Előbb vala a narancs, utána a krumpli, mára pedig a busz. Mindegyik szimbolizált valamit. Az első a szélsőjobbos pártállam liberális múltját, a „Listen to your Heart” távoli hangfoszlányait, a másik a pártállam jelenét, ahogy a fiatal demokratából rekord gyorsan megélhetési konzervatívvá avanzsált koravén alakok – Listen to your Belly – platóról osztogatott krumplira váltották a hangzatos elveket. Végül a minap sok száz, a Rákóczi úton négy sorban, dübörgő motorral parkoló békebusz lett a jövőtlen jövő, a motorizált populista hatalmi gépezetté vált állam szimbóluma. „Listen to your Lungs” – dúdolhatná az ember vicces kedvében. Már aki még kap levegőt a békebuszok szmogjától és a koronavírustól.
A harmadik hullám idején megtartott, teltházas focivébé, majd az Eucharisztikus Kongresszus és a vadászkiállítás is aggályosnak tűnt, ám hatásuk össze sem mérhető a békebuszokéval. Gyakorlatilag a koronavírus terjesztésének elképzelni sem lehet hatékonyabb módját, mint egy járvány felfutása idején teletömni sok ezer buszt sok tízezer idősebb emberrel, majd elutaztatni őket egy fővárosba, onnan pedig vissza. Mindezt csak azért, hogy a kamerák óriási, rajongó tömeget mutathassanak a pártállam vezére előtt. Maszk nélkül, mivel az eltakarja a kamerák elől a rajongók üdvözült mosolyát. A kommunikációs agytröszt szépen kivárta, hogy a békebuszok hazaérjenek, mielőtt újra kötelezővé tette volna az arcmaszkot a tömegközlekedési eszközökön. Nyilván az eltelt pár napban romlott ennyit idehaza a járványhelyzet.
A láthatóan csúcsra járatott hatalmi cinizmus magyarázata, hogy a Fidesz már jó ideje nem egy politikai párt, hanem egy technokrata hatalmi gépezet, minden alárendelődik a hatalomgép működésének, a hatékony és állandó kampánynak, valamint az „ellenségmenedzsmentnek”. Számukra az már a harmadik hullám idején kiderült, hogy kellő propaganda mellett a fideszes híveket a világrekorder hullahegyek sem ingatják meg elkötelezettségükben. Sőt, minél több volt a halott, annál inkább csüggtek vezérükön, a minden csatornán ömlő győzelmi propaganda pedig heroikus népszínművé silányította a temetők csöndes iszonyatát. A meggondolás raklap egyszerűségű volt: akik meghalnak, azok már amúgy sem szavaznak, akik viszont túlélik a járványt, azoknak el lehet adni, hogy Magyarország ismét dübörög.
A kommunikációs manővert persze úgy is le lehet fordítani, hogy a vezér szenvtelenül beáldozott pár ezer magyart a politikai túlélése érdekében. Mindent alárendel annak, hogy ő és sleppje jövőre is kormányon maradhasson és zavartalanul folytathassa az ország megosztását, a nép jó részének megbélyegzését és kifosztását. Jogilag amúgy is támadhatatlan az ügy, a kormány ugyanis előre felmentést adott magának a járványügyi rendszabályok betartatása alól, azt pedig az életben nem lehet bebizonyítani, hogy pontosan mi okozza az elkövetkező vírushalálokat. Akik esetleg rámutathatnának, hogy a hatalomgép működtetői milyen hideg cinizmussal áldoztak be mindent önmagukért, már régen részei e hatalomgépnek.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2021. október 29-én.
