Július első napjaiban a hirtelen megáradt Homoród és a Kozd patak két oldalról tört Kőhalomra, termelőegységeket, házakat öntött el a víz. Az utána következő napokban két ízben jártunk Kőhalomban. Mindkét alkalommal szemtanúi voltunk annak az erőfeszítésnek, amelyet a város lakosai és a segítségükre siető brassói dolgozók kifejtettek a termelés – és az élet – újraindításáért.
Hétfőn, július 7-én az Olthévíz–Kőhalom közötti országúton még csak tehergépkocsival lehetett közlekedni, mintegy kilométeres szakaszon fél méter magasan hömpölygött át az Olt vize az aszfaltozott úton.
A szövetkezetközi állattenyésztési telepen, ahol 5000 borjút hizlalnak, már nyoma sem volt a pusztító árvíznek.
Csupán az aszfaltút egyik oldalán hosszú sávon szárították az átázott koncentrált takarmányt. Pedig öt nappal azelőtt, koromsötét éjszakán több istállóba betört a víz. 1100 növendék állat került veszélybe. A kőhalmi mezőgazdasági gépesítőállomás dolgozói térdig érő vízben kocsikra rakták az állatokat és átszállították a szomszédos termelőszövetkezet és az állami mezőgazdasági vállalat istállóiba. A mentési munkálatokat Ioan Manoiu mérnök, a megyei mezőgazdasági igazgatóság vezérigazgatója vezette.
– Az emberek hősies munkájának köszönhető, hogy az állatállományban nem esett kár – tájékoztatott Savin Rădulescu állatorvos, a hizlalda igazgatója. – Annál kirívóbb volt, hogy azon a drámai napon akadtak néhányan, akik tétlenül szemlélték az eseményeket: a brassói területrendezési és talajjavítási hivatal öt technikusa – akiket azért küldtek Kőhalomba, hogy mentsék a közös vagyont – nem volt hajlandó a mikrobuszból kiszállni és segédkezni az állatok mentésénél. Elítélendő az ilyen magatartás.
Amikor első ízben Kőhalomban jártunk, a helyi ipari vállalat összes egységei, amelyeket ugyancsak elöntött az árvíz, már teljes kapacitással termeltek. Az ivóvízszolgáltatás még szünetelt, mert a három helyen összetört a patakok fölött áthaladó fővezeték. A lakosságnak és a növendék hizlaldába tartálykocsikkal szállították a vizet, az állomási lakónegyedből. Ottjártunkkor tapasztaltuk a brassói. a fogarasi és a kőhalmi közművek dolgozóinak erőfeszítéseit a vízvezeték helyreállításáért. A Homoród pataka fölött ott feszült már az új vezeték. Egy három méteres gödörben, térdig érő vízben és sárban Milos László hegesztőpisztolyával éppen azon fáradozott, hogy az új vezetéket összekösse a régivel. Másnap telefonon érkezett a jelentés: Kőhalomban újból folyik az ivóvíz a vezetékekben.
Mint ismeretes, pártunk főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs július 9-én munkalátogatást tett Kőhalomban. Biztató szavai, értékes útmutatásai fokozták az itteni lakosok cselekvőkészségét az árvízkárok megszüntetéséért.
Másodszor a múlt hét szombatján jártunk Kőhalomban. Első utunk az állomás melletti fűrészárugyárba vezetett.
Tíz nappal korábban itt a gátter-csarnokban és a parketta gyári részlegen még nyolcvan centiméteres víz alatt álltak a gépek.
Andrei Marcus, a pártbizottság titkára, a gyár főgépésze elmondta, hogy a géplakatosok, a gépészek, villanyszerelők milyen derekasan dolgoztak a gyár beindításáért. Ottjártunkkor, délután háromkor újból termelni kezdtek az egyik parketta gyári vonal gépei. Egy óra múlva pedig felzúgott a rönkfűrész.

Megjelent A Hét VI. évfolyama 29. számában, 1975. július 18-án.