Orwell világa
Száz éve annak, hogy Brit Indiában lopással gyanúsítottak meg egy nagyszerű régészt. Kicsiny szobor tűnt el egy híres hindu szentélyből, és hiányát éppen azután fedezték fel, hogy Rakhaldasz Banerdzsi (1885–1930) ott járt négy munkatársával. A kő istennő nemsokára sértetlenül előkerült Kalkuttában, de hiába zárták le a nyomozást, az indiai tudós az aljas rágalmak áldozata lett. Máig sem kapta meg az őt megillető elismerést azért, hogy felfedezett egy bámulatra méltó, páratlan ősi civilizációt.
Banerdzsi előkelő családba született Bengáliában. Gyerekkorától izgatta a régmúlt. Elit iskolákban volt éltanuló. Az ősi feliratok és pénzérmék szakértőjeként tudása kincset ért a terepen. Harminckét évesen vezető archeológusává nevezte ki az ásatásokat irányító gyarmati ügynökség. Éppen az Indus folyó partján, Szindhben (ma Pakisztán) tárt fel egy ősi buddhista sztúpát, amikor az edények, pecsétnyomók alatt, egy mélyebb rétegben más, még régebbi tárgyakat talált.
Már látott hasonlókat, a távoli Harappában. Merész intuíciója beigazolódott: a két lelőhely egyazon ősi magaskultúra része volt ötezer évvel ezelőtt.
Így bukkant nyomára az azóta Indus-völgyi civilizációként ismert, lenyűgöző világnak. Ősibb és kiterjedtebb volt, mint az ókori Egyiptom vagy Mezopotámia.
A hatalmas Indus és öt mellékfolyója árterén búzát, árpát, datolyát, gyapotot termesztettek, állatot tartottak, vásznat szőttek, terrakotta szobrokat, ékszereket készítettek, virágzott a kereskedelem kétezer éven át.
Banerdzsi tárta fel Mohendzsodáro ősi városát, amelynek romjai általános jólétről tanúskodnak. Az égetett téglából épült emeletes házakban fürdőszoba, csatornázás volt. Ám a legfeltűnőbb bizonyos leletek teljes hiánya. Nincsenek hivalkodó épületek, piramisok vagy zikkuratok, nincsenek fáraószobrok, sem háborúkat dicsőítő sztélék. „Fegyverek nem voltak, a civilizáció fénykorában semmi jele erőszakos pusztításnak. Egy egészen békés civilizáció abnormálisnak tűnik a világtörténelemben” – írja Jane R. McIntosh skót archeológus.
Az ifjú Banerdzsi öntudatos hindu nacionalista is volt, nyíltan dacolt a hódítók felsőbbségtudatával. Öntörvényű és heves lévén, könnyű célponttá vált. A kabát-, azaz idollopási ügy végleg tönkretette régészi pályafutását, 1925 után nem áshatott többé. A Banaras Hindu Egyetemre ment professzornak, emellett tucatnyi történelmi regényt is írt bengáli nyelven. Közben költekezett, mint egy maharadzsa. Nagy adósságokat csinált, és vészesen elhízott. Habzsolta az életet.
Korszakos felfedezése 1931-ben lett világszenzáció. Volt főnöke publikálta, az a Sir John Marshall (1876–1958), aki elküldte a munkahelyéről. Méghozzá a saját neve alatt, ahogyan a gyarmatokon szokás: a bennszülött munkájának gyümölcse a száhibé, az európai uraságé. A neves angol régész megemlékezett ugyan egykori beosztottjának érdemeiről, de Banerdzsi ezt a ritka megtiszteltetést már nem érhette meg: röviddel Sir John könyvének megjelenése előtt a cukorbetegség szövődményeiben, negyvenöt évesen elhunyt.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2025. június 11-én.
