1.) Orbán „sikere” nem az ország sikere. Magyarország a Trump-Putyin találkozóból nem profitál semmit, ellenkezőleg. Ha nem történik semmi (valószínű), az a legjobb variáció. Ha viszont Putyin és Trump itt egymás kezébe csapnak netán Trump rábólint Ukrajna egy részének az elcsatolására… nos, próbáljuk elképzelni, hogy Trianont nélkülünk egy vadidegen államban írják alá az idegen házigazda és egy, az országunkat pusztító nagyhatalom üdvrivalgása mellett. Annyi különbséggel, hogy anno Magyarországnak nem volt serege, Ukrajnának viszont úgy 800 ezres.

2.) Nem valószínű bármilyen megegyezés. Az orosz-amerikai viszonyban semmiféle közeledés nem volt látható. Semmiféle olyan, szakpolitikai szintű tárgyalás nem volt, amire támaszkodva a Putyin-Trump duó érdemi tárgyalást tudna folytatni. A legvalószínűbb szcenárió, hogy Trump, aki láthatóan baromira nem akar Putyinnal konfliktust a Tomahawk cirkálórakéták eladása előtt, a gázai békekötésen felbátorodva hirtelen ötlettől vezéreltetve kezdeményezte a találkozót azok után, hogy Putyin megint gazdasági együttműködéssel szédítette őt. Miközben az sem igazán világos, hogy a világ GDP-jéből 2 százalékot adó Oroszország valójában mit tud adni az USA-nak. Szóval a legvalószínűbb szcenárió, hogy Trump húzódozik a Putyinnal való bizonytalan kimenetelű kalandtól, és megint eljátssza azt a hülyeséget, hogy ő a nagy dealbróker mélyen szemébe néz Putyinnak. Putyin viszont nem Hamasz, az ukrán seregek nem Moszkva belvárosát ostromolják. Szóval Putyin kapva kap az alkalmon, hogy húzza az időt és Budapestről tovább demoralizálja a nyugatot, illetve megpróbálja Trumpot leválasztani az EU-ról ami az orosz (és magyar) külpolitika régi törekvése.

3.) Nem fog sikerülni. Trump valójában már nincs abban a helyzetben, amiben korábban volt. Akkor az USA fegyversegélyt adott Ukrajnának, most már fegyvert ad el az EU-nak. Ergo ha Trump keménykedni próbál Zelenszkijjel akkor legfeljebb jókora hadi megrendeléseket bukhat el. Hol is vannak a nagy fegyvergyárak az USA-ban? Bingó, republikánus körzetekben.

4.) A budapesti tárgyalás teljesen nyilvánvalóan a Putyin-Trump-Orbán trió EU-val szembeni fricskája. Lényegében Orbán beenged a schengeni zónába egy súlyos háborús bűnöst, Putyint, ráadásul Ukrajna háta mögé. Putyin (lásd fentebb) az EU-ból ekézheti a nyugatot, Orbán pedig ott sütkérezhet majd a két jómadár között. Itt válik el a nemzeti érdek és Orbán személyes érdeke.

Trump és Putyin is veregetheti a Fidesz-vezér vállát, azonban itt kábé ki is merül az ilyen találkozó hatása. Az ország továbbra is az EU tagja, külkereskedelmünk 85 százaléka megy oda, az EU nélkül a magyar gazdaság teljesítménye gyakorlatilag zéró. Ennek ellenére Orbán vígan menetel Keletre, mivel tudja, hogy ő és rendszere az EU-ban már nem működőképes, hisz abban, hogy az EU 27-28-ra szétesik, a keleti államok leválnak Nyugatról, Ukrajna magára marad, az oroszok elfoglalják az országot, ő pedig Oroszország vazallusállamaként, afféle magyar Lukasenkóként tudja stabilizálni az utóbbi időben megroggyant hatalmát.

5.) A budapesti Trump-Putyin tárgyalásnak belpolitikai hatása zéró lesz. A fidesz tábor az égbe meneszti az eseményt, az ellenzéket meg a hideg rázza ettől, amúgy meg semmi nem változik, ugyanúgy nem működik a magyar állam, ugyanúgy nő az infláció és a fiatalok ugyanúgy nem tudnak lakást venni mint előtte. Ami a bizonytalanokat illeti, az persze kiszámíthatatlan, lehet, hogy lesz akit lelkesít, hogy Budapest ismét világpolitikai színhely, ám végsősoron sokan elkezdhetik kapizsgálni, hogy is van az, hogy az ő élete fenékig szar, míg Viktor majd kipukkan a jóléttől, a sikertől. Nem lehet, hogy azért szar itthon az élet, mivel Orbán a „nagy Nemzet” dilinyóját követve megalomán hülyeségeire cseszi el a pénzt?

Nem kéne-e kipróbálni egyszer, hogy mi van, ha egy sokkal csöndesebb, kevésbé „nagy” országban élnénk kicsit, ahol viszont van normális egészségügy, oktatás? Más szóval ne az oroszok legyenek a spájzban hanem mi legyünk Svájcban.

A szerző Facebook-bejegyzése 2025. október 17-én.