Akárhogy is nézem, Trump erőnek erejével azon van, hogy vége legyen Amerika nagy évszázadának. Ha úgy tetszik, a tökéletes ellenkezőjét teszi annak, amit a MAGA mozgalom jelszava – Make Amerika Great Again – sugall.
Amit egy MAGA-fafejűnek nehéz látni – számszerűsíteni meg éppen lehetetlen –, az, hogy az amerikai nagyhatalmiság mindenkor a soft poweren alapult. Míg az oroszok államot erőltetnek másokra, addig az amerikaiak álmot. Azt az illúziót, hogy Amerika a demokrácia, szólásszabadság, a szabad vállalkozás, a nagylelkűség hazája, amit filmekbe szőtt Hollywood és cseppfolyósított a Coca Cola.
Ennek most igen csak leáldozóban van, ezt csinálta ki Trump kb. három hét alatt. El lehet képzelni, hogy mi lesz itt négy év (!) alatt.
Az, hogy az USA-különmegbízott effektíve megzsarolja az ukránokat, hogy a védelemért cserébe megszerezze az ukrán földfém-lelőhelyeket, ám úgy, hogy valójában szinte semmit sem kínál érte, az, hogy egy Pete Hegseth nevű, szélsőjobbos műsorvezetőből (aki mellesleg szexuális zaklató, alkesz és sikkasztó) lett védelmi miniszter kiosztja a NATO vezetőit, és közli, hogy innentől nem véd meg titeket Amerika, vagy az, hogy egy J. D Vance-szerű, ezonáciból lett alelnök, aki csípőre tett kézzel kioktatja EU-t európaiságból, mivel azok nem hajlandóak szóba állni a nácikkal, vagy ez a Mr. Kellogg közli Európával, hogy a sorsukról majd az USA boltol a fejük felett egy Putyin nevű tömeggyilkossal, nos ez az amerikai álomból való felébredés. Méghozzá kurvára fejfájósan és szar szájízzel.
Európa meghökkent népe szemében a Szabadság Hazája Amerika ilyen elvörösödött fejű neofasiszta, keresztényfundamentalista undok gyökerek hazája kezd lenni. Trump és kompániájának ukrajnai ámokfutása nem (csak) Putyinnak tesz szívességet, és nem Európával tol ki, hanem elsősorban az amerikai történelmi hagyományoknak mutat be egy öblöset, és az amerikai szoft powert rombolja teljes erővel.
Európa óriási tömegei kezdenek szép csöndben undorodni Uncle Sam-től. Ha pedig az amerikaiak spórolásból végül tényleg magára hagyják Ukrajnát, nos borítékolhatóan az amerika-undor egy picivel erősebb lesz a kontinensen. Azt pedig a jóisten tudja csak megmondani, hogy ezen nem-e az USA veszít rajta nagyobbat.
Az eltelt hetven év története dióhéjban: az USA ellátta Európa védelmét, Európa meg vette az amerikai árut. Most ugye a jóképű náciabuzáns barátunk Pete bejelentette, hogy ennek vége. Ok Pete, viszont akkor nem kell annyi Coca-Colát sem vennie Európának.
De hogy lett Amerikából önmaga torzképe?
A szabadság hazája képére először Reagan alatt, a keresztényfundamentalista mozgalom erősödésével kerültek ez első kontúrok. A Szovjetunió bukása egy darabig elfeledtette, hogy Amerikával valami nem stimmel. Az, hogy egyre irtózatosabb a vagyoni rés az amerikaiak milliói és a szupergazdagok között. Amerika a frusztrált milliók országa lett. Az amerikai kultúra alaptétele, hogy ez a szabadság hona, minden lehetséges, ahol bárki bármit elérhet, csak akarni kell és rajta múlik. Ugyanakkor a valóság az, hogy csak nagyon-nagyon kevés ember valósíthatta meg az amerikai álmot és akik elbuktak, sokszor egyáltalán nem önhibájukból buktak. Az amerikai egyéniség- és sikerkultusz így sikeresen kitermelte a sikerpszichózist: ha nem vagy boldog és nem vagy sikeres, arról te tehetsz. Megvolt rá a lehetőséged, ám nyilván elbasztad. így alakult ki az a sajátos helyzet, hogy világ egyik leggazdagabb országában iszonyat tömegek érzik pocsodalomnak az életüket, szüntelenül úgy érzik, hogy semmit sem értek el abból, ami valójában lehetnének. Ezt nevezi a szociológia relatív deprivációnak.
És megszületett az Angry White Man.
Trump és társai vérbő populisták, ők már meggyőződésesen úgy politizálnak, hogy veszik a nép hiedelmeinek a legkisebb közös többszörösét, az a politikai program, slussz.
Az USA közoktatása eléggé szélsőséges, irtózatosan polarizált. 330 millió kreténre jut kb. 4 millió rendkívül jól képzett értelmiségi. High School szinten gyakorlatilag félhülyék nevelődnek. Nagyon alacsony lexikális ismeretek mellett nőnek fel, így például amerikaiak óriási tízmilliói kajálják be csuklás nélkül a kreacionizmust, vagy válnak különféle born-again keresztény szekták áldozataivá, ugyanakkor az egyéniség kultusz jegyében nem félnek véleményt alkotni. A liberális-félliberális politika idején az „elit” szerepe szűrő volt, hogy a tanulatlan nép ilyen-olyan hiedelmeiből kiszűrjék a politikába vállalhatatlant. Trump és társai ellenben semmiféle szűrő nem akarnak lenni, ellenkezőleg.
Szóval az USA-kultusz elkezdett rothadozni, ami a kilencvenes évektől kezdett nyilvánvalóvá válni.
Az USA gyengülése sokáig csak külpolitikai ügyekben mutatkozott meg. Így a (Trumphoz hasonlóan szerény képességű) Bush iraki demokráciateremtése már Amerika nettó csődje lett, majd az Obamba adminisztráció végigasszisztálta Putyin krími tarolását, a Trump adminisztráció sikeresen elárulta a kurdokat a törököknek, végül Biden katasztrofálisan kivonult Afganisztánból, majd a totojázós, beszari politikájával nem mert keményen szembeszállni a felbátorodott és Ukrajnára tört Putyinnal. Most pedig Trump még tovább csökkentené a kitettségeket, Ukrajnát, EU-t feladná, ki tudja, még Tajwant is.
Minden irányban visszavonulás, leginkább azért, mert az amerikai választópolgár elhitte azt a hazugságot, hogy Amerikának nem kell költenie többet a világ csendőre szerepre, ám ugyanazokat a jövedelmeket vasalja be a világon. Kicsit olyan ez, ahogy a brexittel átverték a briteket, akiknek szent meggyőződésük volt, hogy kilépnek az EU-ból, ám az EU áldásait majd valahogy továbbra is élvezik majd.
Vicces lesz, de alighanem Trump úgy vonul be a történelembe, hogy újra naggyá akarta tenni Amerikát, ám végül jóval kisebbé lett, mint előtte volt.
A szerző Facebook-bejegyzése 2025. február 15-én.
