(VIGYÁZAT, HOSSZÚ POSZT, ÖSSZETETT MONDANIVALÓ, fideszesek pls. lehet, ne olvassátok el.)
ELhamdulillah – ezt írta ki Imane Khalifa a minapi győzelme után. Dicsőség Allahnak, magrebi kiejtéssel. Jobb nem jutott eszébe, ami nem csoda azok után, hogy gyerekkorában azzal cseszegették, hogy ő lány és ne sportoljon, míg most meg azzal, hogy ő fiú. Jó arab szokás szerint – málesh – inkább leszarja. Dicsőség Allahnak, majd ő eldönti azt, amit buta emberek akarnak most eldönteni.
Szóval az igazság az, hogy az Imane-ügy sokkal többről szól, mint amit az amúgy is bonyolult sportjogi-sportszakmai kérdésbe gender világösszeesküvést meg woke-diktatúrát belelátni akaró idióták erőltetnek.
Röviden: a tudomány mai állása szerint Imane nagy valószínűséggel (biztosat erről nem tudni) nem igazán nő, nem igazán férfi, hanem olyan, jogi értelembe vett nő, aki nagy valószínűséggel női nemiszervekkel rendelkezik (az iszlám radikalizmussal csurig átitatott Algériában, pláne ahol Imane felnőtt, kizárt, hogy ha fütykössel születik, akkor női ruhába bújtatják), ugyanakkor benne férfikromoszómák is vannak, ami a magasabb tesztoszteronszint – erősebb izmok, csontozat – miatt neki komoly versenyelőnyt ad a „sima” XX kromoszómás hölgyekkel szemben.
És hogy ez miért fogas sportjogi, sportetikai kérdés? Kicsit távolról kezdeném.
Anno volt Kincsem, a ló. Aki ugye a nemzet kincsemje volt a fantasztikus futameredményei miatt. Miután Kincsem megdöglött (a csontváz ma is látható a mezőgazdi múzeumban), akkor derült ki a wunderpaci sikereinek a titka: egész egyszerűen jelentősen nagyobb volt a tüdeje a többi pacihoz képest. A valamivel több tüdőszövetének köszönhetően Kincsem egy nemzet szeme fénye lett, akiről ódák, film, veresek, szobrok születtek, ügetőpályát, még aszteroidát is neveztek el róla.
Míg a többi, egy asztallapnyival kevesebb tüdőszövettel rendelkező paci kollégáját várta a vágóhíd és a tiló, és az ő emlékük nem bronzszobor lett, hanem lókolbász.
A helyzet az, hogy az emberi profi sport sem igazán más. A profi sportban az esélyegyenlőség csak a bajnokkultusz kitermelte mítosz, hazugság. Kábé pont annyira egyenlőek az esélyek, mint mondjuk a Miss Hungaryn, ahol ugyan indulhat egy görbe lábú hormonzavaros kislány is (a versenyszabályzatban nincs ilyen megkötés), de borítékolhatóan nem ő lesz a szépségkirálynő, hanem a sokkal csinosabbnak ítélt szövetekkel rendelkező.
Feltehetően még szó sincs rá az arabban
Aki ilyen szerencsés szövetekkel rendelkezik és mellé elvégzi az edzésmunkát abból lehet bajnok. (Aki gyakran kevesebbet melózik, mint kevésbé szerencsés második-harmadik helyezett. Lásd pl. most Milák Kristóf aki – amennyire azt a sajtóból tudni lehet – az eltelt fél évet láblógatással töltötte, most meg lazán végigverte a mezőnyt. Vagy ilyen volt a rossz nyelvek szerint Farkas Péter a kiváló birkózó, aki becsületére legyen mondva maga is elismerte, hogy lófaszt alig edzett anno az olimpiai bajnoksága előtt. Vagy az orosz küzdősport-fenomén Alexandr Jemeljanyenko, aki úgy tudott bajnok lenni, hogy többet volt kocsmában mint edzőteremben.
Azonban hozzák az érmeket, a kamu „nemzeti dicsőséget”, így róluk majd ódák szólnak, zúdul rájuk a szponzorpénz, az össznépi szeretet, a nép csüng a hős szaván, mint valami gurun, míg az adott esetben a sokkal többet melózó, ám kisebb tüdőszövettel, kevésbé kialakult keringéssel, kevésbé kifinomult idegrendszerrel született társának a kutya sem fogja ismerni a nevét.
Imane Kalifa nem tehet róla, hogy pár Y kromoszómával született.
Imane Khalifának jó eséllyel a közelmúltig lila fingja sem volt arról, hogy ő ilyen köztes nemű. Feltehetően még szó sincs rá az arabban. Az élettörténete szerint ő egyszerűen csak egy mélyszegény algériai falusi környezetben felnőtt arab kislány volt, aki a sztori szerint eléggé fiús volt, nagyon szeretett volna focizni, ám a falubeli fiúk megpróbálták megverni, merthogy egy lány csak ne focizzon. Azonban a dolog nem úgy sült el, ahogy azt a koránfixált kispajtások gondolták, a pici Imane jól elkalapálta az őt helyretenni próbáló srácokat, és hopp, kiderült, hogy a gyermek őstehetség. Elindult egy boxkarrier, Imane kiemelkedett a fosból, később UNICEF-követ is lett belőle, az önállóságukért küzdő algériai lányok példaképe.
Aki – még egyszer – most azzal szembesül, hogy gyermekkorában azért cseszegették, mert lány, most meg azért, mert sokak szerint ő nem lány.
Az természetesen tökéletesen valid igény, hogy ha valakinek passportjában az áll, hogy „woman” ám állat magas a tesztoszteronszintje, az szíveskedjék esetleg a pasik között indulni.
Pláne, hogy élő a veszély, hogy az ilyen éremfixált diktatúrák – Észak Korea, Oroszország, netán egy szép napon Magyarország – esetleg nekiáll ilyen transznemű leányokat begyűjteni és belőlük szervez nemzeti válogatottat.
Ok, csak akkor nem sokkal jutottunk közelebb az esélyegyenlőséghez.
Akkor mi lesz a többi, súlyos esélyegyenlőtlenséget okozó genetikai tényezővel? Hogy mást ne mondjak, érdemes neander-völgyi tesztet is bevezetni az olimpián. Kevésbé ismert, a modern ember génállományának 2-4 százaléka neandervölgyi eredetű. Akiben több a neandervölgyi gén (Észak-Európa), az nagyságrendekkel erősebb izomzattal rendelkezik, vastagabb a csontozata, szélesebbek az izomtapadási pontjai. Ja és köpcösebb alkatánál fogva nagyságrendekkel jobban fogja bírni a hideget. Egy erősportban például behozhatatlan az előnye. Vagy a téli sportoknál. Akiben viszont alacsony, vagy hiányzik a neander-gén (afroamerikaiak), az inkább gracilis alkatú, hajlékony, nagyobb a vitálkapacitása, ergo állóképességi sportban (hosszútávfutás) megint csak legyőzhetetlen. Akkor most genetikai alapon diszkvalifikálják a csóri kenyaiakat? A interszexuális kenyai futót meg tiltsák el a sporttól? Vagy ha olimpiai sportág lenne a magashegyi hegymászás abból azonnal diszkvalifikálni kell a tibetieket, andokiakat, mivel az ő izmaik nagyságrendekkel jobban üzemelnek oxigénszegény környezetben, mint egy európai. Ahogy az is szerencse, hogy az amúgy mélycsóró Andaman szigeti benszülötteknek nincs lóvéjuk arra, hogy puccos búvárcuccot vegyenek, így nem is indulnak freediving versenyeken. Jó eséllyel pillanatok alatt ronggyá vernék a mezőnyt, köszönhetően annak, hogy évezredek óta szabadtüdős búvárhalász népnek mára nagyságrendekkel jobb a szén-dioxid és oxigénhiány-toleranciája az átlaghoz képest, teljesen megszokott dolog, hogy négy-ötpercig is elbóklásznak a tenger fenekén.
Szóval mindent összevéve a sportra igaz, hogy győzzön a jobb, viszont a „jobb” az nem feltétlenül jobb. A magam részéről úgy gondolom, hogy az embernek csak saját magával szemben van esélyegyenlősége – az olimpiai éremesdi egy cirkusz, ami nem sokat, vagy éppen semmit sem mond el a sport valódi lényegéről, az ember valódi, belső küzdelméről.
Szóval bizonyos értelmemben csak egyetérteni tudok Imane-val.
Az, hogy ki az igazi bajnok, azt legfeljebb Allah (Jehova, Tengri) dönti el. Hamdulillah.
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. augusztus 3-án.