A legvalószínűbb magyarázat, hogy Kövér László, vagy hozzá közel álló tette közzé a múlt év februárjában, az Alkotmányvédelmi Hivatal épületében elhangzott házelnöki beszéd hangfelvételét, amiben Kövér jól dekódolhatóan az ellenzék ellen uszítja a magyar nemzetbiztonság nagyjait. Vadul hangzik? Annak mindenképpen, aki nem ismeri a titkosszolgálati játszmák csavaros logikáját. Kövér László jól ismeri. És ez a minimum, amit elmondhatunk róla.
Egyfelől zárjuk ki, hogy mi az, ami nem valószínű. Kizárt, hogy a részt vevő, Fidesz által kinevezett titkosszolgálati vezetők közül valaki arra szánta volna el magát, hogy saját szakállára rögzítse a „cégen” belüli beszédet, majd eljuttassa a sajtónak. Nemcsak a lebukás esélye óriási, azonban az ilyen titkosszolga szakmailag is totálisan lejáratja magát, nemcsak a szakma, hanem minden létező, eljövendő kormány szemében is. Kormányok változnak, a titkosszolgálati munka örök és garantáltan a mostani ellenzéknek sem lesz szüksége olyan titkosszolgára, aki ilyen partizánakcióra kapható.
Az is kizárható, hogy valami külső erő – ellenérdekű titkosszolgálat – kavart volna hangfelvevővel a magyar titkosszolgálatok idegközpontjában. Poloskát telepíteni oda gyakorlatilag lehetetlen.
Titkosszolgálati vezetőt beszervezni éppen lehet, ilyen eseteket tucatjával ismer a szakirodalom, olyat azonban nem, hogy az évtizedes szakmai munka eredményeképpen létesített csúcs-ügynöki kapcsolatot ilyen feleslegesen pazaroljanak el.
Kövér ugyanis várhatóan nem fog lemondani, a beszéd a saját táborában inkább emeli is az ázsióját, jogi eljárást pedig nem lehet vele szemben indítani, mivel beszéde láthatóan patikamérlegen kiporciózott. Tulajdonképpen mintha eleve a szélesebb nyilvánosságnak szánták volna.
Az egész olyan, mint egy színjáték, mintha az ország legbefolyásosabb titkosszolgálati szakpolitikusa egy szigorúan zárt körű, még szigorúbban szakmai fórumon hirtelen megbuggyan és azt hiszi hogy a pusztamérgesi lakossági fórumon van. Ugyan már.
Szóval akkor kinek az érdeke lehet ez a szivárogtatás? Mindenekelőtt egy olyan politikai erőnek, amely azt akarja sugallni mind kifelé az ellenfeleknek, mind befelé, a testület tagjainak, hogy a zsebében vannak a szolgálatok.
Például mert ez a politikai erő az élet minden területét görcsösen irányítani akarja és baromira idegesíti, hogy nem használhatja fel úgy a szolgálatok operatív tisztjeit, mint mondjuk a lábhoz idomított köztévés riportereket.
Bizony, pocsék dolog lélekben Rákosinak lenni, úgy hogy az embernek valójában nincs hozzá ÁVH-ja. Rögzítsük: a közhiedelmekkel ellentétben a rendszerváltozás után a valóságban egyetlen kormánynak sem igazán sikerült uralni a szolgálatokat. A tényleges melót végző szakapparátushoz nem igazán tudtak nyúlni, például – tipp – esetleg olyan operatív tiszteket kellene felállítani az asztaltól, aki a szakmából adódóan esetleg tud ezt-azt a politikus hölgyek urak viselt dolgairól. Netán még dossziéja is van róla.
Szóval a Kövér-beszéd kiszivárogtatásával egy ilyen politika két eredményt érhet el: az ellenfél szemében sokkal félelmetesebbnek, saját táborában sokkal erősebbnek látszik, mint amilyen valójában. Másfelől szakmailag demoralizálhatja a hírszerző közösséget. Hogy utána esetleg tényleg arra használhassák fel a testületet, amire szeretnék.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2021. november 29-én.