Orwell világa
Ian Fleming (1908–64), a brit kémregényíró a teleket Jamaica szigetén töltötte, ott lepte meg egy szép napon az amerikai házaspár. Előzetes bejelentkezés nélkül állítottak be. Rosszat sejtett a házigazda: hátha azért jöttek, hogy perrel fenyegessék. Ám a váratlan vendégek barátságosan viselkedtek. Társalogtak mindenféléről, örömmel elfogadták az ebédmeghívást is. Búcsúzóul Fleming dedikálta legújabb, Csak kétszer élsz című könyvét a pár férfi tagjának – annak, akinek elorozta a nevét. Látogatóját úgy hívták: Bond. James Bond.
Az eredeti James Bond (1900–89) neves ornitológus volt. Beutazta a Karib-tenger vidékét, elmélyülten tanulmányozta a színes madárvilágot. Összefoglaló műve, A Nyugat-Indiák madarai több mint négyszáz fajt bemutató, vaskos akadémiai munka, ezt dolgozta át illusztrált terepi határozóvá (1947). A népszerű kézikönyv megvolt Fleming birtokán is, amelyet a visszavonult világháborús hírszerzőtiszt Goldeneye-nak nevezett el. Felüdülésül figyelte távcsővel a madarakat, amíg első kémtörténetén dolgozott (Casino Royale, 1953).
Éppen nevet keresett hősének, a 007-es titkos ügynöknek. Hétköznapi hangzású, sőt unalmas nevet akart, amikor szemébe ötlött a madárhatározó. „Hirtelen belém hasított a felismerés, hogy ez a rövid, cseppet sem romantikus, angolszász, ugyanakkor férfias név az, ami nekem kell – így született a második James Bond.” A kalandos meséket előbb Angliában kapta szárnyra a siker, majd az Egyesült Államokba repítette. A Life magazin azt írta, Kennedy elnök kedvenc olvasmánya is Bond: az Oroszországból szeretettel (1959).
A Philadelphiában élő Bond házaspár mit sem hallott erről, ezért igencsak megdöbbentek, hogy éjszakánként szalonspicces hölgyek telefonálgatnak a lakásukra, és kacarászva belebúgják a kagylóba a már nem fiatal tudós nevét. A furcsa jelenség magyarázatát egy barátnőjétől tudta meg a feleség, Mary Bond. Mérgében tollat ragadott, szemrehányást tett a szerzőnek a kellemetlenséget okozó „pimaszságért”. Az író bocsánatkérőn javasolta, hogy Bond bosszúból nevezzen el róla egy ritka ocsmány állatfajt – flemingnek.
Ugyanabban a válaszlevélben hívta meg magához a házaspárt – ha éppen Jamaica felé járnak –, de nem számított rá, hogy tényleg betoppannak hozzá azon a szerdán, 1964. február 5-én. Bondék bosszúsága időközben elpárolgott, és az író jókedvét sem rontotta el, hogy tudós vendége töredelmesen bevallotta neki: ő bizony egyetlen sorát sem olvasta. Mary közös fotót készített a két férfiról, Fleming pedig szívélyes ajánlásához odafirkantotta: „Remek nap volt.”
Többé nem találkoztak. Az írót még azon a nyáron, ötvenhat évesen elvitte a szívroham. Két utolsó kémregénye már csak a halála után jelent meg. A természettudós, noha ő volt az idősebb kettejük közül, negyedszázaddal túlélte. Neki állítottak emléket a Halj meg máskor című James Bond-filmben (2002). Finom utalás az ínyencek kedvéért, amikor a 007-est játszó Pierce Brosnan azt mondja újdonsült hölgyismerősének Kubában: „Csak a madarak miatt jöttem. Ornitológus vagyok.”
A szerkesztő megjegyzése
Felemingekről mint madárcsaládról pedig nem tudunk. Csak lemingekről: ezek hörcsögféle rokonszenves kis rágcsálók, noha a név norvégül kártevőt jelent. A lemmingek arról híresek, hogy a szaporodási időszakban csapatostul útnak indulnak, jó példa és metafora a kollektív öngyilkosságra. Fleming nevű híres ember mégis van, sőt Jan Flemingnél alkalmasint híresebb: Sir Alexander Fleming, a penicillin felfedezője/feltalálója.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. október 30-án.
