Az ellenzéki sajtó tartja életben a hamis és hazug illúziókat, a populizmusát éljenzi.
Magyar Péter a Kossuth téren azt mondta: „egy kis garázsból indulva megrendítettük a húszéves politikai status quót.” Ez a mondat is azok közé tartozik, amelyekkel nem lehet mit kezdeni, mert Magyar Péter nem egy kis garázsból indult, hanem a hatalmas Fideszből, s nem egy csóró egyetemista, hanem egy tizenhárom éven át közpénz-milliókkal etetett oligarcha.
A „húszéves status quo” értelmezhetetlen, mert nem lehet egyenlőségjelet húzni az Orbán előtti és utáni világ között. Arról nem beszélve, hogy nem rendített meg semmit. A status quo nem változott, és úgy néz ki, nem is fog. Ami viszont szemmel láthatóan megváltozott, az Magyar Péter. A Kossuth téren másképp beszélt, mint addig. Valaminek történnie kellett.
A nem létező garázsról még annyit, hogy nem tudjuk, kik vannak még a „garázsban”. Néha elhangzik, hogy tíz jogász végzettségű ember segíti, de senki nem tudja, kik azok. Magyar elvárja, hogy egy ország bízza rá magát, de nem lehet tudni, kik állnak mögötte. Mit jelent a „segítség”? Az nem válasz erre, hogy a biztonságuk miatt maradnak titokban. Ez bullshit.
Már csak azért is fontos lenne többet tudni erről, mert ránézésre Magyar Péter megjelenése kísértetiesen hasonlít a Fidesz átmentési kísérletére, egy „bársonyos forradalomra”, amely arról gondoskodik, hogy ha Orbánnak buknia kell, akkor puhára essen. Magyarország pedig ne legyen egy liberális demokrácia, hanem új vezetéssel folytatódjon a Fidesz-uralom.
Orbán világpolitikai pozíciókat épített ki. Beépült a nemzetközi alvilágba. Komoly érdekek (fegyverüzletek, atomtitkok, titkosszolgálati játszmák) fűződnek ahhoz, hogy Orbán után ne legyen rendszerváltás, ne legyen szabad és független, demokratikus Magyarország. Ha Orbán bukik, a Fideszt át kell menteni. Szaporodnak a gyanús jelek.
Ha ezt valamelyik titkosszolgálat találta ki, vagy repült rá, akkor azt kell mondanunk, hogy nem hibátlan, de profi munkát végzett. Ezért szeretnénk most már látni, hogy kik vannak a „garázsban”. Mert az a mai napig érthetetlen, hogy az ügyészség miért hívta Magyar Pétert tanúmeghallgatásra, ha nem akartak önmaguk ellen nyomozni. Ezzel színpadot tettek alá.
Az eljárásról azóta sem hallani, mintha csak annyi lett volna a szerepe, hogy Magyar fel tudja építeni az eddigi legnagyobb hazugságát a NER elleni bizonyítékok emlegetésével, amitől le kell mondania a kormánynak, Rogán pedig magánrepülővel menekül. Ebből semmi nem lett, de Magyar beépült az ellenzékbe, kettészakította, és kapott százezer tüntetőt.
Méghozzá olyan százezer tüntetőt, akikről a hatalom tudta, hogy nem kell tőlük tartani, a légynek sem fognak ártani. Ami azért érthetetlen, mert addig Magyar harcias beszédeket mondott, pimaszkodott, fenyegetőzött. Amikor a legjobban ki kellett volna nyitni a száját, akkor az oroszlánból nyúl lett, semmit nem mondott. Valójában ki kellett volna fütyülni.
Nem feltüzelte, hanem lehűtötte a hangulatot. Unalmasan beszélt, elaltatott, közhelyeket puffogtatott. Hiányzott belőle a karizma. Mintha szándékosan tenné. Nem hihetjük, hogy ez a profi manipulátor és színész ekkora lehetőséget nem használ ki. Az egészen biztos, hogy a Kossuth téri tüntetés előtt valakikkel találkozott és megegyezett. A „garázsban”.
Magyar a második ügyészségi meghallgatása után demonstrációra hívott a Markó utcába, és ott bejelentette, hogy április 6-án nagy tüntetést tart a Kossuth téren. Március 26-án, az ügyészségnek leadott semmit nem érő kétperces hangfelvétel után már tudta, hogy mikor lesz a nagy tüntetés. Minden előre ki volt találva, fel volt építve.
Magyarnak tíz napja volt, hogy felépítse, mit mondjon. Történelmi beszédet mondhatott volna. Meghirdethette volna a programját, felsorolhatta volna Orbán és a rendszer bűneit. Elmondhatta volna a szabadsághoz vezető utat. Bármire rávehette volna a jelenlevőket. De ő meg sem említette az oroszokat, a háborút, a kínaiakat, Európát, a NATO-t, az Uniót.
Ehelyett a döglött dakota lovat rugdosta, és felolvasta az ügyészségnek írt kérdéseit. Ez már olyan volt, mint egy önparódia. Igazi fideszes módjára gyurcsányozott egyet, képes volt százezer baloldali és liberális ellenzéki előtt gyalázni Orbán ősellenségét. Bárhogy is Gyurcsányt és az ellenzéket okolják Orbán helyett, ezt még így is döbbent csend fogadta.
Hajlamos vagyok elhinni, hogy Magyar kezdetben valóban haragudott az elveszett pénze miatt és bosszút akart állni, amit aztán szemmel láthatóan felkaroltak. A Kossuth téren már minden megváltozott. Nem akartunk hinni a szemünknek és a fülünknek. Lecsendesítette a reményeket. Éppen csak haza nem küldte őket. A résztvevők már csak magukat hitegetik.
A baloldali és liberális ellenzék nem ismeri fel, mekkora tévedésben él, amikor fideszesektől várja a szabadságot. Képes megtagadni önmagát. Nem hisznek abban, hogy saját eszméik vonzóak. Pedig nem a jobboldali ideológia nyerte meg Orbán támogatóit, hanem a hamis propaganda, amely a félelmekre épít és bűnbakokat kreál. Magyarország nem jobboldali.
A legutóbbi választás előtt az ellenzék, amelyet alkalmatlannak mondanak mindenre, jól látható fölénnyel vezetett. Az előválasztás első fordulója után rendszerváltó hangulat lett úrrá. Az alaptörvény semmisségéről beszéltek. Mindezt lenullázta, hogy Márki-Zay Pétert állították az élre, hogy majd ő hoz fideszes szavazókat. Nem hozott, csak vitt szavazót.
Most ugyanez a hamis ideológia (amely már kiegyezne a Fidesszel, elfogadná, hogy egy Orbán nélküli Fidesz irányítsa az országot) még nagyobb vereségbe és pusztulásba viszi az ellenzéket és az országot. A hisztéria, az önkritika hiánya, a bűnbakkeresés kiszolgáltatottá teszi őket egy olyan embernek, akiről semmit nem tudnak, és aki az ellenségük híve.
Mindenben és mindenkiben bíznak, csak magukban és a demokrata barátaikban nem. Ez pedig odadobja őket katonai és polgári titkosszolgálatok játszmáinak. Nem veszik észre, hogy az orruknál foga vezetik és a vágóhídra terelik őket. Feladnak minden elvet, hitet egy nagyotmondó szélhámos hazug ígéretei miatt, aki át akarja menteni az ellenségüket.
Az Orbán-rendszert nem szabad átmenteni, hanem el kell pusztítani. Az írmagját is ki kell irtani. A Fideszt az alkotmányos rend megdöntése miatt fel kell oszlatni és be kell tiltani. A NER fő bűnöseit Orbánnal együtt törvényesen felelősségre kell vonni, bíróság elé kell állítani, a lopott közvagyont az utolsó fillérig vissza kell tőlük szerezni.
Ebben nem lehet alkut kötni. A nyugati típusú liberális demokráciát helyre kell állítani. Az oroszokat és a kínaiakat ki kell rúgni. A nyugati szövetségi rendszerrel meg kell újítani az együttműködést, helyre kell állítani a bizalmat. A Fidesz-féle keresztényfasiszta ideológia nem jobboldaliság és konzervativizmus, hanem nácizmus, az alkotmányból ki kell irtani.
Akik Magyar Péterben látják a messiást, kérdezzék meg tőle, hogy ebből mit fogad el. A válasz: semmit. Magyar hazudik, amikor azt mondja, Orbán a saját választási törvényei mellett is legyőzhető. Ezt azért mondja, mert megsemmisítő vereségbe akarja rántani az ellenzéket, amiért a nem rá szavazó ellenzékieket teszi majd felelőssé.
Eközben felszólította a fideszes dezertőröket, hogy ne csatlakozzanak hozzá, mintha csak arra vigyázna, nehogy meginduljanak a fideszesek kifelé. Ez vajon kinek az érdeke? Magyar nem is leplezi, hogy szívből utálja a baloldalt, a liberálisokat. Wass Alberttel üzent „haza” a Fideszbe, hogy a „víz szalad, de a kő marad”. Ő ugyanaz marad, aki volt.
A pénzen vesztek össze, semmi máson. Azt pedig rendezni lehet. Ha Magyar megkapja a pénzét, kiválóan képes eljátszani ezt a szerepet. Még úgy is érezheti, hogy jó ügyet szolgál. Igazi kettős ügynök, aki elhiteti az ellenzék egy részével, hogy ő leválthatja Orbánt, majd rámutat a másik felére, aki nem szavaz rá, hogy miattuk nem lehet leváltani Orbánt.
Ez soha nem látott gyűlöletet szabadít fel az ellenzéken belül, amely egymás ellen fordul, és legyilkolja egymást. Magyar a papírformának megfelelően elveszíti a választást, Orbán minden eddiginél nagyobb győzelmet arat, mert két részre oszlanak az ellenzéki voksok. A fideszesek pedig nem szavaznak át, így jószerivel ketten maradnak a színen Orbánnal.
Ha az eredeti Fidesz megbukik, Magyar vezetésével ott áll ugrásra készen a másik Fidesz, amely mindent átment és magába olvaszt. Orbán pedig a vagyonával a háttérbe vonul. Még Orbán is kaphat egy visszautasíthatatlan ajánlatot. Magyar hozzájuk tartozik, nem az ellenzékhez, minden hozzájuk köti. Ha szükséges lesz, csinálnak egy cserét.
A koalíciót sem zárta ki a Fidesszel, ám a meghasonlott ellenzékiek semmit nem hallanak meg. De az biztos, hogy ha Orbán megbukik, Magyar nem fogja felelősségre vonni, nem fogja bíróság elé állítani, nem fogja elszámoltatni, és nem fogja a lopott vagyont elkobozni. Futni hagyja a pénzzel együtt, az egész bandát, az örökségét pedig átveszi és folytatja.
Nem tudjuk, hogy Orbánnak milyen az egészségi állapota, azt tudjuk, hogy Magyarország csődben van. A költségvetés már márciusban összeomlott. Hazudnak éjjel és nappal. Nem lehet tudni, mire készülnek az amerikaiak, ha nem nyer Trump, ahogy azt sem, hogy mire készülnek az oroszok. Egy biztos, hogy nekik Magyarországra szükségük van.
Magyar azóta is terel, szelídít. Legközelebb gyermekotthonhoz szervez tüntetést, ízléstelen módon Anyák Napján, de arra már senki nem lesz kíváncsi, mert a kegyelmi ügyet ő már sikeresen kivégezte. Pedig ott vannak még elvarratlan szálak, még hiányzik Epstein a kerek történetből. Orbán közben félrevonult, míg Magyar megszerzi az ellenzéki szavazókat.
Gondoljunk bele, mit jelent, ha Magyar Péter „leváltja az ellenzéket”. Maga alá szervezi a baloldali és liberális embereket, akik a szent cél és a remény érdekében képesek a Fidesz retorikáját, ideológiáját is eltűrni, mert azt hiszik, hogy ez azért van, hogy a fideszesek is átálljanak hozzájuk. Magyar átneveli fideszesnek a balliberális ellenzéket.
Fel kellene ébredni. Az ellenzéknek magában kell bízni és nem egy fideszesben. Egymás közt kell megbeszélniük a pártjaikkal, mit várnak tőlük. Nem egy fideszes gyűlölködővel szétveretni mindent. Nincs középút, nincs „se nem jobb, se nem bal”. Ezek hazugságok. A legnagyobb hazugság pedig az, hogy nincs mit veszíteni. Nagyon is sok van.