Újabb külpolitikai siker, ami azt mutatja, hogy magyar szemszögből nézve a putyinizmusnak nincs hazafias verziója, a magyaroknak a putyinizmus kábé az öngyilkosságba vezető út, ennélfogva a putyinizmus terjesztése nettó magyarellenes hazaárulás.
Orbán saját egzisztenciális érdekei mentén sok butaságot csinált idehaza, azonban lassan körvonalazódik, hogy messze a legnagyobb kárt a határon túli magyaroknak okozza majd.
Szóval miután a felvidéki magyarok egy jó része nemrégiben a magyarellenes múlttal rendelkező Ficora voksolt, az erdélyi magyarok egy része is leszavazott Georgescura. Kb. azon az alapon, hogy azok putyinisták, ahogy Orbán is. Mármost ugye a Fidesz lenyúlta magának a felvidéki és a főleg az erdélyi sajtót, milliárdokból mosta át az ottaniak agyát, terjesztette a hungaroputyinizmust.
(DISCLAIMER: A fenti, erdélyi magyarokra vonatkozó megállapítást a Hvg.hu cikke-riportja alapján írtam. https://hvg.hu/…/20241126_Romania-elnokvalasztas-calin… a kommentben Gál Mária kollegina szerint ez nem helytálló. )
Az így megdolgozott emberekben pedig összeállt a képlet: ha Putyin jó és Orbán is jó, akkor a putyinista Fico és a putyinista Georgescu is jó. Még úgy is, hogy Orbán speciel most nem is Georgescu mellett kampányolt. Azonban az általa összerakott agyrém-gólem önálló életre kelt.
Most már csak az a nagy kérdés, hogy a román elnökválasztás második fordulójában a körülbelül négy százalékos határon túli magyarság kire fog szavazni? A gyűlölt liberálisra? Vagy a neofasiszta putyinistára? Nem tudomást véve arról, hogy az úr a magyarellenes Antonescut és az egykor az ultranacionalista antiszemita és magyarellenes Vasgárdát vezető Codreanut élteti? Nos, ha Orbán nem áll be vihargyorsan a libsi jelölt mellé, akkor borítékolható ez utóbbi. Ugyanakkor sajna Orbánék csak akkor pragmatikusak, ha neonácikkal kell együttműködni, balosokkal, libsikkel valahogy nem működik a nagy pragmatizmus.
Hát szóval kezd eljönni az Orbán által vágyott szép új világ, ahol az EU-nak coki, a térség szuverén minidiktátorai pedig saját, szuverén érdekeiknek megfelelően cselekednek.
Lőn.
Az Oroszország és Orbán által is hatalomba segített Fico éppen magyarellenes nyelvtörvényen munkálkodik, azt meg lehet tippelgetni Georgescu elnökként milyen magyarellenes szemétséggel fog kedveskedni az ultranacionalista román híveinek. Mondjuk kapásból ott van az Úz völgyi történet. Lehet leporolni.
Jellemző mód most már valahogy Orbán sem örömködik a „mainstream ellenes” (neonáci és magyargyűlölő) román jelölt győzelmén.
Pláne azok után, hogy Viktorunk, a zseni, ismét nagy bölcsen előre látta a jövőt. A héten fogadta a vesztes Ciolacu elnökjelöltet. A MÁÉRT-en meg fennhangon a revízióról kezdett értekezni. Tökéletes időzítés.
Mármost úgy, hogy Románia hadereje, melynek főparancsnoka ugye december után esetleg Georgescu úr lesz, speciel háromszor-négyszer akkora mint a magyar. A román titkosszolgálat mellett a magyar speciel szóba sem jön.
Mi jöhet még? Esetleg még Orbán úr nagyobb örömére kitör az orosz béke, Ukrajna elszenvedi a maga Trianonját, Zelenszkij megbukik és esetleg a helyébe egy hipernacionalista ukrán kormány kerül. Akik amúgy rettentően hálásak a magyaroknak amiért miniszerelnökük azzal szórakozott, hogy miközben ők élet-halál harcukat vívták, ő meg hátba döfködte őket. Ja igen, el ne feledjem: az ukrán haderő tűzereje olyan negyven-ötvenszeres a magyarnak.
Közben Orbán nagy barátja, Trump esetleg a NATO gyengítésén munkálkodik meg az EU szétzilálásán. Merthogy USA first ugye. Más szóval lófasz sem fog megvédeni itt senkit.
Az Orbán által győztesnek várt oroszok majd nyilván megvédik a térség magyarjait 
Kb. pont annyira, ahogy Ceausecu alatt tették. Orbánék pedig pont úgy hatást gyakorolhatnak a romániai magyarellenes őrületre, ahogy Kádárnak sikerült. (Segítek: sehogy.)
Erről már kaptunk egy kis ízelítőt, 2016-ban, amikor az oroszok azzal próbáltak fogást találni az ukrán politikán, hogy ügynökeikkel felgyújtatták a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség ungvári irodáját, majd megpróbálták az akciót ukrán nacionalistákra kenni, abban reménykedve, hogy azok meg nekiesnek a magyar kisebbségnek.
Nos, majd ezt megcsinálják picivel nagyobban is. A határon túliak pedig számíthatnak Szijjártó úr tapintatos kussolására az ügyben, ahogy 2016-ban tett. Nyilván később is csöndben lesz, ahogy például a napokban egy nyekk nélkül végignézte, ahogy Lavrov barátja széjjelbombáztatott ezt-azt Kárpátalján. Esetleg valami köhintés miatt behívatja a svéd külügyminisztert.
Erre képes a szuverenizmus. Udvarias nyugatiakat baszogat, ám a keleti magyarellenes nyomulásnak besunyul. Az orbáni jövő Európájában irgalmatlan szomorú sors vár a határon túli magyarokra, csak mondom. Brutálisan visszacsap az orbáni erőfitogtatás. Amiben az halálos az, hogy mindvégig fitogtatás volt valódi erő nélkül ami csak az EU békés viszonyai között működött.
Orbán volt az a pincsi, aki az EU és a NATO kerítése mögül mindenkit bátran megugatott. Ez volt eddig a magyar erő nélküli erőpolitika veleje. Mármost addig rágta és rázta a pincsi a cölöpöt, hogy most tényleg leomlóban a kerítés. A pincsi pedig kezd rájönni, hogy a túloldalán immáron keményen felhergelt dobermannok vannak.
A szerkesztő megjegyzése
A cikknek nem minden premisszája igaz, de a többiből kiindulva helyes gondolatmenettel helyes következtetésre jut. Véljük mi.
