Így 2025 elé:
Ez itt az igazi forradalom, ami most nyáron a XII. kerületben történt. A NER és úgy általában a magyar fél (háromnegyed?) feudalizmus legnagyobb ellensége pontosan ez.
A humor. És maga tény, hogy a viccpárt kétharmados erő lett a valamikori FIdesz valamikori fellegvárában a XII. kerületben. Igen, KáGeri az élő bizonyíték, hogy a politika az nem egy valláspótlék, a politikai kaszt tagjai pedig nem érinthetetlen, két lábon járó szent ereklyék, mint amilyen tipikusan a széplelkű Pokorni Zoltán volt, aki személyében testesítette meg azt az alaptézist, hogy nincs jófej fideszes, csak fideszes van. Az egyik hangosan durrogtat és csujjogat is hozzá, a másik sunyiban eregeti a lepkét, a lényeg a személyüket belengő fingszag.
A feudalizmus és minden ami abból következik (az állami vagyon irtózatos mértékű ellopása, orosz kollaboráció, vallási bigottéria, kettős életvitel, neonácikkal való haverkodás) az egy örök komor lelkiállapot szükségszerű hozadéka. Leginkább az élethez való gyávaság, a fantáziátlanság és a humortalanság hozadéka, hogy idehaza emberek ezrei látják értelmesnek az életüket úgy, hogy szüntelenül valami nem létező ellenféllel szemben folytatnak állandó szellemi honvédelmet, mintha egy nagy felkiáltójelet dugtak volna fel a valagukba, állandó, örök sértődött, felvont szemöldökkel mászkálnak, készen arra, hogy bárhol, bármikor, bárkit kioktassanak magyarságból, kereszténységből, hazafiságból.
Az MKKP hegyvidéki sikere egy halvány reménysugár, hogy igen, létezik olyan, hogy ha vegyelemi nyomokban is, de a dolgok körülbelül úgy történjenek, mint mondjuk egy skandináv demokráciában. Ahol a politikusok nem félistenek, hanem sima ügyintézők, ahol a politika nem valláspótlék, a pártprogramnak annyi szakrális jelentősége van mint mondjuk a BKV üzletszabályzatnak. Magyarország jövője egyértelműen az lehet, hogy a jelenlegi miniszterelnök kisebbrendűségi komplexusa, prosztataproblémái és egyéb urológiai zavarai kompenzálására bevetett világpolitikai stratégiagyártás, interkulturális civilizációs harc, meg nagy, kibaszott univerzális-globális összefüggések kutatása és egyéb ilyen lufik meg hülye politikai ezotériai ködzabálás helyett elkezd újra a magyar hétköznapokkal foglalkozni, úgymint egészségügy meg vízügy, meg oktatás, meg ilyenek. Meg mondjuk örök sótlan, humortalan nárcisztikus-toxikus kis sértődős műmacsó pöcsfejek helyett egy egészségesebb önképű figurák jelennek meg a politikában, akik sima, hétköznapi embernek mutatják magukat, azon egyszerű oknál fogva, hogy azok is.
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. december 27-én.
