Orwell világa
Torkában dobogott a szíve a középkorú bevándorlónak, de lendületet vett, és leugrott a toronyház tetejéről. A hajmeresztő zuhanást hivatalból figyelték az illetékes amerikai tisztviselők. Tanúsíthatták, hogy szárnyra emlékeztető ernyő nyílt ki a levegőben, és úgy lefékezte a szabadesést, hogy a férfi épségben ért talajt Washingtonban 1914. június 3-án. A zseniális szlovák feltaláló hamarosan megismételte a mutatványt repülőgépről, hatszáz méter magasból. Találmányát 1108484. sorszámon vették szabadalmi nyilvántartásba.
Štefan Banič (1870–1941) előtt is sokan próbálkoztak már hasonlóval Daidalosz és Ikarosz óta: mindenféle ötletes szerkezettel, a légellenállást és a felhajtóerőt kihasználva megzabolázni a gravitációt. Leonardo da Vinci terve közismert. A késmárki Vöröskolostor szerzetese, Ciprián barát (1724–75) a hagyomány szerint egy tátrai szikláról vitorlázott le. A parachute (kb. „az esés ellen”) szót megalkotó Louis-Sébastien Lenormand a montpellier-i csillagvizsgáló tornyából ugrott ki szerencsésen (1783).
Méltó utódjuk, Banič szegény parasztcsaládban született az Osztrák–Magyar Monarchiában, a Nagyszombathoz közeli Jánosteleken (Neštich). Kőművesnek tanult. A nyomor mellett megszenvedte a kiegyezés utáni elmagyarosító törekvéseket is, a Pálffy-birtokról elcsapták. Így lett maga is egy a másfél millióból: kitántorgott Amerikába (1907). Keményen dolgozott egy pennsylvaniai szénbányában. Szabadidejében a kor szenzációját csodálta, az aeroplánt, a Wright fivérek repülő gépezetét.
Bemutatón látta, ahogy egy lezuhanó gép pilótája szörnyethal. Törni kezdte a fejét, hogyan menthetné meg hőseit. Megálmodta és elkészítette az ejtőernyő prototípusát. A hóna alatt és a derekán rögzítette a testére, és önmagán tesztelte – ugyan ki más vállalkozott volna rá? Honnan volt a tehetsége, ügyessége, bátorsága? Hogyan oldotta meg a bonyolult műszaki feladatot egyszerű szerszámokkal és anyagokkal, elméleti képzettség nélkül, kedvtelésből? Felfoghatatlan, mint a zsenialitás általában.
Szabadalmát hasznosításra felkínálta a hadseregnek. Köszönetképpen megtették az amerikai légierő tiszteletbeli tagjává, azontúl egyéb elismerést, pénzt nem is kapott. Találmánya évekre elsüllyedt egy fiók mélyén, ezért az első világháború vakmerő, legendás aviátorai még ejtőernyő nélkül indultak a légi csatákba. Csak azután, az újonnan létrehozott deszantos alakulatoknál rendszeresítették a továbbfejlesztett, sorozatgyártású ernyőket, amelyek már elég kevéssé hasonlítottak az eredetire.
Időközben a feltalálót hazahúzta a szíve szülőföldjére, immár a Csehszlovák Köztársaságba. Csöndesen, szerényen éldegélt, gyümölcsös kertjét gondozta. Nem dicsekedett fűnek-fának, micsoda kalandjai voltak a tengerentúlon; sokan talán el sem hitték volna. Ám öreg napjaiban még egyszer elragadta a pionírszellem; ezúttal nem az égbolton, hanem a föld alatt, a Kis-Kárpátokban. Štefan Banič felfedezőként is megörökítette nevét: társaival együtt ő tárta fel a Driny cseppkőbarlangot, Szlovákia természeti csodáját.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. január 31-én.
