Petra Leeuwerik (1928–2021) a gulágon tanult meg sakkozni. Rabtársaival maguk készítették a figurákat, hogy játszhassanak a kegyetlen napi robot után, a vorkutai női láger fagyos barakkjában. A holland-osztrák lány Lipcsében járt egyetemre, onnan hurcolták el az oroszok a második világháború után, és kémkedés koholt vádjával tíz év kényszermunkára ítélték. Sztálint túlélve kiszabadult – hogy aztán megint szovjet állambiztonságiakkal nézzen farkasszemet „a sakktörténet legpiszkosabb mérkőzésén”.
A fiatal nőből keserves tapasztalatai egész életére meggyőződéses, kőkemény antikommunistát faragtak. Svájcban telepedett le, ott ismerkedett meg Viktor Korcsnoj (1931–2016) nagymesterrel, aki családját hátrahagyva meglépett a Szovjetunióból. Szárnyai alá vette a hontalan, civilben tétova, a KGB bosszújától rettegő menekültet. Támasza, bizalmasa, élettársa lett. Amikor Korcsnoj bejutott a világbajnoki döntőbe, amatőr létére szekundánsként elkísérte a Fülöp-szigetekre (1978).
A páros mérkőzés kimenetele presztízskérdéssé vált Moszkvának. Hiszen a címvédő ifjú zseni, Anatolij Karpov a rendszer büszkesége volt, pártrendezvények sztárvendége, akit példaképül állítottak a komszomolisták elé. (Jelenleg az Állami Duma tagja.) A dédelgetett Tolja kihívója pedig a szovjet állampolgárságától megfosztott „áruló”, aki a jelöltek versenyében végigverte egykori honfitársait, Petroszjant, Polugajevszkijt, Szpasszkijt. (Portisch Lajos az elődöntőig jutott.)
Ebben a fekete-fehér csatában Karpovnak jelképesen a hanyatló Nyugat fölött kellett diadalmaskodnia. Muszáj volt. Népes küldöttség utazott vele a szigetországba, a KGB válogatott ügynökeivel, akik próbálták megzavarni Korcsnojt. Pszichológusuk, egy ismert hipnotizőr az első sorból mereven bámulta. Máskor félbeszakították a találkozót, mondván, csillog a szemüvege. Ellenfele váratlanul nem nyújtott neki kezet. Éjszaka ricsajt csaptak a szállásánál, hogy ne tudjon aludni.
Korcsnoj kezdett összeroppanni a lelki terrortól, de a vorkutai bányában edződött Petra nem hagyta, hogy feladja. Lelket öntött belé, visszavágásra tüzelte. A szekundáns merész lépéseivel kulcsfigura lett a táblán kívüli játszmákban. Felfogadott egy rovott múltú indiai gurut, üljön be a nézőtérre, és semlegesítse a delejes csekistát. Titkos jeladásra hivatkozva megóvott egy partit, amiért Karpovnak áfonyás joghurtot vittek be. Petra bástya volt, megtörtek rajta a negatív hullámok. Az oroszok arra gyanakodtak, szolgálati személy.
Ám a nagymester és az asszony őszintén szerette egymást. Társak maradtak egy életre, és közös otthonukban még sokáig élvezhették a príma alpesi tájat a botrányos döntő után. A 32 játszmás párviadalt végül egyetlen pont különbséggel Karpov nyerte, megvédte világbajnoki címét – és talán Korcsnojék életét is. „Az áruló” sikerét a KGB aligha nézte volna tétlenül. Londonban egy másik kellemetlen disszidenst, a bolgár Georgi Markovot éppen a maratoni sakkfinálé kellős közepén, 1978. szeptember 7-én szúrták halálra mérgezett esernyővel.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2022.augusztus 24-én.
Kiemelt kép: Viktor és Petra (de.chessbase.com)
