Huszonhetedik születésnapján temették a párizsi Père Lachaise-ben, nagy tömeg gyászolta. Ez a lenyűgözően tehetséges és bátor fiatal nő híresség lett tragikusan rövid életének utolsó hónapjaira, a spanyol polgárháborúban. Fotóriporterként maradandót alkotott, de emlékének csak hetven évvel a halála után szolgáltatott igazságot egy rejtélyes, Mexikóban talált láda.
Gerda Taro (1910–37), eredeti nevén Gerta Pohorylle galíciai zsidó bevándorló családban született Stuttgartban. Hitler hatalomra jutásakor tiltakozó röplapokat terjesztett, menekülnie kellett; hátramaradó rokonait haláltáborokban gyilkolták meg. Párizsban beleszeretett egy Andréként bemutatkozó pesti fiatalemberbe, Friedmann Endrébe (1913–54). Büszke lévén a függetlenségére, a házasságot elhárította, találkozásuk mégis sorsdöntőnek bizonyult.
A férfitól tanult fényképezni, majd vele indult a Pireneusokon túlra, tudósítani a fellángoló harcokról. Első jelentős képeit Barcelonában készítette elhagyott barikádon játszó gyerekekről, magas sarkú cipőben lőgyakorlatozó és divatmagazint nézegető milicista nőkről. Vállvetve dolgoztak. Eleinte közösen használták a legendássá váló – a magyar cápa szóból fabrikált – művésznevet: Robert Capa.
A lány, aki azután egy japán avantgárd festő vezetéknevét vette kölcsön, lenyűgözte ismerőseit. Őt vélik felismerni Mariában, Hemingway Akiért a harang szól című regényének alakjában: „Rövidre vágott haja, amely alig volt hosszabb a hód szőrméjénél, aranybarnán csillogott, mint a napsütésben érlelődő búzatábla.” Martha Gellhorn, az író felesége novellát írt egy fotós párról, történetében a lány képei jobbak…
A Madrid melletti frontszakaszra Gerda kivételesen a párja nélkül utazott 1937 nyarán. Sebesültszállító teherautóra kapaszkodva menekült a német Condor légió bombái elől, amikor a káoszban karamboloztak. Sérüléseibe másnap belehalt. (Létezik másik, bizonyítatlan változat is, eszerint a köztársaságiakat tizedelő sztálinisták végeztek volna vele.)
Capa magát hibáztatta, összeomlott. Gerdának ajánlotta első albumát, már Amerikában; azt mondta, élete szerelme volt, mindent neki köszönhet. Csakhogy, miután követte a halálba, a hagyatékot kezelő öccse, Cornell Capa (Friedmann Kornél) alkotótársból mellékszereplővé minősítette vissza Gerdát. Ám akkor előkerült a szenzációs lelet: az a bizonyos láda, amelyet valószínűleg egy diplomata csempészett ki Vichy-Franciaországból.
A Mexikóban felbukkant portfólió 4500 negatívot rejtett: Robert Capa, Gerda Taro, továbbá barátjuk és kollégájuk, a lengyel származású David Chim Seymour elveszettnek hitt felvételeit. Ezekből úgy tűnik, sok Capának tulajdonított fotó igazából a nő műve lehet; talán a leghíresebb, A milicista halála is. (Erre utal Jane Rogoyska monográfiájának alcíme: Aki „kitalálta” Capát, Park Kiadó, 2014.)
Minden részletet már nem lehet tisztázni. Csak az biztos: mindhármukat munka közben érte utol a végzet; Tarót Brunete városában, Capát Indokínában, Seymourt Szueznél. S hogy mindhárman a műfaj klasszikusai lettek.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2022. augusztus 4-én.
