Az előbb még sikerült megnyitnom a Russia Today-t, természetesen a címoldalon, kiemeltben számolnak be Orbán Viktor legújabb bejelentéséről, miszerint Magyarországot önmagában a NATO nem védi meg. 
Természetesen a mondat ebben a formában csúsztatás, a vezér már korábban is elröptette ezt a marhaságot a Figyelő-ben. Mindenekelőtt nincs olyan, hogy „önmagában” a NATO. Magyarország a NATO tagja. A NATO annyit vár el, hogy a NATO gyorsreagálású erők érkezéséig a tagország tartsa a frontot. Ez viszonylag rövidebb időtáv, pár nap. Utána viszont már a NATO is becsatlakozik a küzdelembe. Magyarország pedig egy védhetetlen síkság, ezt a magyar honvédség meg az a 50-60 tank ami a rendelkezésünkre áll szinte biztos, hogy nem sokáig tudná tartani egy komolyabb támadóerővel szemben.
A Orbán Viktor facebook-oldalán lévő fideszes kommenteket elnézve idő kérdése, hogy a magyar kormánysajtóban valami faszkalap előálljon azzal, hogy Soros és a nemzetközi baloldal kergette bele Oroszországot az önvédelmi háborújába, és a NATO fegyverszállítások is a Wall Street érdeke.
Nagy illúzióm nincs, Orbán anno a vírusjárványt is szemrebbenés nélkül kampányolásra használta fel, nyilván most is azon töpreng, hogy az évtizedes, orbitális baklövéséből hogyan tudnak most valami kommunikációs előnyt faragni. A dolog körvonalazódik, így most éppen az „oltásellenes baloldal” mintájára a „háborúpárti baloldal”-narráció terjed, ami valami egészen beteges és hazug, de a tábor nyilván ezt is bekajálja.
Mindezt úgy, hogy közben Európa felé 180 fokos hátraarcot kell produkálni. Orbán most nem egyszerűen pávatáncos lett, hanem két irányba két, totálisan eltérő üzenetet kell megfogalmaznia. Az EU és a NATO felé pisszennie sem szabad. (A fegyverszállítások megtiltása egy humbug, a NATO-nak esze ágában sem volt Magyarországon keresztül szállítani.) Ugyanakkor Viktor nem lenne Viktor, ha itt is nem a pénzt nézné, és most arra fog játszani, hogy meggyőzze az EU-t, hogy ebben a szörnyű háborús helyzetben kapjon pénzt, oldják fel vele szemben a jogállamisági szankciókat.
Közben az évtizedes munkával oroszellenesből oroszbaráttá hangolt fidesz-hívek felé meg továbbra is valahogy elő kell adni a putyini ihletésű erős embert. Ez utóbbi lesz a könnyebb: a Fidesz mögött mára semmiféle ideológia nem fedezhető fel. Az elit számára az egész egy pénz-, szavazat- és hatalomgyűjtő mechanizmus, a hívek számára pedig egy indulat-és gyűlöletközösség, akiknek nagyjából tökmindegy, hogy miért és kit, csak folyamatosan gyűlölhessenek valakit.
Február 23 tragédia az ukrán (és majdan az orosz) népnek, óriási szégyen és veszteség a magyaroknak, a félművelt (illetve totál műveletlen) magyar politikai elitnek pedig teljes csőd. A történelemben nem először és nyilván nem utoljára a magyar (fideszes) elit totálisan félreértelmezte saját lehetőségeit, szerepét és úgy nagyjából a teljes körülvevő világot. Egyszerre sikerült egy évtizeden át asszisztálni a putyini bomlasztáshoz, úgy, hogy miközben a németek, britek, a franciák is fű alatt vígan üzleteltek az oroszokkal, azaz gennyesre kaszálták magukat Oroszország kirablásán, addig Magyarországnak, de még az orbáni elitnek is a keleti nyitásból nem sok minden csurrant-cseppent, de legalább sikerült azt minél látványosabban csinálni, így most ránk ég a putyin-kollaboráció szégyene.
Azaz úgyszólván semmiért sikerült odadobni mindent. Hogyan alakulhatott így? Hogyan lehetett az, hogy a magyar vezetés ennyire nem látta Oroszország valós szándékait és ennyire nem látta át a Nyugat várható reakcióját? Hogyan lehetett az, hogy Oroszország a bamba, balek és mamlasz magyar vezetés bábáskodása mellett röhögve beépült az EU-ba, annak megosztására, bomlasztására törekedett, miközben látható, hogy szinte végig birodalomépítő politikát folytatott, már jó ideje készült a háborúra?
Hogyan lehet az, hogy Orbán ilyen könnyen elhitte, hogy ő világpolitikai tényező lehet, míg ezer jele volt annak, hogy az oroszok szimplán hasznos idiótájukként tekintettek rá? Az orbáni elit pedig nagy kortyokban lefetyelte az orosz birodalmi ideológiát, a modern kommunizmust, a putyin féle „családvédő konzervatív-tradicionalista” felforgatást, és a valaha oroszellenes erő vezetője simán arról értekezett még a közelmúltban is, hogy „Ukrajna nem létező ország”.
Orbánék pedig minden tétet erre tettek (illetve még most is tartanak ebben zsugát), hogy Ukrajnát megszállják az oroszok. Így erre készülve ott ártottak Ukrajnának, ahol tudtak, közben pedig nyalták Vlagyimir fenekét és pénzért kuncsorogtak ott, saját, végtelen, cinikus erkölcstelenségüket „pragmatizmusként” adták el.
A válasz orbánék magabiztos butasága mellett valószínűleg abban is rejlik, hogy a magyar hírszerzés és a diplomácia gyenge, kevés közöttük az oroszul beszélő, a szláv világot értő szakember, aki szakmailag ellenállhatott volna a saját butaságába, illúzióiba beledelejeződött fideszes vezetés és a feltételezhetően pár beépült orosz ügynök nyomulásának. A poén az, hogy miközben „pragmatikus” (értsd: hullarabló) külpolitikát hirdetett Szijjártó-féle vezetés, közben nyugat felé kőkemény ideológiai háborút folytatott és a „nyugat haláláról” szóló saját illúziói elködösítették a tekintetüket, nem voltak képesek azt sem felmérni, hogy a nyugaton milyen elemi reakciója lehet az orosz támadásnak.
A végkövetkeztetés: a magyar vezetés 1944 után ismét egy nehéz, válságos pillanatban totális csődöt mondott, teljes nemzetközi elszigeteltségbe került, méghozzá saját erkölcstelensége, ideológiai butasága és a szervezeti kontraszelekciója miatt. Az eddig minden (!) külpolitikai lépését elhibázó nagyvezér alá rendelt állam súlyosan kiszolgáltatottá tette és teszi a magyarokat.
Függetlenül attól, hogy áprilisban milyen döntés születik, az illiberális állam (ami valójában csak névleg volt az) megbukott, csődnek, impotensnek bizonyult. Nem lett belőle az a modernizáló erő, aminek orbán megálmodta. Helyette egy kontraszelektált, gyenge képességű állam lett, egyre súlyosabb gazdasági problémákkal, külpolitikai elszigetelődéssel.
Az egyetlen rohadt mázlink, hogy EU- és NATO-tagok vagyunk.
Forrás: a szerző Facebook-oldala
