Sokan kérdezték már, mint Közéletben Jártas Embert, hogy mi a helyzet ezzel a Magyar Péter-jelenséggel. Ki áll mögötte? Áll-e valaki? Nos, elárulom: lila fingom sincs.
Mindenesetre most megnéztem MP 444-es interjúját (utána meg ellenpontnak az ATV műsorát Hont Andrással meg Czeglédi Zoltánnal, ahol a két tudós elemző tizenöt percen át utálta MP-t. (Eléggé bizarr egy showműsor… )
Korábban anno frissiben én is írtam egy esszét MP-ről, az újabb nyilatkozatai nyomán csak annyiban módosult a véleményem, hogy Magyar egyáltalán nem illúziótlan figura, pláne nem kiégett, vagy cinikus (a partizános beszélgetésből még eléggé annak tűnt), inkább azt mondanám, hogy nagyon is pragmatikus, ami persze szükségszerű velejárója annak, ha az ember kijövőben van a fiatalkorából, meg sokat sertepertélt a politika körül, pláne Magyarországon.
Amúgy alapvetően én is csak úgy látom, hogy egy olyan jobbos szereplő, akinek tele lett mára a szütyője a rezsimmel. Ennyi. Nincs ebben semmi nagy látnivaló, igazándiból az lenne a különös, ha nem lennének ilyen figurák.
Az MP-jelenség veleje: Magyarországon egy jókora választói tömeg van, amely a baloldalt kapásból elutasítja (történelmi okok plusz Gyurcsány) a liberalizmust szintén (az MSZP-vel koalíciót kötött SZDSZ kiváló emléke nyomán), és immáron a Polgári Magyarország eszméjét eláruló fidesztől is ugyanúgy undorodik. Boldogan szavazna bárkire, aki azt ígéri, hogy a normalitást visszahozza az életükbe. A problémájuk az volt, hogy az eddigi jobbos jelöltek nem igazán voltak életképesek, így Márki Zayról kiderült, hogy hebehurgya (meg nem mellesleg vallási fanatikus), Vona Gábor pedig még jó darabig nem fog tudni megszabadulni a szélsőjobbos múltjától; második ember talán lehet belőle, ám vezető egyelőre semmiképpen. Szóval az mindent elárul a mai magyar politikai valóságról, hogy a Medián szerint egy még meg sem alapított párt máris kétszámjegyű támogatottságot szerez.
Amiben hiányérzetem volt, hogy a 444-es beszélgetésben MP eléggé elkente, hogy mi a viszonyulása az ukrán szabadságharchoz, például ha tehetné ő adna-e vagy legalább átengedne-e fegyvert az ország területén Ukrajnának, ami jelen helyzetben megkerülhetetlen kérdés, ahogy az Oroszországhoz fűződő – khm – speciális magyar viszony kapcsán is feltűnően megértő volt Orbánnal, szerinte nincs különösen szoros viszony Putyinnnal, ami erősen karcos megállapítás, pontosabban ezer jele van az ellenkezőjének. (Az pedig tényszerűen nem igaz, hogy Orbán nagy keleti fordulata 2011-ben történt volna meg, Orbánék már jóval a hatalomra kerülés előtt, 2009-ben az Egységes Oroszország párt szentpétervári kongresszusán lettek egyik pillanatról a másikra, varázsütésre a putyini Oroszország lelkes hívei.)
Mindenesetre részemről kicsit tökmindegy, én még praktikusabb vagyok, magyar hazafiként kb. vak bányalóra is leszavazok, ha az gyengíti az orosz birodalom itteni hűbéreseinek a hatalmát.
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. március 13-án.
