Orwell világa
Negyvenöt éves volt, anyagi csődbe jutott író. Magazinokban jelentek meg második világháborús emlékek ihlette akciótörténetei, néha kénytelen-kelletlen segédszerkesztői állást vállalt. Két kinyomtatott regényét dicsérte ugyan a kritika, csak éppen a közönség nem kapkodott értük. Összesen 6500 dollár volt a bevétele, szánalmas összeg. Még úgy is kevés lett volna, ha nem csinál szerencsejáték-adósságokat. De csinált. Elhatározta, felhagy az írással, rendes állás után néz, havi fixért.
Ám akkor Mario Puzo (1920–1999) kapott egy visszautasíthatatlan ajánlatot. Az egyik kiadó maffiatörténetet rendelt tőle, New York-i olasz gengszter szereplőkkel – hátha az olvasók jobban harapnak rá, mint a régi háborús sztorikra. Végtére a manhattani West Side-on nőtt fel, egy bevándorlók lakta, rossz hírű szegénynegyedben, amelyet úgy emlegettek: Hell’s Kitchen („a pokol konyhája”). Nem volt elragadtatva a témától, de habozás nélkül igent mondott, hogy zsebre vágja az 5000 dolláros előleget.
A többi történelem. A Keresztapa 1969-ben jelent meg, 67 héten keresztül vezette a bestsellerek listáját, ami csupán előjáték volt a filmtrilógia kirobbanó sikeréhez. A forgatókönyvet a rendező Francis Ford Coppolával közösen írták, sztárok játszották: Marlon Brando, Al Pacino, Robert De Niro. A Corleonék meséje lenyűgöző, régimódi családregény. Hősei elvetemült bűnöző létükre esendő emberek; összetett jellemek, akik saját törvényeik szerint élnek – rendszerint úgy is halnak.
Puzo mítoszt teremtett. Szövegei – mint a fent kölcsönvett „visszautasíthatatlan ajánlat” – szállóigévé váltak. Mégis elégedetlen volt a regénnyel. Úgy érezte, jobban kellett volna megírnia, úgy, ahogyan előző művét, A szerencsés zarándokot (1965). A mítosz utolérte: szicíliai lett a nép ajkán, holott ősei Nápoly környékéről származtak. Bizonygathatta, hogy története fikció, mert elterjedt róla, hogy bennfentes a maffia belső ügyeiben, „amico degli amici”.
Azt nem tagadta, hogy a filmbemutatók után meghatottan szorongatták a kezét kétes hírű milliomosok, akik csak nemrég nyergeltek át a törvényes bizniszre, és imádták a gengszterromantikát.
Ha firtatták, kiről mintázta Don Corleonét, meghökkentően felelt: az édesanyjáról.
A Mamma egyedül nevelt fel hét gyereket a gazdasági válság közepette, miután vasúti pályamunkás férjét skizofréniával őrültekházába zárták; „csodás, csinos nő volt, de elég kegyetlen”.
Puzo viszolygott az erőszaktól. Békésen, derűsen falta a jó tésztaételeket meg a jó könyveket. Játékszenvedélye nem csitult, a busás jogdíjak elúsztak ruletten, kártyán, lóversenyen. Nem szégyellte: „A szerencsejáték nem olyan pusztító, mint a háború. Nem olyan unalmas, mint a pornó. Nem olyan erkölcstelen, mint az üzlet. Nem olyan öngyilkos dolog, mint tévét nézni. Az esélyek pedig jobbak, mint a vallásban.”
Öreg napjaiban Long Island-i háza körül kertészkedett vagy ücsörgött, gyerekektől és unokáktól körülvéve. Egyik utolsó interjújában büszkén mondta: úgy él, mint egy öreg itáliai paraszt. A család mindenekelőtt.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2023. október 18-án.
