Rögzítsük: ma Magyarországon a BOK csarnokban európai szintű menekültellátás zajlik. Az ukrán menekültek jól megszervezett, jól felépített a tranzitváróba érkeznek, az ott lévő hatóságok, rendőrök, katasztrófavédők példásan együttműködnek a civil önkéntesekkel. Segítőkészek, megértőek, kifejezetten kedvesek a menekültekkel. A területre beengedik a sajtót, mindössze regisztrálni kell előzetesen, ami a menekültek érdekét szolgálja.
Mintha nem ugyanazon a Magyarországon járnánk, ahol a Fidesz-állam 2015 után évekig menekültellenes uszításból élt, s ahol a „régi vágású kereszténydemokrácia” dicsőségére évekig kínozták gyerekek százait levegőtlen, tranzitnak nevezett konténer-börtönökben a déli határ senkiföldjén. Vagy ahol a menekültsegítő magyar embereknek az állam azzal köszönte meg az önzetlen munkájukat, hogy jó pénzért külföldi magán titkosszolgálatokkal figyeltették őket, majd a Fidesz propagandistái kórusban hányták rájuk a sarat.
Mi változott meg? Annyi történt, hogy az orosz invázió miatt az orosz kalapács és a NATO üllő közé került Orbán Viktor most nem tud politikai tőkét kovácsolni a gyűlöletből, így jobb híján – a rá jellemző fellengzősséggel – meghirdette „Magyarország történetének legnagyobb humanitárius akcióját”. Ami ebben az esetben annyit jelent, hogy a pártállama, a csinovnyikjai nem gáncsolták el a menekültsegítő civileket, és nem adtak embertelen parancsokat az erőszakszervezeteknek. Kiderült, hogy a magyar rendőr, határőr, ha nem kap fentről direkt parancsot a lelketlenségre, akkor nagyon is segítőkész, és a legtisztább értelemben vett közszolgálatot folytat.
A magyar szélsőségesen politika vezérelte nép. Ha a politika lehetőséget ad rá, akkor a magyar ember természeténél fogva befogadó, jóindulatú. Ám ha fentről azt követelik tőle, akkor tud kegyetlen is lenni. Duplán nagy a magyar politikai vezetők felelőssége.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2022. április 12-én.