Mit érdekelt engem akkor mi az hogy Don-kanyar torkolattűz T 34-es tank bránd páncélököl... hogy ketten maradtatok életben a kompániából... pedig milyen szívesen meséltél... mi volt fontosabb számomra akkor annál mint leülni veled egy kancsó bor mellé (szívesen hoztad fel mindig a hideg üveg falán kicsapódott a pára)... mi volt halaszthatatlanabb annál mint kézbe venni a füzetet ceruzát hisz annyi tömérdek időnk volt rá nem zavart senki nem hajtott a tatár... mi volt akkor lényegesebb mint arra kérni tégedet legyél szíves meséld el ok-okozati összefüggésükben úgy ahogy következtek egymás után az eseményeket… úgy ahogy láttad átélted megtapasztaltad megszenvedted… ha lehet magyarázatot keresve e logikátlan összevissza emberi-embertelen foglalatosság a háború Guernica-zűrzavarára... nem mint kívülálló aki filmet néz de olyan aki benne találtatik e forgatagban ezt vagy azt teszi vagy nem teszi körülötte robbanások süvít a bránd fütyül a golyó harsognak a sztálin-orgonák… ahol egyik intézkedés arra hivatott hogy keresztezze meghiúsítsa a másikat hogy te lődd le (ne ő téged!) azt az embertársadat aki szuronyos puskával a kézben rohan feléd mint Johnny a western-filmben a vele egyívású cowboytársat… hogy elmeséld az elmesélhetetlent e történelmi atavizmust a génekben fennmaradt horda-ösztön kiélését... az embertelenségnek ezt az államközi színtre vitt üzelmét amely a „ne ölj!” isteni parancsolatnak emberi parancsra történő felülírása amikor a papok szenteltvízzel locsolják a csatába indított vadonatúj ágyúkat megáldják a „fegyvereinket”... mi akadályozott meg abban hogy arra kérjelek meséld el (közben én jegyzetelek) a háborút amely – miután tízmilliók halálát okozta - nem old meg semmit hiszen a győzteseknek a vesztesekre oktrojált békediktátuma egy majdani újabb az előzőnél szörnyűbb háború melegágya lesz majd… vajon mi gátolt meg abban hogy mondd ki a kimondhatatlant és én leírom arra kérjelek… Most már minden mindegy… késő bánat.. ott pihensz a hajdani szérű (a mosti temető) gyepűje alatt amelynek asztagsorai között (ma sírok sora) valamikor te forgattad meg a cséplőgép nagy fekete hajtómotorjának a lendkerekét nem kis erőfeszítés kifejtését követelte meg tőled e munka igénybe vette mindkét karod erejét a bal karodét is amelynek könyökhajlatában kitapinthatóan ott lapult betokosodva a zaporozsjei vasszilánk (lásd az emberek nem tanultak semmit ott azon a vidéken újra tombol a háború!) hiába most már minden... amit akkor elmulasztottunk örökre elmaradt pihenj csak csendben édesapám követlek én is nemsokára.
