Sajnos nem kellett csalódni, az Aranybula pont annyira hiteles, mint Rákay Philip bármilyen más megnyilvánulása.
Azt eleve furcsállottam, hogy Rákay az Aranybulla történetének nettó csődtömegből akar nemzeti hőseposzt faragni, de mondjuk nem túl meglepő egy olyan hatalom kegyeltjétől, amely minden létező vereség után győztesnek hazudja magát.
A valóságban II. András (Endre) meddő dicsőséget keresve évekig háborúzott tökfeleslegesen a Közel-Keleten, amivel sikeresen elherdálta az ország pénzét, majd kínjában mindenféle új adónemmel próbált úrrá lenni az államkassza válságán.
A nép elégedetlenségét kihasználva az ország nagyjai nemhogy rákényszerítették Andrásra az akaratukat, de jellemző mód Andrásnak még azt is el kellett tűrnie, hogy azok a Bakonyban orvul megöljék a feleségét. András szorult helyzetében egy csomó jogosultságot át kellett hogy engedjen a nagyuraknak, ez lett az Aranybulla megállapodása, ami tény, hogy a formálódó nemesi rendi előjogok egyik első, legfontosabb jogforrása. Ugyanakkor ez mindössze a társadalom egy-két százalékát kitevő nemességnek előnyös. A magyarság túlnyomó részét viszont súlyosan kiszolgáltatott helyzetbe került.
Az Istvántól megörökölt központi hatalom tovább gyengült. A nemesi konföderáció-szerűséggé torzult állam gyakorlatilag szétesett, immáron erőtlenül várta a mongolok képében távol-keletről közelgő, minden képzeletet felülmúló pusztítást. Európa Védőbástyáját 1242 telén Batu Kán és hadvezére, Subatai gyakorlatilag elfújta. Ami utána következett a Kárpát Medence és a világtörténelem egyik párját ritkító tragédiája. Az akkori magyarság 70-80 (!) százaléka, mintegy hárommillió ember hal majd bele a mongolok támadását követő éhínségbe. Ugyan később a mongol birodalom több darabra hullik, az ország pedig újjáépül, ám a magyarok sosem heverik ki teljesen a mongol pusztítást.
A királyi Magyarország területén a magyar nyelvű nép aránya akkor zuhan be ötven százalék alá, ami századokkal később elvezetett Trianonhoz.
A szerző Facebook-bejegyzése 2022. december 27-én.