Nem vagyok könnyű helyzetben a megszólítással, mert Bayer Zsoltot nehéz nevezni mind kedvesnek, mind tiszteltnek, pedig mi nem vagyunk ismeretlenek egymás számára. Az egykori baloldali Népszabadság sztárpublicistája a 168 Óra megbecsült kolumnistája is volt, aki öleléssel (és talán puszival is) köszöntötte Mester Ákost, a 168 Óra főszerkesztőjét, ha beviharzott a szerkesztőségbe. Mi senkik voltunk hozzá képest. Ha Bayer Zsolt megjelent a 168 óra (mai elvbarátai szerint „168 Tóra”) szerkesztőségében, megállt az élet. Mindenki lábujjhegyen járt, akkora volt a szerelem.
Bayer személyében akkor a nagy ballliberális szerző érkezett meg, amitől mi még halkabban és visszafogottabban is beszéltünk. A baloldali megmondóember, a liberális média ikonja jelent meg, akitől reszketett a jobboldal. Bayer Zsolt a stílusát tekintve akkor még szalonképes újságíró volt, aztán a tartalomhoz igazodott a forma. Amilyen ocsmány a tartalom, éppen olyan szennyes a stílus. De akkoriban ezt senki nem tudta volna elképzelni. Senki nem gondolta, hogy Bayer Zsolt az „aljas” és „szennyes” szavak szinonimájává válik, és 1944 után a legjelentősebb nyilas szerző lesz.
Polgárháború vagy kivégzés?
Sok hulla lefolyt azóta az ukrán folyókon, akiket Bayer Zsolt és csókos barátja, Orbán Viktor orosz elvtársai gyilkoltak meg, ezért is ért váratlanul, hogy a volt szélsőbaloldali és ultraliberális kolléga, akit mi akkor baloldali elhajlónak éreztünk, Bayer Zsolt azonosít engem és lapom olvasóit a moszkovita Kun Bélával. Moszkvában életemben nem jártam, miközben Bayer Zsolt csókos cimborái az uniós és amerikai szankciók közepette járnak éjjel-nappal Moszkvába, hogy átvegyék a Kreml friss utasításait. Az oroszbarát magyar kormány szócsöve „kunbélázza” az antifasiszta magyar sajtót.
Mert mi azok vagyunk, azok voltunk, és azok is maradunk. Mi ugyanazokat az elveket és nézeteket valljuk, mint amikor a 168 Órában dolgoztunk, és amikor undorodva néztük azt a seggnyalást, amit Bayer Zsolt előadott Mester Ákosnak. Mi soha nem voltunk olyan közeli baráti viszonyban Mester Ákossal, akit nagyon tiszteltünk, de mi ma is ugyanúgy tekintünk rá, s tiszteljük, mint akkor. Függetlenül attól, hogy 2011-ben Mester Ákos nem ismerte fel Bayer és fideszes cimborái fasiszta államát, de egyszer talán még igazat ad nekünk. Ám, ha nem, az sem baj, mi akkor is szeretjük őt.
Nem nevezném megtiszteltetésnek, hogy Bayer Zsolt a Magyar Nemzet című szélsőjobboldali propagandakiadványban, amely egyszersmind a magyar fasiszta kormánysajtó zászlóshajója, „Demars – A polgárháború előérzete (2. rész)” címmel az Amerikai Népszavát és szerény személyemet polgárháborús víziója egyik okának nevezte. Bayer „polgárháborús előérzetének” volt egy első része is, ha jól látom, abban elintézte az egész ellenzéket. Éles szemre vall (maradt valami az egykori újságíró tehetségéből), hogy a teljes második részben az Amerikai Népszava veszélyességét taglalja.
Bayer Zsolt két részben vízionál polgárháborút Magyarországon, ami még meglehet, ha a nép felismeri a NER valódi jellegét, s ha elfogy a kaja és a türelem, Orbán pedig nem ad más lehetőséget a népnek, hogy eltávolítsa őt, mint az ország történelmi léptékben mérhető, legnagyobb kártevőjét. De Bayer nem ehhez a potenciális elégedetlenséghez és népfelkeléshez kapcsolja a polgárháborús veszélyt, hanem az ellenzék, s attól függetlenül, az Amerikai Népszava Orbán beszédére adott reakciójához. Bayer szerint „polgárháború” abból lehet, hogy mi elítéltük a revizionista uszítást.
Csakhogy ez nem „polgárháború”, mert mi emiatt nem háborúzunk senkivel. Hanem kivégzés. Ők végeznek ki bennünket. Bayer ennek „előérzetéről” beszél. Mielőtt azonban ezt az írása alapján taglalnánk és logikusan levezetnénk, idézzük fel röviden, mivel szolgáltunk rá erre.
Egyet kellene értenünk Orbánnal, akkor megúszhatjuk
Bayer írásának első része Orbán zavaros, hazug és fasiszta beszédét védelmezi és magyarázza az ellenzéki kritikákkal szemben. Már itt is kiemeli a román külügy intését, hogy Orbán ne beszéljen „nem létező román közigazgatási egységekről”, mire Orbán úgy reagált, „mi soha nem mondtuk, hogy Erdély és Székelyföld román közigazgatási egység”. Kifogásolja az arra adott kritikus ellenzéki reakciókat. Majd azt mondja: „Ezzel amúgy nem kell, mert felesleges foglalkoznunk. Legyen a senkik problémája. Ám akad itt valami, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül.” Ezután jövünk mi.
Ezután áldoz Bayer Zsolt egy újabb egész részt személyemnek és az Amerikai Népszavának, pontosabban az általam írt cikknek, amelyben azt magyarázom, hogy Romániának véget kellene vetnie a tusnádfürdői magyar fasiszta táboroknak, amelyek csúcspontja Orbán nyugatellenes, EU-ellenes, Amerika-ellenes hazug gyűlöletbeszéde, s leginkább az irredenta és revizionista uszítása. Az egész tusványosi rendezvény üzenete az, amit Orbán most ki is mondott, hogy Magyarország nem ismeri el a jelenlegi határokat, nem tekinti Erdélyt és Székelyföldet Románia részének.
Nem szeretném részletezni e gondolat indoklását, amelynek lényege, hogy az Orbán-bagázs „hazajár” Tusnádfürdőre. Azt demonstrálja, hogy otthon vannak, ez az ő hazájuk, Magyarország része. Az oroszok ugyanilyen történelmi hivatkozások miatt indítottak gyilkos háborút Ukrajna ellen, amelyben nem véletlenül, Orbán (és Bayer) az oroszok győzelmének szurkol. Miközben fegyverkezik Magyarország. Orbán Románia területéről támadja az Európai Uniót és az Egyesült Államokat, ami diplomáciailag elfogadhatatlan Románia számára. Tegye ezt Orbán Budapesten.
A teljes cikk elolvasható itt, de szerencsére Bayer írásának kilencven százaléka írásomat és az olvasói kommenteket idézi. Ez rendkívül hasznos, mert ezzel megjelent valami értelmes szöveg is a Magyar Nemzetben. Nagy kár, hogy az Orbán beszédéről írott „Tusványos, a szellemi és morális leépülés stációi” című cikkemet nem idézte vagy közölte Bayer, ami pedig szintén ráférne a Magyar Nemzet olvasóira. De az látszik, hogy a román kitiltás réme érzékenyen érintette az Orbán-bandát. Ennél azonban most fontosabb, hogy mindez miért kelti Bayer Zsoltban a „polgárháború előérzetét”.
Emberek sem vagyunk vagy csak tömeggyilkosok?
Miután az nem várható, hogy akár az ellenzék, akár az Amerikai Népszava teljes személyi állománya, Teddy kutyussal együtt, vagy az Amerikai Népszava növekvő olvasótábora és kommentelői emiatt megtámadják Orbán Viktor irredenta és fasiszta államát, hogyan lehetne ebből polgárháború? Ez csak egyféleképpen lehetséges: ha az irredentiszmus és revizionizmus, a trianoni határok felszámolásának elutasítása miatt az Orbán-rezsim intéz támadást ellenünk, akik nem szeretnénk háborút indítani a határon túli területekért, és elutasítjuk a határrevízió követelését.
Ezt azonban nem „polgárháborúnak” nevezik, hanem fehérterrornak. Annál is inkább, hogy e véleményünk miatt Bayer Zsolt Kun Bélával, Szamuelyvel és Csernyvel azonosít bennünket. Egyből azután, hogy azt taglalja, vajon embernek számítunk-e? Ezt írja Bayer: „Tudom, könnyű lenne elintézni az egészet annyival, hogy ezek nem is emberek. Tényleg csábító gondolat. De sajnos azok. Emberek. Mondanám, hogy a honfitársaink, ha ezek esetében ennek lenne bármi értelme. De emberek. És ismerjük mindegyiket, Kun Béla, Szamuely és Cserny óta.”
Bayer számára felmerül a kérdés, hogy miután nem értünk egyet Orbán Viktorral, emberek vagyunk-e még. Csábítónak látszik ez a gondolat, tetszik neki. Vajon miért? Ha nem vagyunk emberek, nem kell figyelembe venni olyan szempontokat, amelyek megilletik az embereket, mint az élet. Ha nem vagyunk emberek, meg lehet bennünket ölni, az nem számít gyilkosságnak. A nyilasok és a hungaristák – miközben nacionalista alapon tagadják a nácikkal való azonosságukat – a dehumanizációt a náciktól vették. Bayer most ott tart, hogy „sajnos” emberek vagyunk. Még nem öl meg?
De milyen emberek? Kun Bélával azonosít minket, aki a vörösterror idején statáriális eljárással legalább 590 személyt végeztetett ki. Az áldozatok között 200 pedagógus és 34 zsidó burzsuj is volt, ettől még Kun Béla nemcsak tömeggyilkost, hanem „zsidó” tömeggyilkost jelent az antiszemita náciknak/nyilasoknak. Kun Béla miután a Szovjetunióba emigrált és belépett a Vörös Hadseregbe, csaknem 10 ezer fehér tiszt és közember kivégzését rendelte el, és tömegesen végeztette ki a krími tatárokat. Ezzel azonosít bennünket Bayer, mert nem vagyunk Orbánnal együtt revizionisták.
Bayer ezen kívül a Lenin-fiúkat vezető Szamuely Tiborral és a Cseny József vezette terrorbrigáddal, a Vörös Őrséggel azonosít bennünket, a liberális demokráciát és a jogállamiságot követelő Amerikai Népszavát. Ez a párhuzam azonban nem először jelenik meg Bayer – stílusában lepusztult, de tartalmában letisztult fasiszta, náci és nyilas – publicisztikájában, amelynek egy jól ismert darabja az „Ugyanaz a bűz” című antiszemita szemét, amelyben azt fájlalja, hogy 1919 után az orgoványi különítményesek Héjjas Iván vezetésével nem végeztek elég alapos munkát.
Itt nyer értelmet a párhuzam, és válik érthetővé a „polgárháború” mibenléte.
Orgoványból maradtunk itt
Akkor egy Cohn nevű ember kritikája nyomán írta, hogy „Sajnos nem sikerült mindet beásni nyakig az orgoványi erdőben”. Most pedig minket hasonlít a Tanácsköztársaság vezetőihez, akik alig emberek, de ha emberek is, akkor a vörösterror tömeggyilkosaival azonosak vagyunk, akikkel úgy kell elbánni, ahogy Bayer elvbarátai, a „keresztény-nemzeti” fehérterror különítményesei végeztek az orgoványi erdőben az ilyenekkel, mint mi. Mivel nem sikerült mindenkit beásni, maradt még feladata Bayer Zsoltnak, s a nyilas-náci-fasiszta pártjának és kormányának, befejezni ezt a munkát.
Ezt érzi Bayer Zsolt. Ez az „előérzete”. A vér szagát érzi. Az általuk kiontandó vér szagát. Így fejezi be: „És ez iszonyodás. Ez a polgárháború előérzete.” Nem vitás, erre készülnek. Ha kritizálni mer valaki, ha elutasítjuk, ha el merjük mondani, hogy Orbán-rendszere micsoda, ez a fasiszta banda kicsoda, akkor kénytelenek lesznek „polgárháborút” indítani ellenünk. Muszáj megszabadulniuk tőlünk. Ez Kun Béla, Szamuely, Cserny és Héjjas Iván szellemisége együtt, függetlenül attól, hogy vörös vagy fehér. Ami összeköti őket, az a terror.
Bayert szokás a Fidesz prófétájának nevezni, aki az írásaival előrejelzi a jövőt, és megelőzi a korát. Mennyi időt adsz nekünk, Zsolt? Új ruhát még érdemes venni? Vagy előtte még lesz valami jel a ruhán?