Úgy látszik, hiába mind lapozom az újsággyűjteményeket. Pedig valahol, valamelyik lapban, csakhogy már magam sem tudom melyikben, biztosan olvastam, s úgy tűnik, alig az elmúlt napokban, az egyik sarokban, tán keretben, a megjelent (vagy csak a megjelenendő?) könyvek sorában a hírt egy magyar–román szótár kiadásáról. Csak átfutottam rajta, figyelmetlenül, majd máskor kiírom, gondolhattam, és tessék, sehol sem kapom. Talán valami kisszótárról volt szó, valami kétszázas oldalszámra rémlik mintha emlékeznék, szűkre mért dióhéj-szótár, zsebszótár lehet ilyen terjedelmű, de ez is jól foghat alkalomadtán. De hát a hírt – vagy hirdetést? vagy közleményt? – nem kapom, s a könyvesboltban sem a könyvet. Felhívhatnám a kiadókat, azonnal megtudnám, nem csak a fantázia játéka-e az egész, de az eset így jellemző. Az üzletben egy társalgási szótárt ajánlgatnak helyette, mostanában jelent meg az is – ezzel tévesztettem volna össze? – mindkét változatában: a magyar–román és a román–magyar is. Helyette? Még csak nem is helyette. Mert hiszen szükséges a társalgási szótár, megnőtt a turistaforgalom, de tényleg csak azoknak való, akiknek rövid lejáratú nyelvismeretre van szükségük, típusgondolatok típuskifejezéseire, típuskérdésekre és típusválaszokra A kopasz énekesnőből. Csak éppen ennyire románul, nálunk felé, az óvodisták is tudnak, a szótárra azért van szükségünk, hogy pontosabban – sőt : pontosan – értsünk, pontosabban, választékosabban – sőt i pontosan, választékosan – fejezzük ki magunkat. Márpedig a szótár állandósult hiánycikk nálunk. Hetedik éve már, hogy a román–magyar nagyszótár megjelent, igaz, nehezen kezelhető két kötetben, de nélkülözhetetlen munkatársunkká lett – akik még megvehettük –, és elfogyott. Eljött volna már az ideje a bővített, javított újrakiadásnak, de hogyan, de mikor, amikor még a nagyszótár magyar–román változata (legszívesebben azt írnám: kötete) sem jelent meg. (Zárójelben, de korántsem mellesleg: vajon nem lehetett volna-e kibővíteni azt az akadémiai munkacsoportot, amelyik ezen dolgozik, hogy ha már nem is idejében – nagyon-nagyon sok éve lett volna ideje –, de bár hamarább elkészüljön egy ilyen nélkülözhetetlen szakmunka: nélkülözhetetlen a románul beszélni-írni akaró magyarok számára, de nélkülözhetetlen a román nyelvre fordításhoz is.) Volt ugyan, igaz, mindkettőből kéziszótár is; ugyan csak hat-nyolc éve jelentek meg, de hát utolérte őket a könyvek végzete: elfogytak, megvásárolták őket.
És várjuk, lessük bővített, javított, valóban kéziszótáros újrakiadásukat. Mert – egyszer már tudomásul kellene venni – nemcsak általában van szükségünk szótárra, hanem minden fajtájára szükségünk van, egyikre ilyen, másikra amolyan alkalommal, ilyen vagy olyan célra. Közönséges kétnyelvű szótárak teljes skálájára, iskolai és nem iskolai használatra, a legnélkülözhetetlenebb szavakat tartalmazóktól a szókincs egészét felölelőkig, és szakszótárak hasonlóképpen teljes skálájára, kétnyelvűekre, amilyen egyáltalán nincs, vagy többnyelvűekre, mint a nemrég megjelent és magyar részt is tartalmazó Mezőgazdasági Szótár. Milyen jó szolgálatot tett annak idején a hatnyelvű műszaki szótár (Dicţionar Tehnic Poliglot); új kiadásából azonban a román, orosz, angol, német és francia mellől már kimaradt a magyar rész – a spanyol került be helyette. Ami alkalomadtán szintén fontos lehet a műszakiaknak, de nem kétséges, hogy a százezernyi romániai magyar munkás, technikus, mérnök számára nélkülözhetetlen volt az előbbi: azért is, hogy pontosan használják a román szakkifejezéseket, de azért is, hogy a románul megismerteket pontosan használják anyanyelvükön. (A magyar szakkifejezések különben a román Műszaki Lexikon új kiadásából is kimaradtak, talán nem egészen indokoltan és meggondoltan.) És bármeddig folytassuk a felsorolást, még csak sokféle-sokrétű, de egyformán kielégítetlen szótárszükségletünket gondoltuk úgy-ahogy végig ; a nyelvkönyvek, hanglemezes, modern nyelvkönyvek román tudásukat tökéletesíteni akaró magyarok és magyarul tanulni kívánó románok számára, helyesírási szótár, melynek szabályzati része a magyar nyelv és a magyar nyelvtan tudását venné figyelembe, összehasonlító alapon készült nyelvtanok, az iskolán kívüli nyelvtanulás, nyelvismeret-tökéletesítés megannyi múlhatatlanul szükséges segédeszköze szóba sem került. Pedig mielőtt nyelvtudásról beszélnénk, a nyelvtanulás körülményeit kell végiggondolnunk-végigvitatnunk, a segédeszközöktől az iskolai nyelvtanításig.
Megjelent A Hét II. évfolyama 4. számában, 2021. január 22-én.