Orwell világa
Holnap lesz harmincöt éves, és sorsáról nem tudunk semmit. Vajon mivé lett a hosszú rabságban a világ egykori legfiatalabb politikai foglya? Gedun Csöki Nyima (1989–) tibeti kisfiút hatévesen hurcolták el kínai karhatalmisták, szüleivel és testvéreivel együtt 1995. május 17-én – három nappal azután, hogy benne ismerték fel a pancsen láma („a nagy tudós”) reinkarnációját.
A tibeti buddhisták hite szerint legfőbb vallási vezetőjük, a mindenkori dalai láma („a bölcsesség forrása”) maga választja meg, hogy hol, kiben születik újjá, ám az illetőt rangidős szerzetesek ismerik föl. Ezért, az utódlás miatt kulcsfontosságú a tisztség, és ezt Pekingben is tudják. Az előző pancsen láma nem hódolt be, le is csukták, gyanús mérgezésben halt meg. Így járt az a tanító is, aki megtalálta a fiút.
Az elvben ateista pártállam önhatalmúlag a maga emberét nevezte ki a vallás második legfontosabb méltóságává. A fogolyról pedig azóta is titkolóznak, hiába kért tájékoztatást az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága, hat Nobel-díjas, kormányok és hírességek. A brit külügyminiszternek két fotót mutattak; az egyiken egy fiú pingpongozott, a másikon írásjeleket rajzolt táblára.
Amikor nagykorú lett, azt közölték: „Egészsége kiváló, normális és boldog életet él, jó oktatást kap.” Eltűnésének huszadik évfordulóján: „Nem akarja, hogy háborgassák.” Felnőttként csupán fantomképe ismert, amely egyetlen fennmaradt gyerekkori fotója alapján készült. A tibeti emigráció központjában, az észak-indiai Dharamszala szentélyénél tábla emlékeztet rá, „Tibet elrabolt gyermekére”.
Az egykor független ország hivatalosan autonóm terület a Kínai Népköztársaságban, de valódi önállóság nélkül, leigázva, módszeresen elkínaiasítva. A hatalom a száműzetésben élő, 88 éves dalai láma halálára vár. Tendzin Gyaco ifjan menekült Indiába, amikor Mao katonái vérbe fojtották a megszállók elleni felkelést az ősi himalájai fővárosban, Lhászában (1959).
A dalai láma világszerte népszerű lett, széles körben elismert spirituális és erkölcsi tekintély; bölcs szavára sokan odafigyelnek. A tibeti diaszpóra olyan erőteljes hatással van a befogadó társadalmakra, hogy a kétezer évvel ezelőtti zsidósághoz hasonlítják. A vallási vezető 2011-ben átadta az emigráns kormány irányítását, hogy felkészítse népét a halála után várható zűrzavarra.
Majdani utódját hagyományosan Tibetben kellene keresni, ám úgy nyilatkozott, ha nem otthon halna meg – ami bizonyosra vehető –, akkor a lelke is újjászülethet idegenben. Megeshet, hogy Dharamszala és Peking két különböző jelöltet ismer majd el – ahogy a régi Európában is léteztek ellenpápák.
Az első dalai láma a mi Mátyás királyunk kortársa volt, a mostani, a 14. talán egyben az utolsó is lesz, és életével véget ér az intézmény.
Mit tudhat az elhurcolt fiú, Gedun Csöki Nyima? Ismeri-e népe nyelvét, vallását, történelmét? Hogyan látja a világot és benne önmagát? Illúzióink nincsenek, a buddhista tanítás mégis reményt ad: a testet fogságban tarthatják, de az elmén, az akaraton nem uralkodhat az elnyomás.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. április 24-én.