Az Erdélyen kívüli tanárkollégáknak nem sokat mondhat ez a név, de szinte minden erdélyi fizikus és fizikatanár diplomájának magas értékéhez ő is hozzájárult valamivel. Az elektronika professzora volt, akinek előadásaiból nem a mérnöki, hanem a fizikusi gondolkodás szólt hozzánk. A majd’ hat évtized múltán ezt tartom a legfontosabbnak. Ez a megemlékezés nem egy nekrológ, az adatok fellelhetőek az interneten, én a tanárt, a későbbi szakmai barátot próbálom megjeleníteni azoknak, akiknek nem volt alkalmuk ismerni őt. Az évfolyamnak az éjfél után kiküldött hírre egy bukaresti román kolléga hajnali 2:05-kor ezt válaszolta: „A fost un om bun și măreț!”, azaz „Jó és nagyszerű ember volt!”
Ma este kaptam a gyorshírt, hogy csaknem 97 éves korában elhunyt Bódi Sándor professzor (1925. december 25-én született Szatmárnémetiben). Az egykori kolozsvári Bolyai Tudományegyetemről jött át Babeş-Bolyaiba. Hozta az ottani igényt és a tudást! Nekünk csodálatosan megrendezett előadásokat tartott, a tanársegédek, technikusok segítségével, frontális kísérleteket is láttunk. Az általa megszervezett és karbantartott két laboratóriumban (Az elektronika alapjai és a Nagyfrekvenciás elektronika) saját fejlesztésű kísérletei voltak. A két labornak az volt a célja, hogy a leendő fizikatanár ismerje meg az elektronika alapelveit, és ne a kész kapcsolási rajzok szerint dolgozzon, ami szerintem nem kevesebb a plágiumnál. Kiváló kísérletező és építő elektronikus volt, a kísérleti készülékeiben, laborgyakorlataiban benne volt a működési elv, a laborórákon mi azt is ellenőriztük, de azt kérdezte a vizsgákon is. Ez a gondolkodás nagyon is passzolt az én igényeimhez.
Személyesen igen közeli kapcsolatba kerültem vele az első év első napján, amikor a rövid bemutatkozásom után egy nagy laborasztalt kaptam az övé mellett, és egy kulcsot a 81-es teremhez, hogy bármikor kísérletezhessek, építhessek. Ez nem volt teljesen „ingyenes”, hiszen „házi feladatokat” is kaptam, egyre komplexebbeket, én pedig egyre nagyobb örömmel végeztem el őket. Ezek a házi feladatok indítottak el engem a kísérletező fizika útján.
A szoros szakmai kapcsolat a diplomadolgozat létrehozásában csúcsosodott ki, ami kétszeri átalakuláson át vezetett a doktori disszertáció 1987-es megvédéséig. Én Marokkóba mentem tanítani két évig, ő pedig Zaïre-ban tanított négy éven át, mire dolgozhattam volna, tömegesen megjelentek az integrált áramkörök. Szinte mindent újból kezdtem el építeni. A korra jellemző politikai helyzetben a dolgozatvezetőm Alexandru Nicula professzor lett (BS ajánlotta, barátok voltak), de a dolgozat megvédésekor a kifejezett kérésem ellenére sem volt szabad megemlítenem Bódi Sándor sokéves vezetői szerepét. Ma már ezt senki sem érti, pedig akkor ez volt a trend.
Gábos Zoltán professzorral együtt ők ketten határozták meg a tudományos fejlődésemet, ők vezettek a kutatás felé, bár később mégis tanár lettem. Egy ideig nagyon sajnáltam, aztán belenyugodtam, mert a Fizikum mindenért kárpótolt.
1986-ban (a Wikipedia-ban hibás az év) a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemre került, a kutatásban dolgozott, egy a mienkhez hasonló, de kisebb ESR (elektronspin rezonancia) berendezéssel.
Az 1989-es változások után felkerestem, újra felvettük a kapcsolatot, kétszer is járt a Schwartz Emlékversenyen, számtalan e-mailt váltottunk, telefonon értekeztünk, de egyre inkább távolodott az elektronikától, talán kifáradt, talán várták az akvarelljei.
Régi vágya volt a festészet, akvarelleket festett, kiállításai is voltak. Nekem elküldte a másolatokat, én pedig összeszerkesztett pdf-ként küldtem tovább a tanítványainak, régi kollégáinak, összesen húsz alkalommal. Minden egyes küldeményt feltettem egy saját Google Drive-ra, véglegesen ott maradnak. A könyvtárra adtam olvasási és letöltési jogot, az ajánlatom szerint csak egyet-egyet kiválasztva tölthetőek le, mert a Google összecsomagolja, a letöltőnek pedig ki kell csomagolnia, közben meg is sérülhet. Egy Bódi Sándor által kiválasztott akvarell-gyűjteményt csatoltam. Az Ágoston Hugó által szerkesztett Új Hét-ben érdekes bemutató jelent meg róla: Egy kísérleti fizikus akvarelljei címmel.
Sándor, nyugodj békében, az emlékedet és főleg az elveidet szeretettel megőrizzük. Annyit már megtettem, hogy a diákjaimnak a Fizikumbeli kísérletek során beszéltem a két egyetemi és a középiskolai tanári példaképeimről (Schwartz Lajos fizika- és kémiatanárom volt).
Bartos-Elekes István, BBTE 1968