Rémülten állapította meg, hogy sátoros cigányokkal fog éjszakázni a pusztán, a szabad ég alatt. Félt, hogy átvágják a torkát, lovát elkötik, mégis csábította a kaland. Leült közéjük a tábortűzhöz, körbeadta a szalámit és a borosüveget. Meglepve tapasztalta, megért ezt-azt a beszédjükből. Indiából ismert szavakkal próbálkozott, hamarosan már társalogtak. Az ifjú angol utazó szívébe fogadta az alföldi rónaság „toprongyos és ápolatlan” népét.
Sir Patrick Leigh Fermor (1915-2011) Londonból tartott Isztambulba 1934-ben. Szenvedélyes kíváncsisággal ismerkedett Magyarországgal, a magyarokkal. Minden érdekelte: a fura nyelv, a történelem, a gémeskút, Budapest építészete, El Greco festményei, a csárdás, a káprázatos Arizona mulató és egy Annamária nevezetű kisasszony. Úgy mondta: „Az én viszonyom az élethez olyan volt, mint fókáé a sózott heringhez.”
Vizitált Teleki Pálnál is, akiben a tudós geográfust tisztelte, és arábiai, mezopotámiai utazásairól faggatta régi, ritka térképek fölött. A barátságos házigazda búcsúzóul ajánlólevelet adott neki egy öreg török pasához, ő pedig feljegyezte róla: „A gróf szarukeretes szemüveget viselt, és élénk, finom ívű arcával, gyors, szellemes és lelkes beszédmódjával majdhogynem elment volna kínainak is.”
Sir Patrick, azaz Paddy élete bővelkedett a fordulatokban. Az első világháború miatt anyja nem vitte magával Indiába – ha megtorpedózzák a hajót, legalább a csecsemő maradjon meg a családból –, inkább nevelőszülőkhöz adta falura. Ott kellett helytállnia, mielőtt belekóstolt az előkelő gyarmati létbe. Szilaj fiú volt, kicsapták az iskolából. Viszont kivételes érzékkel tucatnyi nyelvet tanult meg a saját kedvére, szót értett bárhol, bárkivel.
Előítéletektől mentes, érzékeny megfigyelő volt. Útirajzát – eredeti naplójegyzetei alapján – évtizedekkel később írta meg, már lenyűgöző tárgyi tudás és bölcsesség birtokában, sok humorral. Amit a félfeudális Magyarországról mesél, személyesen és tárgyilagosan, máig eleven olvasmány (Erdők s vizek közt – Esztergomtól Brassóig gyalogszerrel 1934-ben, Európa, 2000, fordította Vajda Miklós).
Kalandnak fogta föl a háborút is. Önként jelentkezett, s minthogy görögül is beszélt, ejtőernyővel ledobták a németek által megszállt Kréta szigetére, ahol két éven át birkapásztornak álcázva irányította az ellenállást. Maga vezette a brit ügynökökből és helyi partizánokból álló kommandót, amelyik elrabolta Heinrich Kreipe Wehrmacht-tábornokot (1944). Csak az bántotta, hogy a parasztok felkoncolták a sofőrt – vértelen akciót akart, mert az elegánsabb.
Jól bánt a fogollyal, aki művelt ember volt. Amíg barlangokban rejtőzködtek, unaloműzőül Horatiust idézgettek egymásnak latinul, fejből. Évtizedek múlva, a viszontlátáskor tisztelettel szorítottak kezet. Addigra Sir Patrick bejárta a fél világot, magas kitüntetéseket kapott, könyvei sikert arattak, az útleírás műfajának klasszikusa lett.
Az ezredfordulón Pesten dedikált. Találóan mondják róla: egy személyben volt Indiana Jones, James Bond és Graham Greene.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2023. március 1-jén.
