Sandy Greenberg (1940–) kivételes ember. Abból a ritka fajtából való, aki nemcsak méltósággal viseli a sorscsapásokat, hanem még arra is képes, hogy a javára fordítsa a szerencsétlenséget. A félárva buffalói fiú – szabómester apja infarktusban halt meg fiatalon – az első szemeszterre járt a Columbia Egyetemen New Yorkban, amikor látása homályosulni kezdett. Az orvos kötőhártya-gyulladást állapított meg, tévesen, és mire kiderült, hogy igazából zöld hályog pusztítja a látóidegeket, már műtéttel sem tudtak segíteni rajta. A huszonegyedik születésnapjára megvakult.
El lehet képzelni a kétségbeesését – azaz dehogy, már hogyan is lehetne?! Nagy nehezen hazavergődött vidékre, bezárkózott a szülői házba, elbújt a világ elől. De nyugalmat ott sem lelt, marcangolta a félelem, hogy élete végéig kolonc lesz amúgy is szűkölködő családja, édesanyja és testvérei nyakán. Úrrá lett rajta a depresszió. Elmaradtak a régi haverok, és ha felhívták is néha, inkább nem vette föl a telefont. Ám egy nap kopogtattak. Arthur állt az ajtóban, a diák- és kollégiumi szobatárs, aki nem törődött bele a hallgatásába, és repülőgépre ült, hogy megkeresse az elveszett fiút.
Arthur volt az, aki visszahozta az életbe. Ő beszélte rá, hogy ne adja fel, folytassa az egyetemet, és megígérte neki, hogy mindig mellette lesz. Állta is a szavát, árnyékként követte örök sötétségbe zárt barátját. Vezetgette a campuson és azon kívül is, a morajló világváros utcáin, a zsúfolt metró útvesztőiben. Egyszer a Grand Central állomáson hirtelen magára hagyta, mondván, most már boldoguljon egyedül. Sandy csak utólag jött rá, hogy Arthur a váratlan búcsú után titkon tovább követte pár lépésnyi távolságból, és vigyázott rá, hogy biztonságban hazaérjen. Így ment ez évekig, amíg Sandy végül meglelte az útját.
Feltűnést keltett kiváló tanulmányi eredményeivel és ötletes újításaival. Ő tervezte az egyik első elektronikus beszédfelismerő szerkezetet, és szabadalmaztatta a modern adatfeldolgozó technológiát. Közben elvégezte a Harvard jogi karát is, rangos ösztöndíjakat nyert el, és befolyásos pártfogója akadt a milliárdos David Rockefeller személyében. Beindult a vállalkozói karrierje. Az általa alapított cég, az EDP részt vett az Apollo űrprogramban, a Holdra szállás előkészítésében. Sandy Greenberg sikeres üzletember és bőkezű filantróp lett, egy vagyont költött szembetegségek kutatására, gyógyítására.
Arthur is kijárta az iskolát, de inkább a zenélésben lelte örömét. Együtt muzsikáltak egy Paul nevű gitáros sráccal. Szerették volna profi stúdióban rögzíteni pár dalukat, de túl drága volt nekik a bérleti díj, Arthur a hiányzó 400 dollárt Sandytől kérte kölcsön. Első albumuk még nem hozott elsöprő közönségsikert, ám arra sem kellett már sokáig várniuk. Arthurék duója, a Simon és Garfunkel világsztár lett, leghíresebb daluk, a The Sounds of Silence (1964) popklasszikus. Milliók ismerik, anélkül hogy sejtenék, miért köszönti régi barátként a sötétséget, kinek szól a híres kezdősor: Hello darkness, my old friend.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2022. október 12-én.
