Orwell világa
Akinek van humora, mindent tud; akinek nincs, az mindenre képes. Ha igaz, Királyhegyi Pál (1900–81) örök érvényű bölcsessége ez is, a pesti kabaré 150 centis óriásáé, akinek mondásait, történeteit kiapadhatatlan anekdotakincs őrzi. Úgy mesélt századáról és benne önmagáról, a kisemberről, ahogyan senki más. Túlzott, tódított is olykor, hiszen atyai barátjától, Karinthy Frigyestől megtanulhatta: a humor a teljes igazság.
Tizenhárom éves korában született. Akkor kezdett el dohányozni, és rossz szokásához vallásos buzgalommal ragaszkodott, mondván, az élet a baj, nem a cigaretta. Diákhumor című lapjába írt tanárparódiái jelentős sikert arattak: eltanácsolták az iskolából. Szerelmi bánatában vöröskatonának állt, majd harc és pénz nélkül a trieszti kikötőbe távozott, ahol felváltva éhezett és koplalt.
Potyautasként hajózott Amerikába. Volt mosogató, pincér, bőrgyári munkás, liftkezelő, bankhivatalnok, forgatókönyvíró. Hollywoodba önmagát protezsálta be, álnéven írt ajánlólevélben: „Kedves Schulberg úr, ez a pasas állítólag valami író. Szerintem tehetségtelen fráter. Nagyon kérem, rúgja ki!”
Japán gyanánt magyarra tanította egy milliomos lányát; a lebukástól az mentette meg, hogy a Tokióból betoppanó vendéget úgy hívták: Molnár Béla.
Csevegett Einsteinnel és Al Caponéval. Hazajött szabadságra, a Hársfa utcában ragadt. Szatirikus írásaival a kabarék, kávéházak kedvence lett. Segített eldönteni Karinthy és Hunyady Sándor fogadását, a két nagy íróra mutatva egy találomra megállított járókelőnek szegezte a kérdést: melyiküket ismeri? Az illető széttárta a karját: „Sajnos egyiküket sem, Királyhegyi úr.”
Paul King néven a The Daily Telegraph újságírója Londonban, de sietve hazatért, hogy – mint a sárga csillag viselésére jogosult egyén – le ne késse az auschwitzi gyorsot. A lágerről csak annyit: „Nem voltak kedvesek velünk, megmondom őszintén. Lehet, hogy szerettek, de nem tudták kimutatni.” Aggódott egy idősebb őrért, aki puszta kézzel verte – pedig ő gumibothoz szokott –, nehogy baja essen az erőlködéstől. Végül összebarátkoztak.
A háború után a Ludas Matyi munkatársa. A Rákosi-rendszer éberségét kijátszva így iratkozott fel egy jelenléti ívre: Segszpír Vilmos, vigyázat, két gével. Ezután koholt vádak alapján Adácson nyaralt. A kitelepítésben járt először falun, addig egyetlen parasztot ismert: Rózsahegyi Kálmánt. Zavarta, hogy a kutya minden különösebb ok nélkül ugat, a kakas kukorékol, a tehén bőg – nem bírt egy jót aludni.
Nevezetes táviratát sohasem adta fel, anélkül is fújta az egész város: JOSZIF VISSZARIONOVICS SZTAALIN STOP MOSZKVA STOP A RENDSZER NEM VAALT BE STOP ABBAHAGYNI STOP KIRAALYHEGYI.
Ötször nősült, mind az öt házasság remekül sikerült. Életének minimum kétszáz éve alatt megtanulta, a nyomort sem adják ingyen. Utolsó születésnapján úgy kezdte: „Ha meghalok, amire még nem volt példa…”
A pesti humor legendás Palikája kabarét csinált az orwelli évszázadból – hogy igazat mesélhessen, mégis szebbet annál, mint amiben élnie adatott.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2023. december 27-én.
