Még a járvány elején Orbán úgy döntött, hogy a sajtó a lábát sem teheti be a járványosztályokra. Majd a kormány megmutatja a népnek, amit meg akar mutatni. Ennek szellemében tettek most közzé a kormány.hu-n egy gyönyörűre komponált karácsonyi imázsvideót az intenzív osztályokról. Ahol a dolgozók szerint „a mindennapok igen megterhelőek, nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is”, ám az ápolóknak, orvosoknak „mindig van egy-két kedves szava egymáshoz is”, és arra buzdítják a társaikat, hogy „szeressék a hivatásukat, és sohase adják fel, hiszen emberekkel foglalkozni a legszebb dolog” a világon. Mellé szférikus háttérzene, ragyogóra suvickolt üvegeken megcsillanó túlvilági fények.
Az egész pont olyan szívet melengető, mint a II. világháború idején a voronyezsi front magyar katonáinak mosolygós karácsonyi üdvözlete. És pont annyi köze van a valóság iszonyatához. Ahhoz, ahogy a karácsonyi hétvégén is több mint négyszáz családnál csörrent meg a telefon, és közölte velük egy hang, hogy a szerettük nincs többé. És a családra rázuhant a valóság, hogy anyjuk, apjuk, testvérük teljesen egyedül, fuldokolva, egy járványosztályon töltötte élete utolsó napjait, ahol, amíg magánál volt, nem látott mást, csak védőruhás ápolókat és az életben tartó műszereken csillanó fényeket. Ők pedig a karácsonyi hétvége utáni szürke, hideg hétfőn ott állnak szélütötten a kórházi irodák előtti folyosó süket csendjében, hogy egy sietős nővérkétől vagy egy takarítótól átvegyék a hozzátartozó kis motyóit.
De ezt már nem mutatja meg a propaganda. Orbán tudja, hogy a mára lerothasztott magyar egészségügy csak a halálozásban van a világelsők között. A maholnap negyvenezer halott és az újabb járványhullám után tavaszra bajosan lesz belőle győztes hadvezér. Ezért amennyire csak lehet, elfüggönyözi a járvány témáját. Helyette a híveiknek saját maga kreálta álháborúkat mutogat, melegek, civilek, Brüsszel ellen. Egy kamuvilágban csak Orbán és pártállama lehet a győztes, mindenki más – betegek, orvosok, ápolók is – pedig csak alattvalók és vesztesek.