Előre lehet tudni, hogy két ásítás között Polt Péter legfőbb ügyész mivel fogja kommentálni, hogy a Transparency International (TI) szerint az EU-ban Magyarországon érzik leginkább úgy az emberek, hogy egy velejéig korrupt országban élnek. Ugyanazzal amivel tavaly kommentálta. Meg tavalyelőtt. Hogy a korrupcióérzékelési index az nem a felderített korrupciós ügyek egzakt mutatója, hanem csak egy közvéleménykutatás. Mint az, hogy Tóth Gabi énekel szebben, vagy Pápai Joci. Na ugye? Nincs itt tehát semmi látnivaló, lehet szépen továbbmenni.
Vagyis nem. A korrupció 22-es csapdája, hogy minél korruptabb egy rezsim, annál kevesebb a felderített korrupciós ügy. Mint Magyarországon, ahol évek során megtermelődött pár kormányzati vesztegetési ügy – Mengyi, Boldog, Völner, Simonka – közös nevezője, hogy egyik esetben sem a hatóságok rázták a fát, hanem a rothadás és a gravitáció nyomán gyakorlatilag magától potyogott férges a köténybe.
Másfelől Polt ott csúsztat, hogy egy korrupciós index picivel több, mint egy szimpla közvélemény-kutatás. Nemcsak az utca népét kérdezik meg – akik persze lassan már az ötezresről is úgy gondolják, hogy azon Mészáros Lőrinc van a szakállas beat korszakából és nem Széchenyi –, hanem például cégvezetőket is. Akik viszont egzakt-pontosan tudják, hogy milyen az, amikor a képviselő úr halszálka öltönyös design-szemüveges slapaja érkezik az alkotmányos költségért, amikor egy óvodafelújítás-közbeszerzés első lépése, hogy el kell vinni a polgármester urat a Maldív szigetekre a babájával, esetleg lövetnek vele egy aranyérmes vaddisznót, vagy amikor a sikeres cégvezető minden létező könyvelési trükköt bevet, nehogy véletlenül túl nyereségesnek tűnjön a vállalkozása. Mivel akkor rájuk vetülhet Szauron szeme – már ahogy a Gyűrűk ura mindent látó főgonosza alapján emlegetik a NER-erőközpontot –, és esetleg puszira oda kell adni a cégük negyedét egy narancsszínű maffiózónak.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. február 3-án.
