Van egy nagyon érdekes kérdés, amit Bencsik Jucó feszegetett, miszerint elbizonytalaníthatja-e a híveket az Evelin (büdösszáj) gate? A magam részéről többször letettem a garast, hogy szerintem nem. És erre lenne egy hipotézisem is, hogy miért.
Röviden: a posztmodern, populista, egyéniségvezérelt stb. politika korában első és sokadik blikkre úgy tűnik, hogy a gaz nárcisztikus politikus az, aki izomból hülyíti a népet.
A valóságban ez nem így van. Sokkal inkább a választó használja a politikust, mint afféle munkaeszközt, hogy elérje vele, amit ő elsősorban akar, és közben beárazza, hogy az adott politikus milyen járulékos veszteségekkel üzemel.
Miről beszélek? Az amerikai republikánus-MAGA választók jó része pontosan tudja, hogy Trump egy eszelős félőrült, a Fidesz szavazó jó része is pontosan tudja, hogy Orbán lop mint az állat, a német választók is tudják, hogy Friedrich Mertz a CDU esélyese (hasonlóan az összes elődjéhez) szürke, dögunalmas figura, és a TISZA híveket sem lepi meg túlzottan, hogy Magyar Péter egy izgága, ideglelős figura, aki magánemberként időnként nyilván elviselhetetlen.
A választók tudják nagyjából, hogy mit szeretnének – a republikánusok a washingtoni „establishment” meg a „deep state” felrúgását, a fidesz-szavazó bosszút a világon mindenkin, mindenért, leginkább saját öregedéséért, a német szavazó a nyugodt erő, a stabilitás látszatát, míg a Tisza-szavazó azt, hogy jöjjön egy acélos titán, aki megszabadítja az országot az orosz maffiától, és felveszi a porból a Polgári Magyarország eldobott zászlaját.
Ehhez a tömegigényhez találtak embert maguknak. Ami a többit, ezeknek a személyiségeknek a kilengéseit illeti, hát istenem, a választók úgy vannak vele, mint asztalos a fűrészporral. Tüsszögtet, de nélküle nem lesz stílbútor. Magyar Péter esetében ráadásul a látható (hallható) gizdázás [hősködés, keménykedés – u7szerk.] még rá is erősít sokakban, hogy jól döntöttek.
A helyzet az, hogy itt egy komplett, Moszkva-támogatta maffiaállammal kell harcolni, amihez iszonyat elszánt fickó, egy akcióhős kell. Azok meg elég ritkán szoktak élére vasalt etiketthuszárok, meg illedelmes Jóskák lenni. Faltöréshez buldózer kell, rendszereket meg általában csak őrültek tudnak megdönteni. Speciel ha Magyar nem lett volna őrült, akkor nem int be a NER-nek. Sokan nem gondolják végig, hogy milyen iszonyat dolog egy ilyen, Fidesz-szerű szektából kilépni: az ember egy mozdulattal kukázza a teljes, volt életét, egzisztenciáját, gyakorlatilag az összes régi barátja szembefordul vele. A „normális” a „racionális” ember, amilyen tipikusan a volt felesége, soha nem tenne ilyent. Legfeljebb némi puffogás, belső ellenzékieskedés után szépen, illedelmesen kivárja a sorát, amíg a párt megdobja egy zsíros-nyugis kifizetőhellyel. Ez volt Áder, Pokorni, Kövér stb. sorsa.
Nem véletlen hozta vissza a párt Szájer Józsefet nagy látványosan, mivel be vannak szarva. Magyar a saját fejével ütött rést a falon és most nagyon is élő a veszély, hogy ezen a résen másnak is kedve támad kikandikálni.
A párt meg látványosan megüzente, hogy lehetsz bármekkora balfasz, ha nem lécelsz le akkor mi kitömjük a segged pénzel. De ez már egy másik gondolatmenet.
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. november 17-én.