édeserdély meglepetés
a hatvanas években marosvásárhelyen a rózsák terén egy május elsejei felvonuláson a vár irányából jövet a bolyai utca torkolatához közeledett teljes díszben úgy ahogy ilyen jeles napokon illik a menet… amikor is a katonai zenekar váratlanul – mint nyílt égből a villámcsapás – rázendített arra a marsra hogy „elhangzottaszó – zengazinduló”… az összes koloratúr-cifrázatokkal a refrénnél ott amikor az van hogy „édeserdély – ittvagyunk” parapa-pamm parapa-pamm paramm és kinyíltak az ablakok a főtér hosszában mindkét soron és a járdaszélről a nézők széles mosollyal integettek és dobták a virágot és az oltyán tamburmajor nem tudta mire vélni a dolgot ilyen sikert még életében nem „inkasszált be” soha… mígnem a bolyai utcán piros jáváján tülkölve megérkezett „lóhalálában” a katonai gyorsfutár egy káplár és a katonai zenekar elé nagy fékcsikorgás közepette bevágott szinte elterült ott az úttesten és fekve hagyta a gépét és széttárt karokkal lefújta az egész felvonulást… a következő parancsig… a tamburmajort még a délelőtt folyamán azon melegében „szőnyegre állították” és hihető szemtanúk kiszivárogtatták a szívélyesnek egyáltalán nem titulálható párbeszédet ami itt elhangzott:
– măi boule cu marșul ăsta au defilat acolo unde ți-am suflat din mâna ta netrebnică toiagul de tambur-major… acum… ia să socotim… douăzeci de ani fasciștii lui horthy! – zo că n-am știut tovarășe căpitan… să mă iertați… dar sună bine… vă mai întreb cu plecăciune cine-i horti ăla?
az történt ugyanis hogy a székely bakák a kompániában… úgy a maguk szórakoztatására elég gyakran fütyörészték a szóban forgó indulót a jóhiszemű mit sem sejtő oltyán altisztnek megtetszett a „fülbemászó” melódia a zenekarnak amely túlnyomórészt székely bakákból állott nem is kellett tanítani ment az mint a miatyánk így elhatározta nyilvános alkalommal fogja meglepni vele a feletteseit… hát ez állíthatom ragyogóan sikerült is neki
———
– te hatökör ezzel az indulóval vonultak fel ott ahol a te semmirekellő kezedből kiüttettem a tamburmajor-botot… számoljunk csak utána… éppen húsz évvel ezelőtt horthy fasisztái! – megvesszek ha tudtam kapitány elvtárs… de megbocsásson.. jól is hangzik… még megkérdezném alázatosan ki is az a horti?
