Kénytelen vagyok néhány ponton a valósággal szembesíteni azokat a magyar honfitársakat, akik most hisztérikus hangnemben azzal védik Magyar Pétert, hogy az ellenzéknek tizennégy éve volt, hogy leváltsa Orbánt, és nem csinált semmit, Magyar Péter pedig ennek vet véget.
Azzal kezdeném, hogy minden politikai párt tükörképe azoknak, akiket képvisel. Azt teszi, amit a támogatói tesznek. Azt követi, amit elvárnak tőle, amire kényszerítik. A kérdés nem az, hogy mit tettek az ellenzéki pártok az elmúlt tizennégy évben, hanem az, hogy mit tettek ők.
(Azt mindenki tudja, hogy mit tett Magyar Péter az elmúlt tizennégy évben, amihez képest ez a gyalázott ellenzék a becsület és a tisztesség élő szobra, főleg miután Magyar semmit nem változott, nem jutott el a damaszkuszi útra, s hamisan ígéri, hogy Orbántól megszabadít.)
Ez a felvetés pedig jogos. Hol vannak az ellenzéket minősíthetetlenül gyalázó magyaristák hőstettei? Mit tettek ők, ami különb lenne annál, amit a saját pártjaik tettek?
Ki mellett álltak ki valaha, mikor álltak bárki mellé, akár saját ellenzéki pártjaik mellé?
Ha az ellenzéki pártok nem kollaboránsok, hanem elvszerű demokraták lennének, akkor Magyar Péter megengedő vagy hisztérikus támogatói közül hányan álltak volna melléjük? (Igaz, nekik ettől függetlenül meg kellett volna ezt tenniük, és akkor most nem tartanánk itt.)
Az ördög nem azért van, hogy segítsen
De ez ellen kézzel-lábbal tiltakozott az ellenzéki tábor, elutasította a rendszer és a választás bojkottját. Az ellenzéki pártok és a szavazótáboruk közös produkciója az elmúlt tizennégy év, s az lenne a feladatuk, hogy a kudarc valódi okát megtalálják magukban és egymásban.
Leginkább olyan pótcselekvésekben és hamis ideológiákban, hogy csak arra van szükség, hogy jöjjön egy fideszes, aki majd megnyeri a fideszeseket, meg a bizonytalanokat, és a „se nem jobboldal, se nem baloldal” tud nyerni. Márki-Zay Péter esetéből tanulhattak volna.
De a diktatúra ellenfelei nem akarnak megváltozni, nem akarnak kockáztatni, áldozatokat hozni. Ennek súlyos következménye, hogy egyesek már azt is kitalálták, hogy nem is lehet demokratikus alternatíva, csak puhább és keményebb diktatúrák közül kell választani.
Ha most az ördöggel is szövetkeznének (és a hasonlat kiváló, mert Magyar Péter az ördög), akkor miért nem szövetkeztek az elmúlttizennégy évben az ellenzéki pártokkal, Gyurcsánnyal is? Gyurcsányt lehet kritizálni, miután demokrata, de nem ördög, s az ördögnél nincs rosszabb.
Az ördög nem ártalmatlan valaki, nem az a célja, hogy segítsen, s nem lehet felhasználni. Akik azt hiszik, hogy felhasználják Magyart, hogy Orbántól megszabaduljanak, majd utána megszabadulnak Magyartól, azok nagy tévedésben vannak. Magyartól nem szabadulnak.
Az is a demagóg és hisztérikus tévedések része, hogy nincs vesztenivalónk. Nagyon is van. Ennél lehet még sokkal rosszabb, illetve a hamis remények következménye lehet az, hogy Magyar meghosszabbítja az Orbán-rendszert, nem pedig megbuktatja.
Ne szépítsük: az Orbán-rendszer ellenfelei, közöttük szép számmal azok, akiket Magyar Péter Facebook oldalán látok most buzgón lájkolni, berendezkedtek az Orbán-rendszerbe, pontosan úgy, ahogy az ellenzéki pártok is berendezkedtek az Orbán-rendszerbe.
Mindenki kereste a kiskaput, a túlélést, a maga hasznát. Ügyeskedett pályázatokkal, ilyen vagy olyan pénzekkel, lehetőségekkel. Nem sokan voltak, akik hozzám hasonlóan tizennégy éven át szapulták az ellenzéki pártokat, és követelték tőlük, hogy lépjenek ki a rendszerből.
Kimondatlan és íratlan megállapodás volt az ellenzéki pártok és a szavazótáboruk között, hogy elfogadják a feltételeket, a viszonyokat, keresik a megélhetést a rendszerben, amit most a támogatók egy része felmondott, de a rendszerből kilépni most sem akar.
Mert az ellenzéket az tette tönkre, s az tette hiteltelenné, hogy elvtelenül részt vett a csaló, egyenlőtlen választásokon. Azt hazudta, hogy legyőzheti Orbánt a saját választási feltételei között, s csak a parlamenti mandátumát igyekezett növelni a megszerezhető pénz miatt.
Magyar fanatikussá vált hívei most már kritizálják az ellenzék parlamenti részvételét egy olyan parlamentben, amelyben minden jogaiktól megfosztották őket, s Orbán korlátai közé kerültek. De ha az ellenzéki pártok kilépnek a rendszerből, vajon követték-e volna őket?
Nem, hanem magukra hagyták volna őket. Ennek ékes bizonyítéka, hogy ugyanazok az emberek, akik ma „ellenzéki tizennégyéveznek”, a maihoz hasonló durva hangnemben kritizáltak engem, mert a választás és a rendszer bojkottját javasoltam, s elutasították azt.
Ezek az emberek ma sem ezt követelik, hanem azt keresik, hogy ki lenne az, aki anélkül megszabadítaná őket Orbántól, hogy nekik ezért bármit tenniük, kockáztatniuk kellene. Az ellenzék kudarcát nem magukban, nem a rendszerben, hanem az ellenzékben találják meg.
Ez hamis feldolgozása a kudarcoknak, s emögött kizárólag a felelősség elhárítása áll. Az arra való képtelenség, hogy önkritikát gyakoroljanak, s hajlandóak legyenek a változásra. Nem akarják követelni, kikényszeríteni az egyenlő feltételeket, mert az részükről áldozattal jár.
Ehelyett olyan új messiást keresnek, aki enélkül ígér nekik választási győzelmet, kevés híján örök életet. Ez pedig kiszolgáltatja őket egy szélhámosnak, aki ugyanarra készül, amit az ellenzéki pártok csinálnak, ami az ellenzéki pártokat és a hitelüket lenullázta.
Demokráciában lehet a választási győzelemben bízni. Diktatúrában, ahol a szabályokat a kétharmados győzelemhez igazítják, ott nem. Ott nem egy emberen múlik a győzelem, s nem lehet egy ember mögé bújni. Diktatúrában az engedelmességet kell felmondani.
Egész osztva kettővel, az két fél
Magyar akkor lenne „messiás”, ha ezt mondaná el az embereknek, és rámutatna, hogy a messiás bennük van, nekik kell kiállni, ellenszegülni, nemet mondani, s nem a választást előre elcsaló Orbán leváltásában reménykedni, hanem az egyenlő jogaikat követelni.
Mivel Magyar azzal hitegeti őket, hogy ő majd Orbán feltételei között választáson buktatja meg Orbánt, Magyar egy csaló. Nála jobban senki nem tudhatja, hogy Orbán úgy alakítja a feltételeket, ahogy akarja a mindenkori kétharmados győzelméhez. Neki csak a pénz kell.
A magyarista honfitársak két fontos kérdést nem tesznek fel maguknak: ha Magyar nem tudja rákényszeríteni az összes ellenzéki pártot, hogy adja fel, semmisítse meg önmagát, akkor hogyan fogja az összes nem fideszes szavazatot begyűjteni, maga mögé állítani?
Bármekkora fideszes gyurcsányozást indít el, bármekkora gyűlöletkampányt kezd el – azzal, hogy ő leváltaná Orbánt, de ennek akadálya Gyurcsány és az összes ellenzéki párt, amely nem áll mellé, plusz az összes párton kívüli ellenzéki, aki nem szavaz rá –, az nem segít.
Ettől még nem tudja kényszeríteni azt a jelenlegi egymillió embert, aki nem szavaz rá. A dolog antidemokratikus jellegéről nem is beszélve, mert a demokratikus jelző kibékíthetetlen ellentétben áll Magyarral, ezért nost nem Gyurcsány, hanem az ő személye az akadály.
Magyar Péter nem várhatja el, hogy mindenki rá szavazzon, ha nem érdemli ki, s ha nem szerzi meg ehhez a bizalmat. Igazi államférfi nem mások elpusztításától várná az esélyeit a szavazatok megszerzésére, hanem a megnyerésüktől. Aki nem azt teszi, az pusztító csaló.
Ezért azt is ideje kimondani, hogy baloldali, liberális emberek Gyurcsánytól és az ellenzéki pártok bármelyikétől függetlenül nem fognak olyan embert támogatni, aki nem rendszert akar váltani, hanem diktátort, saját magára. Csináljon bármekkora hisztériát maga körül.
Emiatt Magyarnak akkor sem lenne esélye leváltani Orbánt, ha egyébként le lehetne váltani Orbánt, de mint tudjuk, nem lehet. A másik kérdés, amit nem tesznek fel Magyarnak a hívei, hogy ha nem pusztít el, nem kényszerít mindenkit rá szavazni, hogyan lesz többség?
Azt a matematikai műveletet kellene elvégezni, hogy egész osztva kettővel, az két fél. Ez történik, ha az ellenzék jellenlegi két és félmilliós szavaztáborát megosztja, kettévágja, és nem fog össze velük. Miben reménykednek? Mitől menne át mindenki Magyarhoz? Nem fog.
Ez pedig azt jelenti, hogy Magyar támogatói belesétálnak a mindennél nagyobb vereségbe 2026-ban, mert Orbán a két részre szakított ellenzék mellett nem kétharmadra, hanem a négyötödre is esélyes talán (nem számoltam utána). Akkor ki lesz a felelős? Gyurcsány?
Ezen pedig nem segít az a hazugság (valóban goebbelsi színvonalú propaganda), amely egyenlőségjelet húz Orbán és Gyurcsány közé. Fanatikusok hihetik ezt, de gondolkodó emberek tisztában vannak azzal, hogy az Orbán-rendszer oka Orbán és nem Gyurcsány.
Nincs Orbán-Gyurcsány korszak sem. Gyurcsány nem döntötte meg az alkotmányos rendet, és nem vezetett be diktatúrát. Gyurcsány demokratikus kormányzása és Orbán diktatúrája nem egy korszak. Orbánt pedig nem Gyurcsány tartja hatalomban, hanem a magyar nép.
S engedtessék meg annyi megjegyzés tőlem, aki a DK legkeményebb kritikusa vagyok tíz éve, hogy én Gyurcsány Ferencet és a pártját elvi okokból, a rendszerrel való kollaboráció miatt kritizáltam mindig, a tények alapján. Azért, mert tudtam, hogy ez ide vezet.
Ezzel nem azonos a fideszes Magyar Péter gyűlöletpropagandája, amely a baloldal és a liberálisok elementáris gyűlöletéből fakad, a célja pedig a baloldal megsemmisítése, hogy Orbán után korlátlan hatalma lehessen neki. Ez fasizmus, ettől a demokratákat meg kell védeni.
A messiás lehet Orbán megmentője
A Magyarral szembeni bizalmatlanságot DK-s lefizetéssel magyarázó hívek nem vesznek tudomást olyan piros zászlókról (red flag), amelyekről mások igen. Akik attól is tartanak, hogy ha Orbán megbuktatja saját magát, akkor mi lesz, ha Magyar ölébe hullik a hatalom.
Mert Orbán hanyatlása megkezdődött. Ennek semmi köze Magyarhoz. Ez nélküle indult, a kegyelmi üggyel és a gazdasági csőddel, amely elérte az emberek életszínvonalát. Magyar – hazugsággal („neki kormánybuktató bizonyítékai vannak”) – ezt a szelet fogta a vitorlájába.
Magyar nem elindítója, hanem kisajátítója és haszonélvezője a romló helyzetnek, aki nem a demokratikus mozgalmak irányába tolja az Orbán-rendszer ellenfeleit, hanem az átmentés irányába. Nem beszél rendszerváltásról, Orbánt és embereit nem akarja felelősségre vonni.
Ennél súlyosabb kérdés, hogy milyen demokratikus átalakulás várható olyan embertől, aki nem tűr ellentmondást, senki nem beszélhet rajta kívül, a sajtó csak propagandát közölhet róla (különben Rogán), aki nem vitázik, akinek „nem fontos” a demokrácia és a jogállam.
Megítélésünk szerint Orbán puha diktatúrája „húzd meg-ereszd meg” elven alapul, Magyar diktatúrája „húzd meg” vagy még inkább „húzd föl” elven alapulna. Magyar felvilágosultabb fasiszta diktatúrát ígér, jobb kormányzással, jobb diktátorral, aki ő maga. De nem az lenne.
Magyar diktatúrája kíméletlen, kegyetlen és durva lenne, a legkisebb engedmények nélküli. Aki saját jelöltjeit nem engedi sajtó közelébe, aki még saját pártjába sem enged embereket belépni, mert akkor már más vélemények („ügynökök”) is megjelennek, brutális diktátor.
Márpedig Orbán most már közelebb van a bukáshoz, magától is megbukna. Ha az ellenzék nem messiásra és egy lehetetlen választási győzelemre várna, hanem követelné az utcán a demokratikus jogokat, az egyenlő választási feltételeket, megrendíthetné a rendszert.
Ha nem Magyar színjátéka miatt menne utcára a rendszer ellenzéke, hanem önmagáért, s Hadházy Ákos miénkkel egybecsengő javaslata alapján (ha Orbán nem enged, akkor nem vesz részt a választáson) megbénítja az országot, megnyílna a lehetőség a szabadságra.
Ellopott rendszerváltás
Magyar a bekövetkezett elégedetlenséget eltereli magához és becsatornázza a személyes karrierje, hatalmi vágya szolgálatába, amivel nem elősegíti, hanem hátráltatja a bukást. A fentiek alapján nem beszélve arról, hogy ellophatja az egész demokratikus rendszerváltást.
Az emberek változás iránti vágyát is ellopta, saját személyével azonosította, holott azt nem ő generálta, hanem a kegyelmi ügy és főleg a romló anyagi helyzet. Telítődtek az emberek az Orbán-rendszerrel, és a romló életszínvonal elvette a jövőképet. Ez az ok, nem Magyar.
Ezért történelmi tragédia az, hogy a fideszes múltját és elveit soha meg nem tagadó, csak a populista propaganda és sztárcsinálás professzionális eszközeit alkalmazó Magyar ellopja az esélyt attól, hogy Orbán mielőbb megbukjon, s demokratikus nyugati jogállam kövesse.
Előbb van a kritikus tömeg, amely az utcán változást akar, s utána vannak a vezetői, akiket a tömegmegmozdulások termelnek ki. Amikor előbb van „messiás”, s a tömeg a messiásért megy az utcára, abból szabadság nem lesz, csak személyi kultusz és/vagy másik diktatúra.
Magyar magát állította középpontba, ami mindent elmond a céljairól. Az ellenzéket pedig nem váltja le, legfeljebb kivégezheti őket. Akik azt hiszik, hogy vele az ellenzéket váltják le, tévednek. Olyan demokratákat cserélnek egy fasisztára, akik ugyanazt tették, amit ők. A változásra vágyó, de az áldozatvállalásig el nem jutott emberek hiszékenységét használja ki egy szélhámos karrierista, aki színházat játszik, azt mondja nekik, amit hallani akarnak, s akik ezért az álmaikat és a vágyaikat vetítik belé. Hatalmas csalódás lesz a vége.
Az igazi változás akkor jön el, ha az embereknek már tényleg nem lesz vesztenivalójuk, s valóban kezükbe veszik a sorsukat, nem szélhámosokra bízzák magukat. Úgy látszik, addig még néhány pofonra szükségük van. Amit megérdemelnek, de legalább tanulnának belőle.
Forrás: Amerikai Népszava
