Tisztelt Listaolvasók!
Kedden délelőtt a Nobel-díj honlap jóvoltából megtudhatta a világ, hogy Krausz Ferenc a két francia kollégájával együtt kapja az idei Nobel-díjat. A díjazottakat bemutató kép megjelenése pillanatában az előkészített e-mailen gratuláltam neki. Hétfőn Karikó Katalin sikerét továbbítva a francia barátaimnak (ezt elküldtem KF-nek is), odaírtam, hogy kedden délelőtt Krausz Ferencnek fogok szurkolni. Sikerült, bár egyáltalán nem az én érdemem. Mivel az ő tudománya magasságáig nem érek, nem érhetek fel, ezért a néhány találkozásunk és a levelezésünk alapján inkább emberként szeretném őt bemutatni.
Krausz Ferencről bővebben a Schw2009 emlékversenyen hallottam Horváth Zoltántól, aki a lézeres előadása közben „elkotyogta”, hogy a világon sokan foglalkoznak lézerekkel, de a következő „lézeres” Nobel-díjat bizonyára Krausz Ferenc fogja megkapni. A nevét megjegyeztem, és amikor 2015-ben a Thomson Reuters kihirdette a magánakciója díjazottjait, egyre többen kezdtek tippelni az új Nobel-díj várományosokra, hiszen az eltelt tizenöt évben a sikeres Nobel-díjasok megjelölése majdnem 50 százalékos volt.
A Schw2015 szervezése közben – késő este, már éjfél után – bemutatkozó levelet írtam Krausz Ferenc professzornak az MPQ honlapján megjelölt e-mailcímére, és egyben meghívtam egy előadás erejéig a néhány hónap múlva esedékes versenyre. Reggelre itt volt a válasz: „szívesen jönnék, de a verseny idején éppen Shanghaiban leszek, jövőre időben megbeszéljük”.
Megbeszéltük, lerögzítettük a szokásos novemberi dátumot, de nyár elején jött a hír, hogy éppen akkor Pekingben lesz előadása, hozzuk előre egy hónappal, de amennyiben nem lehet, „hazaszalad”, és megtartja az előadást. Előrehoztuk egy hónappal, megérte, mert megismertem és azóta is csodálom azt az embert, aki az ő státuszában a „kis halakért” ilyen hihetetlen plusz terhet is elvállalt volna a fizika népszerűsítése érdekében.
Egy egész csapattal jött, akik felszerelték és beállították a kísérleteket. A stroboszkópos technikámat láttam viszont, amikor a megvilágító fényimpulzus szükséges időtartamára mondott példát.
Hosszabb, majd igen rövid LED-impulzusokkal világította meg a keringő golyókat. Egyértelmű lett, hogy az elektronok esetében as (attoszekundum) nagyságrendű fényimpulzusokra van szükség. A könnyen érthető, gitárhanggal modulált lézerfényt optikai kábelen továbbította és távol egy demoduláló rendszerrel levette a zenét és azt hangszórón hallottuk. Nagyon tetszett a diákságnak, hogy egy papírral ki lehet kapcsolni zenét.
Csodálatosan összeállított kísérletes előadást tartott. A nagyváradi Bihari Napló egészoldalas interjút készített, csatolom a címlapot és a teljes interjút (a második oldal). A remekül megszerkesztett előadását pdf-be konvertáltam, így ide is felfért.
Krausz Ferenc még Váradon meghívott bennünket a következő év tavaszára egy egyhetes tanulmányi kirándulásra a Max Planck Kvantumoptikai Kutatóintézetbe.
A verseny győzteseivel együtt hat diákot vittem (kettőt a Gojdu Líceumból, mert az Adyban „nem találtak” vállalkozó diákot). Mivel a feleségek még Váradon összebarátkoztak a kézimunkákon, a sofőrrel együtt összesen kilencen voltunk a Tanfelügyelőség mikrobuszában.
Örök élmény maradt az MPQ és környezetének meglátogatása, az új, akkor már majdnem kész CALA (Centre for Advanced Laser Applications) műszaki berendezéseitől szinte elakadt a lélegzetünk.
A díj láttán, hirtelen ezek jutottak eszembe. Újból gratulálok Krausz Ferencnek, és szurkolok, hogy a rengeteg, magamagának kirótt munkája mellett legyen még sokáig energiája a számban egyre növekedő családjára és a napi több kilométeres futásra.
Üdvözlettel,
Bartos István
A szerkesztő kérése
Kedves olvasóink! Nem kis büszkeséggel közöljük Bartos István fizikus levelét, egyben azzal a kifejezett kéréssel, hogy feltétlenül nyissák meg a hivatkozásokat, linkeket! Felejthetetlen betekintést nyerünk egy eddig nem látott színes világba, a jövő hétköznapi csodáiba.
