz törvényhozás!) Amennyiben Putyin belemenne egy ilyen, kompromisszumokkal tűzdelt tűzszünetbe, úgy a nagyon is szervezett és ütőképes orosz nacionalisták számára kellene eladni azt, hogy orosz fiatalok százezrei haltak meg úgy, hogy a stratégiai célok közül semmit sem értek el.
7.) Egy tűzszünet – béke – nemcsak Oroszországnak adna időt, hanem Ukrajnának is, amely gyakorlatilag a béke másnapjától kezdi (folytatja a fegyverkezést) Védvonalak épülnek ki, újjászervezi magát az ukrán hadsereg. Közben lassan kezd felpörögni az ukrán és az európai fegyvergyártás. Például tavaly ilyenkor még a lőszerhiánytól volt hangos az ég alja, mára már jóval kevésbé probléma, egy év alatt a földből kinőtt egy komoly gyártókapacitás.
8.) Az orosz állam jelenleg egy félig totális katonai diktatúra. Háború befejeződésével Putyinnak sem lesz sok indoka fenntartani a háborús helyzetet, az orosz lakosságot érintő represszió indokolhatatlanná és öncélúvá válik.
9.) Ukrajna békén hagyása, ha megcsonkított formában is, irgalmatlan veszély Putyinnak. Ukrajna egy alternatív Oroszország cár nélkül. Egy, akár csak néhány éves béke idején az újra szabadabban élő oroszok milliói láthatják, hogy az annyit ostromolt határon túl egy normálisabb, polgári élet virul. Fel fogják tenni a kérdést: Most akkor ki is győzött itt?! Ráadásul testközelben láthatják az oroszok, hogy lám van olyan hely az orosz világban, ahol van élet Vlagyimir Putyin atyuska és rendszere nélkül. Minden nap, amit Ukrajna békében tölt, az halálos veszély a putyini rendszernek.
10.) Egy békével Putyin és Oroszország nyakába szakad a senki földjévé lőtt volt ukrán területek újjáépítésének a kötelezettsége. Brutális teher lehet az amúgy is agyonterhelt orosz gazdaságnak.
10+)
Egyáltalán nem biztos, hogy a fentiekkel Trump vagy legalábbis a tanácsadói nincsenek tisztában. Illetve de, tisztában vannak.
Trump kaotikus vagy még annál is zavarosabb hülyeségeivel (à la Orbán) hazabeszél, legalábbis erős rá a gyanú, hogy a MAGA-elmebetegeknek akar ezzel imponálni. Trumpnak és híveinek most nem a világbéke, hanem a Project 2025 végrehajtása, azaz az amerikai demokrácia technokrata-autokrata átformálása, és az ehhez a felhatalmazást adó MAGA bázis szilárd hatalmi alapra helyezése fontos. Ami ráadásul igencsak sietős, mivel effektíve két évük van a következő közbülső választásokig. A bázis szilárdításának az orbáni módszere: polarizáld a társadalmat. Mondj, tegyél olyan dolgot, ami neked imázsépítésre jó, az másik tábort pedig sokkolja, az eszét veszti az undortól, a gyűlölettől. Az ellentábor hergelődik, támad, ami erősíti az imázsodat, személyed hitelét, az amúgy is szektás hívek köréd tömörülnek. A hatalom innentől biankó csekk. Bármilyen faszságot csinálhatsz, nem tudsz megbukni. Így érthetővé válik az ukrán ügyben tanúsított kemény álláspont, a tervezett gázai etnocídium, Grönland, Mexikó, Kanada tervbe vett meghódítása.
Az Amerikai Egyesült Államok jelenlegi elnökének a posztja
Nem, ez nem Jimmy Bucks Texas-alsóról. Egy halom kamu, totális fakenews, gátlástalan önimádat.
A szerző Fecebook-bejegyzései 225. február 19-én.