Ha a 2006-ban megsérült tüntetők szobrot kapnak, minimum ott kell állnia mellette a szolgálatteljesítés közben megsérült rendőrök emlékművének is. Akik életük kockáztatásával is megvédték a város népét a szervezetten fellépő szélsőjobbos utcai harcosok pogromjától.
Az ORFK akkori adatai szerint a város védelmében 2006-ban 399 magyar rendőr szenvedett sérüléseket, közülük 47-en súlyosan sérültek meg, voltak nyílt kéz- és lábtörések, koponyatörés, mellkasi zúzódás, volt rendőr akin plasztikai műtétet kellett végrehajtani, mivel úgy összeégett az utcán. Emellett cirka nyolcszáz rendőrnek volt később szüksége pszichológiai segítségre az átélt erőszak okozta poszttraumás stressztől. Az pedig éppen agyrém, hogy a magyar rendőrökre rátámadókkal együtt megsérült tüntetőket hőssé avatta az Orbán-kormány, közöttük eddig több mint hárommillió forint kártérítést osztott ki, a megsérült rendőrök ellenben egy kanyi vasat sem kaptak a helytállásukért.
Persze voltak rendőri túlkapások is. Az más kérdés, hogy könnyű utólag fotelből jogászkodni, és megint más dolog kisrendőrként órákon át helyben állni úgy, hogy közben potyog rá a térkő de nem hátrálhat meg, mivel akkor a közösséget kiszolgáltatja az elszabadult gyűlöletnek. Nyilván nem minden 2006-os tüntető volt neonáci. Azonban a rendőrökre támadó keménymag igenis javarészt agresszív szélsőjobbosokból állt, ezt mindenki látta, aki ott volt.
Ahogy mellesleg az is sokat elárul a szobrot javaslók jó szándékáról, hogy ugyan 2006-ban városszerte éppen ezer helyen voltak összecsapások, de valahogy pont a Dohány utcai zsinagóga mellett akarnak hősi emlékművet állítani egy olyan megmozdulásnak, ahol annyi volt az árpádsáv és a mocskos zsidózás, mint utoljára a vészkorszakban.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. január 8-án.
