Orbán egy csúcstroll, nem újság, azt viszont nem tudom, felfogják-e a tisztelt mélymagyarok, hogy az ilyen sálas nagymagyarkodás a jelen cudar helyzetben leginkább a történelmi múlt csúnya kifigurázása. Sajnos a nemzeti öntudatra is igaz(nak kéne lennie) hogy vagánykodni csak akkor érdemes, ha van mire.
Ezzel a magyar királyságos pöffeszkedéssel a helyzet kábé ugyanaz, mint amikor egy méret vagy potenciaproblémás pasas „BIoViagra” feliratú pólóban mászkál fel-alá. Egy-két ütődöttebb talán van, aki elhiszi, hogy nagyszájúnk egy csődör, de a többségnek inkább csak kínos az illető, vagy éppen vicces, és kiröhögik.
A helyzet az, hogy Magyarország momentán egy pici ország, még kisebb hadsereggel. És ez a helyzet a nagy magyar haderőreform után sem fog változni.
A valóságban Magyarországon a most zajló hadseregreformmal nemhogy remilitarizáció nem zajlik, ám továbbra is a régió egyik – khm… – legátlagosabb haderejével rendelkezünk, nemhogy hódítani nem képes az ország, de NATO nélkül a román haderő egy hónapon belül Budapesten lenne, a jobber dölyf által lenézett ukránnak meg speciel egy hétre lenne szüksége, (már ha nem sietnek) ha pedig Nagy-Magyarország ügyben érintett kisantant államok egyesített haderejét nézzük, nos arra meg jobbára hasonlatom sincs, hogy itt mi lenne.
Ismétlem: NATO és EU nélkül.
Putyinra pedig kár tekintgetni, mivel Oroszország részint éppen összeomlóban van, részint az oroszokkal való haverkodás effektíve hazaárulás, részint pedig ha nekünk az oroszok segítenének, akkor inkább a mennykő csapkodjon ide, mivel akkor is jobban járunk.
Szóval az ilyen nagy Magyarországos nyomakodás nevetséges önáltatás, önbecsapás.
A környező országok csak röhögnek rajtunk. Két kivétellel: Románia és Ukrajna. Mindkettő elég komolyan veszi az ilyen irredenta poénkodást, különösen, hogy egy látványosan oroszbarát vamzer csinálja a hátuk mögött. Komoly rábaszás lehet az ilyen poénokból.
A szerző Facebook-bejegyzése 2022. november 23-án.
