Orwell világa
Megcsömörlött. Lemondott minden párttisztségéről, majd Hitler kancellári kinevezésének hírére a Reichstag-képviselői mandátumát is visszaadta. Kényelmes állást kapott, eredetileg patikus lévén egy gyógyszergyárban lett igazgató. Betartotta ígéretét, nem politizált többé. Ám egyik munkatársa szerint íróasztalánál ülve néha üveges tekintettel maga elé mormogta: Ki fog nyírni…
Gregor Strasser (1892–1934) régi náci volt, évtizedes harcos-, egyben vetélytársa is Hitlernek. Bajor hivatalnok fia, egyetemi tanulmányait megszakítva önkéntes az első világháborúban. Bátorságáért Vaskereszttel tüntették ki. Főhadnagyként érte a fegyverletétel. A weimari köztársaság kikiáltásakor kétezer „nemzeti szellemű” veteránnak parancsolt, szárnysegédje a feltörekvő ifjú Himmler.
Szélsőjobbos szabadcsapatával együtt csatlakozott a Német Nemzetiszocialista Munkáspárthoz, és az alakuló rohamosztag, a Sturmabteilung (SA) egyik vezetője lett. A müncheni sörpuccs kudarca után letartóztatták (1923). Akárcsak a többi főkolompossal, Hitlerrel és Ludendorff-fal, vele is kesztyűs kézzel bántak: rövid börtönbüntetésre ítélték csupán, azt sem kellett végig leülnie.
9-es számú tagkönyvével befolyásos figurája lett a betiltásból újjáéledő pártnak. Hatásos szónok, fáradhatatlan szervező. Otto öccsével együtt jelentős szerepe volt abban, hogy az addig regionális, bajor mozgalom országos sikert aratott. Ő felelt a propagandáért is – amikor helyére haragosát, Goebbelst nevezték ki, az már a kegyvesztettség jele volt (1928).
„Balos nácinak” is csúfolták, mert beszédeiben a kommunisták frázisait idézte a forradalmi antikapitalizmus – nyakon öntve zsidózással. Ideológiai elhajlását ürügyként használták ellene, amiért nem tett lakatot a szájára, és nyíltan mondott ellenvéleményt azután is, hogy a pártban dogmává merevedett a főnök tévedhetetlenségébe vetett hit. Súlyos síbalesete után háttérbe szorították.
„A »nagyjelenetre« 1932. december 7-én a berlini Kaiserhof szállodában került sor. Több náci vezető jelenlétében Hitler nekitámadt alvezérének, és szemrehányó szavai közül nem hiányzott a hűtlenség és az árulás sem. Strasser egy ideig hallgatott, majd összeszedte holmiját, és köszönés nélkül elhagyta a szobát. Másnap lemondott minden párttisztségéről. Vége volt egy karriernek.” (Ormos Mária: Hitler)
Ám Hindenburg környezetében tovább kombináltak a nevével. Javasolták az agg birodalmi elnöknek, hogy Strassert nevezze ki alkancellárrá és porosz miniszterelnökké. Ezzel a sakkhúzással a nemzetiszocialistákat akarták megosztani: hátha másokat is elcsábít a közülük bársonyszék, és a párt kettészakad. Hindenburg, mint ismeretes, Hitlert választotta – a többi történelem.
Gregor Strasser egy röpke pillanatra Hitler alternatívájának tűnt, amit a Führer nem bocsátott meg. A gyógyszergyári igazgató negyvenkét évesen, a Gestapo főhadiszállásául szolgáló berlini Prinz-Albrecht-Palais foglyaként végezte. A cella kémlelőablakán keresztül lőtték fejbe, ott vérzett el a padlón 1934. június 30-án, a hosszú kések éjszakáján.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. március 13-án.
