Orwell világa
Kiskoruktól kezdve különböztek, de jó testvérek voltak: szerették és támogatták egymást, akárhogyan alakult is a sorsuk. A fegyverletétel után még találkoztak egyszer, 1945 májusában, egy kihallgatóközponttá alakított augsburgi iskola udvarán. Géppisztolyos amerikai őrök előtt sétált körbe a két német hadifogoly: a hírhedt náci vezető és az öccse, aki üldözötteket mentett Hitler rémuralma idején. Többé már nem látták egymást.
A két Göring fiú, Hermann (1893–1946) és Albert (1895–1966) nagypolgári családban nőtt fel, egy bajorországi birtokon. Apjuk gyarmati főtisztviselő Afrikában, anyjuk ezalatt odahaza nyíltan szerelemben élt egy katonaorvossal, Hermann Epensteinnel. Ebből ered a bizonyítatlan szóbeszéd, hogy Albert nem is Heinrich Göring birodalmi biztos vér szerinti gyermeke, hanem a zsidó származású doktoré.
A nagyobbik fiú lázadó volt, öccse visszahúzódó, muzsikus lélek. Az első világháborúban a vakmerő vadászrepülő Hermannt hősként ünnepelték, Albert súlyosan megsebesült. Hermann politikusi karriert csinált: a Reichstag elnöke, birodalmi marsall, porosz miniszterelnök, alkancellár, légügyi miniszter, a Luftwaffe főparancsnoka. A kisebbik fiú, apolitikus gépészmérnök, addigra műszaki vezető lett egy bécsi filmgyártó cégnél (1928).
A sors fintora, hogy éppen a pozícióhalmozó főnáci fordult szívességért az öccséhez a hatalom csúcsáról, nem pedig fordítva. Arra kérte, szerezzen munkát odaát, a még független Ausztriában Henny Porter színésznőnek, aki barátja a feleségének, Emmynek, de Németországban a zsidótörvények miatt letiltották. Viszonzásul, már az anschluss után az öccse kérésére ő intézte el, hogy árjának minősítsék Lehár Ferenc feleségét.
Sophie Lehár (1878–1947) neve után további harminchárom emberé állt Albert Göring listáján, akinek önzetlenül segített. Sokaknak már a csehországi Škoda-gyárban, ahová a háború alatt nevezték ki igazgatónak. A bátyja műkincseket harácsolt, ő ezalatt mások javára használta összeköttetéseit.
Nem volt szívbajos: egyszer, amikor közbenjárt valakinek az érdekében, a családi levélpapíron megtévesztésül csak a vezetéknevét írta alá.
Az elhíresült név, amely addig menlevélként szolgált, a háború után egy csapásra átokká vált. Albert önként jelentkezett a győzteseknél, mégis két évig tartották vizsgálati fogságban, pedig akták bizonyították, hogy a Gestapo „ellenséges elemnek” tekintette. A Führer elleni merénylet után, 1944 nyarán le is akarták tartóztatni, csak a bátyja, a később Nürnbergben halálra ítélt háborús bűnös húzta ki a bajból, egyúttal óvatosságra intette.
Albert Göring azután sem tagadta meg Hermannt, hogy az lenyelte a becsempészett ciánkapszulát. Bizonygatta, talán maga is elhitte: a bátyja vétlen Hitler és a lenézett SS-főnök, Himmler bűneiben.
Miután a felesége elhagyta, és lányukkal kivándorolt Peruba, magányosan élt Münchenben. Rendes állást nem kapott, csak alkalmi szakfordítói munkákat, végül szerény nyugdíjat. Hasnyálmirigyrákban halt meg hetvenegy évesen. Sírját azóta temetőrendezés miatt beszántották.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2025. február 26-án.
