Tutanhamon fáraó sírjának felfedezését száz év elteltével mindmáig a leghíresebb régészeti szenzációként tartja számon az utókor.
A világraszóló siker nem hullott a megtaláló, Howard Carter (1874–1939) ölébe. Kellett hozzá inspiráció, tehetség, szenvedély, szorgalom, kudarctűrés, három évtizednyi makacs kitartás. Jó adag megszállottság. Mindez szükséges volt, de nem elégséges: szerencse is kellett a különc angolnak.
Nem végzett archeológiát, egyetemre sem járt. Festőművész apjától tanult rajzolni, közben kamasz képzeletét megragadták az ismerős Lord Amhersték villájának egyiptomi emléktárgyai. Kézügyessége lenyűgözte a ház úrnőjét, az ő ajánlásával, tizenhét évesen kapta első állását Alexandriában. Ásatásokon másolt ősi rajzokat, feliratokat. Munka közben, a terepen leste el a szakmát, de kreatív ötleteivel kezdettől segítette is a régészeket.
A századfordulón műemléki felügyelővé nevezték ki. Onnantól ő irányította a kutatást a Nílus mentén, de mindig közbejött valami. Hol világháború, hol egy eldurvult vita részeg francia turistákkal. Ez utóbbi csetepaté miatt kirúgták, de ő Luxorban maradt, akvarellfestésből élt. Amint engedték neki, folytatta az ásást, csakhogy három évezred sírrablói megelőzték: az ígéretes temetkezési helyeket mind kifosztva találta.
Támogatójának, Lord Carnarvonnak elfogyott a türelme, és egy nap közölte, nem pénzeli tovább a munkálatokat, ám Carternek valahogy sikerült rábeszélnie a dúsgazdag, dicsvágyó főurat egy utolsó próbálkozásra. És a Királyok völgyében végre mellé szegődött a szerencse. Egy arab vízhordó fiú megbotlott valamiben – így bukkantak rá a zárókőre, amely alatt sziklákba vájt titkos lépcső vezetett az érintetlen fáraósírhoz (1922).
Ami a szemük elé tárult, azóta is példátlan lelet. A 3300 éve, ifjan elhunyt óegyiptomi uralkodó pompás sírkamrájából több mint ötezer, felbecsülhetetlen értékű műkincset hoztak a felszínre. A katalogizálás újabb tíz évre foglalta le Cartert. Lélegzetelállító felfedezése ezalatt divatot teremtett, úgy nevezték el: egyiptománia. Élménybeszámolóra hívta Coolidge amerikai elnök, rajongója lett Agatha Christie.
Miután Lord Carnarvon meghalt vérmérgezésben, a bulvársajtó hátborzongató történetet eszelt ki: a múmia bosszút áll, mert háborgatták örök nyugodalmát. Még hollywoodi mozi is készült a rémmeséből. „A fáraó átka” ismerős a magyar olvasónak is, Ráth-Végh Istvánnak, az emberi hülyeség krónikásának fanyar humorú cáfolatából. Elég annyi, hogy az ősi holttestet felboncoló orvos végelgyengülésben halt meg, közel a kilencvenhez.
Ám a sikernek megvolt az ára. Howard Carter magányos fanatikus maradt, család és barátok nélkül. Hírbe hozták ugyan mecénásának lányával, Lady Evelynnel, de ő utóbb abszurdnak nevezte a pletykát. Hiszen Carter egyetlen szerelme Egyiptom volt, kizárólag a múmiák izgatták. Elcsábítani is csak Tutanhamon kincse tudta: halála után magángyűjteményében tizennyolc olyan darabot azonosítottak, amely vélhetően a világhírű fáraósírból származott, de valahogy kimaradt a jegyzékből.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2022. május 25-én.
A szerkesztő megjegyzése
A képek az Új Hét jóvoltából kerültek a szövegbe.