Illusztráció: Amerikai Népszava / digitális montázs
Az illiberálisnak nevezett autokratikus (fasiszta) rendszerek megértéséhez nélkülözhetetlen a hazugság tanulmányozása, a hazugság pszichológiájának legalább alapszintű ismerete. A fasiszta rendszerek elválaszthatatlanok a hazugságtól, mert eredendően valami hazugságra épülnek, s a fenntartásukhoz nélkülözhetetlen a rendszerszintű hazudozás.
A hazugság a politikai rendszerek és a politikai szereplők megismerésének, azonosításának kulcsfogalma. Minden politikai rendszer és politikai szereplő a hazugságaiból definiálható. A hazugság típusa és mértéke alapján lehet a rendszert és a politikust egy skálán elhelyezni. Mondhatni, „mutasd meg a hazugságodat, és megmondom, ki vagy”.
A hazugság a rendszer működési elve. A hazugság strukturális jelenség, amelyből egy politikai rendszer természete felismerhető. A hazugság típusa és mértéke kirajzolja a hatalom valódi természetét. A hazugság nem erkölcsi botlás, hanem diagnosztikai eszköz: kiderül belőle, hogy egy rendszer mennyire romlott és mennyire veszélyes.
Ehhez képest az emberek (akik pedig a hazugságok célszemélyei), nem tulajdonítanak elég jelentőséget a hazugságoknak, és nem tudják, hogy a hazugságokból fontos tanulságokat lehet levonni, mind a rendszert, mind a politikust illetően. Sokan elintézik azzal, hogy nem baj, ha valaki hazudik, mert „mindenki hazudik”.
Rosszabb esetben érdemnek, ügyességnek tartják, politikusoknál elvárásnak tekintik, vagy a szakma velejárójának látják, amelyet szükséges eszköznek vélnek. De ebből semmi nem igaz, ez a fajta attitűd már a társadalmi romlottság és beidegződés jele, ami ellen harcolni kellene, s nem politológiai dicséretben részesíteni, ahogy azt például Török Gábor teszi.
A hazugság elfogadása nem realizmus, nem relativizmus, hanem erkölcsi kapituláció. A hazugság normalizálása a diktatúra előszobája. Ez így van a magánéletben és a politikai rendszerekben is. Aki engedi, hogy hazudjanak neki, az elnyomás áldozata lesz. Az ember manipulálható lesz, elveszíti a valóságérzékét. Nárcisztikusok célja éppen ez.
A hazugságoknak sokféle típusa van, s azok alapján megállapítható a személy, a rendszer romlottságának és veszélyességének mértéke. Vannak ártalmatlan hazugságok, de minden hazugság nem ártalmatlan. A hazugságok nem önmagukban valók. Rendszert képeznek, nemcsak egymással, hanem a személyiséggel, cselekvésekkel és a döntésekkel együtt.
Hazudni nemcsak csúnya dolog, hanem a hazugság veszélyes. Nem csupán azért, mert megtéveszt másokat, hanem a hazugság egy súlyosabb probléma felszínen megjelenő formája. Red flag, piros zászló. Sok esetben súlyosabb a hazugság mögött meghúzódó személyiség, mint maga a konkrét hazugság.
Szokták mondani, aki így képes hazudni, az veszélyes ember. A hazugságoknak azonban van olyan típusa, amely előre megtervezett, kiszámított, s a célja nem csupán a hitetés, hanem az, hogy az emberek ne tudjanak különbséget tenni igazság és hazugság között, elmossa a határokat a valóság és az „alternatív valóság” között. Ez a legveszélyesebb.
Hannah Arendt írta le ennek lényegét, amikor a hazugság propaganda lesz. Így a modern propaganda célja nem az, hogy mindenki elhiggyen valamilyen hamis állítást, hanem az, hogy az emberek elveszítsék a valóság és a hazugság közötti különbségtétel képességét. Ez a totalitárius rendszerek alapja. Aki így akar, és így képes hazudni, az veszélyes ember.
Emlékszem a pillanatra, amikor a magyar közéletbe hivatalosan belépett a hazugság, mint a valóság szándékos átértelmezésének eszköze, mely legitimmé tett a valósággal szemben álló értelmezéseket, méghozzá szemrebbenés nélkül előadva. Ez Rogán Antal színre lépése volt, amikor Rogán a Fidesz szóvivőjeként megjelent a televízióban.
Először mulatságosnak tűnt, hogy itt van egy jelentéktelennek látszó fiatalember, aki a párt szóvivőjeként helyettesíti a felelős vezetőket, hogy azoknak ne kelljen hazudniuk. Rogán a nyilvánosságot lenyűgöző módon, komoly arckifejezéssel, s valóban szemrebbenés nélkül, arcátlanul és cinikus módon tudott hazudni. Ebből később egy szakma lett.
Szinte láttuk magunk előtt Orbánt és a Fidesz vezérkarát, ahogy együtt nézik a Tónit, aki a nézők és a világ képébe hazudik, ők pedig a térdüket verve röhögnek rajta. Rogán előtt az nem volt szokás, hogy ilyen nyíltan és arcátlanul hazudjon valaki, kiforgassa az értelmét a szavaknak, a mondatoknak, meghamisítva a valóságot.
A hazugság már nem védekező reflex, hanem nyílt, szemrebbenés nélküli kommunikációs és manipulációs technika. A hazugság performansszá vált. A politikai elit számára pedig szórakozás. A hazugság először szakmává vált, majd intézménnyé. Innen vezetett az út a NER propagandagépezetéig. A hazugság nem kivétel, hanem karrierfeltétel lett.
A hazugság jelentőségét mutatja, hogy ez a folyamat vezetett el NER-hez, a diktatúrához, amelyben Rogán felügyeli a propagandát és a titkosszolgálatokat. Rogán goebbelsi stílusú hazudozásai „megfertőzték” előbb a Fideszt, majd az egész magyar közéletet, elvárás lett, s a boldogulás, a siker és a hatékonyság legyőzhetetlennek hitt, mindenható fegyvere.
Az emberek alapvetően önvédelemből hazudnak, hogy elkerüljenek valamilyen problémát, vagy valamilyen előnyt szerezzenek, de ezekben még nincs ártó szándék. Amikor azonban szándékosan be akarnak csapni másokat, meg akarnak téveszteni tömegeket, az már nem ártalmatlan hazugság. A megtévesztésben ártó szándék van, hogy ne tudjanak védekezni.
Ez nem kommunikációs hiba, hanem politikai stratégia. Ez támadás azokkal szembeni, akik ezt elhiszik, s ezzel magukat manipuláció áldozatává teszik. Ebben megjelenik a hazugság minősített esete, amikor élvezettel hazudnak. Élvezik, hogy másokat megvezethetnek, és nincs semmi következménye. Élvezik, hogy másokat becsaphatnak.
A beteges hazudozók mellett, akik motorikusan, reflexből hazudoznak, mint Trump, aki képtelen igazat mondani, létrejön a professzionális hazudozás, amikor a hazudozók sem tudnak lassan különbséget tenni saját hazugságaik és a valóság között. Vannak, akik egy idő után krónikus, beteges hazudozókká válnak, és ezzel fertőzik az egész társadalmat.
A hazugság azért jelent élvezetet, mert a cél szentesíti az eszközt, élvezik a határ átlépését és a határátlépéssel járó hatalom érzését. Aki megtéveszt valakit, az uralkodik felette. Ez a hatalom és uralom válik élvezetté, ami megsemmisíti a morális gátakat. Mint feljebb láttuk, a hazugság nincs önmagában, ez a kontrollvesztés minden területre kiterjed.
Ez a dominanciaélmény fokozatosan felszámolja a morális gátakat. A hazugság ilyenkor már nem eszköz csupán, hanem örömforrás. A professzionális hazudozás idővel identitássá válik. A hazug maga sem tud különbséget tenni saját hazug narratívái és a valóság között. A hazugság fertőzővé válik, s kollektív pszichózissá alakul. Az ország elszakad a valóságtól.
Orbán háborús propagandája nevetséges hazugságra épül, ami bárki számára ellenőrizhető lenne, mégis elhiszik, és tébollyá vált. Ebből látszik, hogy a hazugság elleni küzdelem nem retorikai kérdés, hanem morális kérdés. A szabadság kérdése. A szabadságot a hazugság veszi el először. Akinek hazudnak, és azt elhiszi, az nem szabad ember.
Ezért veszélyesek ezek az emberek, különösen nárcisztikus személyiségzavarral tetőzve. A Fidesz pedig vonzotta és kitermelte a hazudozó nárcisztikus pszichopatákat, a „szóvivőket”, akik utána a pártban magasabb szintre léptek és miniszteri pozíciókat is kaptak. A diktatúra veszélyessége megállapítható a hazudozás és a hazugság élvezetének mértékéből.
Ahogy Arendt klasszikus megállapítás mondja, ahol az emberek elveszítik a valóság és a hazugság közötti különbségtétel képességét, ott életveszélyben vannak, totális diktatúra leselkedik rájuk. Magyarországon az ellenzék vezetője is a Fidesz hazugságiskolájából érkezett, ugyanúgy hazudik, mint az összes fideszes, és támogatói ezt tartják erényének.
Olyan hazug értelmezések alakultak ki, hogy egy hazugságra épülő diktatúrát csak hasonló módszerrel lehet legyőzni. Ez a legnagyobb hazugság, mert a hazugságot csak igazsággal lehet legyőzni. A hazugsággal legfeljebb a másik hazugságot lehet felcserélni, de attól nem változik semmi. Magyar Péter nem egy alternatíva, hanem egy változat.
A legszomorúbb pedig az, hogy akik elhiszik a hamis messiásról szóló hazugságokat, éppen annak teszik ki magukat, hogy a hazugság és az igazság közötti határokat elmossák, ezzel megsemmisítik saját képességüket és alkalmasságukat arra, hogy a diktatúrát elutasítsák, a propagandával szemben megvédjék magukat. A propaganda tömegemberei lesznek.
Ijesztő látni, ahogy kárörvendően tapsolnak Magyar Péter hazugságainak, és élvezik, hogy a Fidesz ellen saját fegyverét vetették be. Ha valaki figyelmesen olvassa a szövegeiket, ott vannak az egyértelmű jelek, hogy már azonosulnak is Magyar hazugságaival, a Fidesz becsapott híveiként már elveszítették a valóság és a hazugság elválasztásának képességét.
Arendt elmélete szerint készek arra, hogy egy totális diktatúra alanyai és védelmezői legyenek. Köztük olyanok is, akik Arendt elméletét nemcsak ismerik, hanem tanítják is. A hazugsággal szemben nem az ész véd meg, hanem a morál. Nem az intelligencia védi meg az embert a hazugságtól, hanem az erkölcsi érzék.
Ha ez eltűnik, akkor a legműveltebb emberek is képesek a propaganda tömegévé válni. Az igazság nem taktika, hanem az egyetlen eszköz, amellyel egy hazugságra épülő rendszert meg lehet törni. Magyar Péter tiszaista támogatói erről mondtak le, ezzel magára hagyva az országot. Reményt akartak, és a reményt pusztították el.
