A pápaválasztás valódi tétje, hogy szembe mer-e/tud-e menni a populizmus fűtötte „politikai kereszténységgel” barátkozó klérus egy része a hívők akaratával. Ferenc temetésén a hívők tömege ugyanis igencsak jól hallhatóan szavazott: a „menekültek” említésekor mindannyiszor óriási taps tört ki a Szent Péter téren. Ez a taps Ferencnek és művének szólt, annak a forradalmi törekvésnek, amely a katolikus egyház évszázados hagyományaival szemben próbálta az egyházat Krisztus eredeti, zsidó kisközösségekből kiindult, emberközeli szellemisége felé visszaterelni.
Ferenc pápa halálával most erőre kaphat az egyház világi-politikai hatalmát restaurálni akaró klérus, a tradicionalisták, akik azonban lehetnek egy jól szervezett, elszánt akciócsoport, ám nem élvezik a katolikus tömegek támogatását. Akárkit is választanak meg, az nem tudja igazán visszaforgatni Ferenc életművét, mivel az valójában nem „Ferenc életműve” hanem az egyházi krisztusi lényegéből fakad, azaz egy reakciós-alattomos Ferenc-ellenes aknamunkával valójában a katolikus egyházat rombolnák tovább, adott esetben egyházszakadást kockáztatva.
Egy Erdő Péter-szerű figurát lehet pápának megválasztani, talán tolerálni is fogják a hívők a krisztushamisító gyűlölködő populistákkal egy gyékényen áruló figurát, azonban ő csak egy lesz a 267 pápából, míg Ferenc az Ferenc volt, ugyanakkor egy ilyen lépés rendkívüli mértékben felgyorsíthatja a katolikus egyház leépülését, elsősorban Európában.
A szerző Facebook-bejegyzése 2025. május 7-én.
