Orwell világa
Úgy sodorták a század viharai, mint falevelet az őszi szél, mégis maradandót alkotott a ragyogó tehetségű Hugyecz László (szlovákul Ladislav Hudec, 1893–1958). Építésznek készült kisfiú korától, ám miközben édesapjával az Osztrák–Magyar Monarchiát járta, aligha képzelte, hogy ő tervezi majd Ázsia első felhőkarcolóját.
A besztercebányai születésű fiatalember felmenői evangélikus lelkészek, molnárok, földművesek voltak, édesapja a Hugyecz és Rosenauer építőipari cég társtulajdonosaként gazdagodott meg. A tekintélyes felvidéki polgárcsaládban természetes volt, hogy váltogatták-keverték a nyelveket: magyart, szlovákot, németet.
„Hogy vajon magyar vagy tót vagyok, én nem tudom, nem is keresem, magamat széjjel nem vághatom, mint szétvágták hazámat, mindig az maradok, ami voltam. Nem kérdezte senki tőlem a régi szentistváni Magyarországon, hogy vajon tót vagyok-e vagy magyar. Szerettem mindkettőt, hiszen anyám magyar, apám tót származású volt, és én is mind a kettő voltam” – írta.
Vállalatukban, amely a pesti millenniumi földalatti építésén is dolgozott, kilencévesen kapta első feladatát. Kitanult kőművesnek, kőfaragónak, ácsnak. Mire szépreményű éltanulóként diplomázott a műegyetemen, megépült első terve, egy Kós Károly hatását mutató kápolna. 1914. július 26-án szentelték fel, a boldog békeidők utolsó előtti napján.
A háború galíciai frontján műszaki hadnagyként súlyosan megsebesült, orosz hadifogságban túlélte a tífuszt is. Rémületes kalandok közt Szibériában megszökött, nehogy akarata ellenére a fehérek besorozzák a Csehszlovák Légióba. Hamis papírokkal Kína felé vette az útját, és 1918 őszén – mialatt ideát összeomlott a Monarchia – Sanghajba érkezett.
Ott, a rohamosan fejlődő távol-keleti kikötővárosban teljesedett ki. Műszaki rajzolóból hamar sztárépítész lett. Kapkodtak art deco terveiért, bravúros megoldásaiért. Híres munkája a Park Hotel, Ázsia első és sokáig legmagasabb felhőkarcolója, az új kínai burzsoázia 22 emeletes dicsősége (1934). Épített villát, színházat, bankot, templomot, mozit, erőművet; 31 alkotása műemlék.
Tiszteletbeli magyar konzulságáról a nyilaspuccs hírére lemondott, és menekülteket támogatott pénzzel, kapcsolataival.
Ám a japán megszállás után fellángoló polgárháborúban a kommunisták vették be a stratégiai várost, így maga is menekülni kényszerült: családjával mindenüket hátrahagyva Svájcba siettek, végül Amerikában telepedtek le.
Ötven fölött érdeklődése régészeti, történelmi, vallásfilozófiai kérdések felé fordult. Jezsuita kapcsolatai Rómában bejuttatták a Szent Péter-székesegyház alatti, a közönség elől elzárt ásatásokra, tanulmányt írt a vatikáni nekropoliszról. Egy utolsó épületet még tervezett: új családi házukat a kaliforniai Berkeley-ben, mert a régit földrengés döntötte romba.
Sanghaj hírneves építészének egyetlen Európában megvalósult terve, az első világháború előestéjén épült Szűz Mária-kápolna ma is büszkén áll a Selmecbánya melletti Vihnyefürdőn, tornya ködös őszi hajnalokon az aláereszkedő tátrai felhőket karcolja.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. november 13-án.
