Orwell világa
Más idők jártak, amikor a fénykép készült – a cigaretta egyből elárulja. Éppen rágyújt a két öltönyös férfi, a bal felől álló szakállas mosolyogva tüzet ad a másiknak, az idősebbiknek. Felszabadultság sugárzik az egykori ellenségekről. Történelmi pillanatot kapott el a fotós a vörös-tengeri Akabában 1994 októberében: csaknem fél évszázados hadiállapotot lezárva békét kötött egymással Jordánia királya és Izrael Állam miniszterelnöke.
Két nagy államférfi, két külön világ. A hásimita uralkodó, Huszein bin Talal (1935–99) negyven nemzedéken át Mohamed prófétáig vezette vissza a családfáját. Nagyapját, a modern Jordánia alapítóját mellette lőtték agyon a jeruzsálemi al-Aksza mecsetnél; ő maga is megsebesült, de még rávetette magát a palesztin merénylőre. Trónörökösként Angliában tanult, ám alig tizenhét évesen az apja helyébe kellett lépnie, akin elhatalmasodott a skizofrénia.
Hosszú uralkodása alatt három háborúban győzték le az izraeliek. Elvesztette Jeruzsálemet, de véres harcban kiűzte Jordániából a Palesztin Felszabadítási Szervezet gerilláit. Kacérkodott a liberális demokráciával, azután inkább vaskézzel modernizált. Rövid életű föderációra lépett Irakkal, ahol az unokatestvére volt a király. Harmincnál több merényletet, összeesküvést élt túl, kaukázusi cserkesz testőröket tartott. Szenvedélyes pilóta lévén uralkodói különrepülőgépét maga vezette. Négyszer nősült.
Egészen más személyiség volt a katonásan mogorva realista, Jichák Rabin (1922–95). Izrael első szábre (már helyben született) miniszterelnöke szegény kelet-európai bevándorlócsaládból származott. Földművesnek készült, ám a születő ország védelmében fegyvert kellett fognia. Kommandóparancsnokból lett vezérkari főnök, hadvezér, miniszter, nagykövet, kormányfő. Vallását nem gyakorolta, egy diplomata szerint egész Izraelben ő volt a legvilágibb zsidó.
Politikusként belátta, hogy tarthatatlanná válik a cionizmus kettős alapelve: milliós muszlim népességgel az ország nem maradhat meg egyszerre zsidónak és demokratikusnak. Vagy ez lesz, vagy az, de biztosan nem olyan, amilyennek az alapító atyák megálmodták. Vállalta a legnépszerűtlenebb döntést, a területi engedményt is, mert hitte, hogy a hazája javát szolgálja. Az Arafattal aláírt oslói egyezményért az életével fizetett – antitézise a populizmusnak.
Ám akkor, egy évvel az orgyilkosság előtt még a jól végzett munka örömével dohányzott Huszein és Rabin. Képesek voltak tárgyalóasztalnál rendezni ellentéteiket, közös akarattal, józan kompromisszumok árán. Izrael területet és éltető vizet engedett át Jordániának, cserébe a király, a jeruzsálemi iszlám szent helyek védnöke lemondott a megszállt Ciszjordániáról a leendő palesztin állam javára.
Más idők voltak, más kilátások, más férfiak. Békeszerződésük kiállta harminc év közel-keleti konfliktusait, és bírja azóta is, hogy a Hamász tavalyi terrortámadása újabb háborúkba taszította a régiót. Reménysugár volt az a híres fénykép – talán azért tűnik visszapillantva olyan távolinak, nem is a cigaretta miatt.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. október 2-án.
